05.01. – The Pyramids-Tour

Deutsch – Magyar – Foto

Ab heute sind wir arbeitslos. Und was arbeitslose so machen… heute z.B. Pyramiden besuchen bei 35 °C. Wir haben heute vom Hostel aus ein Auto mit Fahrer für 200 EGP gemietet, und ließen uns zu den Pyramiden in Giza (Gizeh), Saqqarra (Sakkara) und Dashur fahren.

Giza (60 EGP): wir waren praktisch alleine früh um 9 Uhr – kaum Touristen. Dafür haufen Verkäufer und Kameltreiber, die an Mangel von Kundschaft ständig auf uns fixiert waren, und ständig ging es „Hallo my friend, where are you from? Postcards? Pyramids? Camel? Horse?“ Oder das neuste ist, dem Tourist ein Tuch auf den Kopf hängen und behaupten wäre ein Geschenk, dann aber „up to you how much you pay“, also sollst selbst entscheiden wieviel du gibst, aber man kann nie soviel geben damit sie zufrieden wären. Aber schöne Fotos haben wir gemacht, die Pyramiden sind schon wirklich beeindruckend. Wir haben für 100 EGP auch die Kammer in der Großen besucht -nachhinein würde ich jeden davon abraten. Es ist anstengen, nichts spektakuläres schon gar nichts schönes – und es ist eine Hitze drin und stinkt nach Urin ohne Ende. Wäre also auch nur eine Touristengruppe mit uns mit drin gewesen, wäre ich glaube ich umgefallen. Unser Tip ist lieber nach Dashur zu gehen, siehe später. Die Straße nach Saqqara verlief neben einem Bewässerungskanal, das mehr Müll lagert als Wasser. Aber als wir aus der Stadt draußen waren, kamen große Palmen mit bewässerten Feldern, sie hatten einen gewissen Flair.

Saqqara (60 EGP): Hier kann man ein kleines aber schönes Museum besuchen, dann die alle erste Pyramide – die von Djoser. Sie ist leider seit 4 Jahren unter einigen Gerüsten versteck.

Dashur (30 EGP): Für uns ein absolutes Highlight. Außer uns 1-2 andere Touristen, draußen in der Wüste in der Nähe einer Oasis eine gerade ausgebaute Pyramide. Man kann hinauf und dann innen drin nach unten steigen, sie ist mit einer viel schönerer Kammer ausgestattet und mit ganz viel Charme. Und für ein Viertel des Geldes als in Gizeh. Menphis haben wir weggelassen – zu viel Geld (60 EGP) für eine einzige große Statue. Gegen 15 Uhr machten wir eine kurze Pause im Hostel, dann gingen wir zum Bahnhof um unsere Zugtickets nach Luxor zu besorgen. Der Bahnhof wird gerade umgebaut und es hat uns mit ATM suchen, zum Ticketschalter laufen, Verkäufer abbringen von 100 EGP Trinkgeld zu kassieren, bezahlen ca. 1,5 Std. gekostet. Pro Person kostet die Fahrkarte hin und zurück 120 USD oder 710 EGP (mit Abendessen und Frühstück und der Vorteil ist ja, wir können wirklich schlafen) Übrigens wurden wir heute wirklich mehrfach wieder nett begrüßt, die Ägypter empfinden sie hätten jetzt ein ganz neues Land, und wollen uns dies presentieren. Wenn wir uns umguckten in der Stadt, kam sofort eine (ja, meistens eine Frau), die uns erklärte wo wir lang gehen müssen. In der U-Bahn haben uns die Männer stets ihren Platz übergeben. Wirklich bemerkenswert.

Nekünk ma, a munka ünnepén kezdődött hivatalosan is a munkanélkülség. És hogy mivel is töltöttük ezt a jelentős napot…

Folytattuk Egyiptom kincseinek felfedezését, béreltünk (200 EGP) egy autót sofőrrel és megnéztük a környék legfontosabb piramisait:

Giza (60 EGP): Reggel 9-re értünk ide, köszönet a május 1-nek, ami itt is ünnepnap, üresek voltak az utcák. De a piramisok ennél is üresebbek voltak, sehol egy turistacsoport, totális pangás. Ennek hátránya is volt, az összes árus állandóan jött hozzánk és próbált eladni valamit ill. próbáltak rábeszélni a tevegelésre vagy lovaglásra. A legújabb trükk, hogy a kezedbe nyomnak valamit, pl. egy kendőt (szinte védekezni sem tudsz) és először azt mondják ajándék, de aztán jön, hogy annyit adj érte amennyit akarsz – és akármennyit is ad az ember, mindig sértődötten néznek és keveslik.

Eldöntöttük, hogy bemegyünk a nagy piramisba (100 EGP). Hát ezt aztán meg is bántuk, és ezúton szeretnék mindenkit lebeszélni róla. Abszolút nem éri meg. Megerőltető felmászni abban a levegőtlen forróságban a szűk folyosón hajlongva, ráadásul nincs is mit látni, és abban a sötét kamrában a végén, olyan büdös pisi szag van, hogy szinte el lehet ájulni tőle. Egyszóval nem éreztük különleges élménynek, de most elmondhatjuk, hogy voltunk Egyiptom legnagyobb piramisában. De ha akár egy turista csoport is ott lett volna, szerintem belehaltam volna abba a tömegnyomor-forróságos-büdös mászásba. Ha lehetősége van az embernek, akkor inkább a Dashur piramisába menjen be -> lásd később.

Sakkara (60 EGP) – itt kialakítottak egy szép kis múzeumot, nem a kairói stílusában, hanem szépen leírásokkal. Aztán felmentünk az igazi látnivalóhoz, a lépcsős piramishoz – ami valójában a legelső – Dzsószer fáraóé volt. Sajnos, ez már 4 éve fel van állványozva, és nyoma sem volt, hogy bármiféle módon egyáltalán dolgoznának rajta. Itt egyébként a tevegeltetők nem pénzt, hanem cigit akartak a szolgáltatásukért.

Dhasur (30 EGP) – szép, kis öntözött, pálmafás, megművelt farmok mellett haladtunk a dhasuri piramisok felé. Teljesen a sivatag közepén fekszenek, de a bejáratánál még a gizai piramisokig is el lehet látni. Rajtunk kívül, csak 5-6 másik turistát lehetett látni. A Vörös Piramisba is le lehet menni és sokkal nagyobb élmény, mint a Keopszba lemászni.

Délután 3 körül érkeztünk vissza a szállásra (ennyi elég is volt, a sofőr állandóan a koránt dúdolgatta a kazettás magnó kíséreteként).

Még volt egy feladatunk – meg kellett vásárolnunk a vonatjegyeket Luxorba. Jó nagy sétát vett igénybe, ráadásul a Ramszesz állomást tatarozzák és aluljárók labirintusában kellett kerengeni, hogy találjunk bankautomatát. Végül is 1,5 óránkba került az egész: megkérdezni mennyibe kerül, bankot keresni és pénzt felvenni (közben innivalót venni), aztán az időközben másik pénztárosnak előadni a kívánságunkat a jegyekkel kapcsolatban, ezt a hölgyet aztán meggyőzni arról, hogy nem vagyunk hajlandóak 100 EGP borravalót fizetni azért, hogy 5 perc alatt elvégzze az egyébként is fizetett munkáját. De aztán végül is minden jól ment, 4-szer 710 EGP-vel lettünk szegényebbek az alvós vonatjegyért.

A vacsora természetesen ismét az isteni finom kosary volt.

Fotos