Wir sind am 12.10. praktisch den ganzen Tag durchgefahren, als wir nach 8 Stunden Huaraz erreichten. Diese (gar nicht schöne ) Stadt ist das touristische Zentrum für die Cordillera Blanca – eine wunderschöne Gebirgskette mit Spitzen über 6000 m.
Am ersten Tag ruhten wir uns aus, wegen Lima (liegt ja am Meer) mussten wir uns etwas wieder aklimatisieren.
Wir schauten uns ein bisschen um, und nachdem wir so schöne Bilder sahen entschieden wir uns für Eisklettern.
Wir fuhren also auf 4400 m hoch zum Gletschersee Llaca, und nach einer halben Std. anstrengenden Wanderung über Steine kamen wir zum eigentlichen Gletschersee an, wo wir an der Eiswand hochklettern sollten.
Zuerst waren wir mächtig enttäuscht. Auf den Bildern in der Agentur war ein strahlend weißer Gletscher zu sehen und wir bekamen einen Schutt und Dreck zugestaubten grauen Gletscher. Nach anfänglicher Enttäuschung gab uns unser Guide Rafael eine kurze Einweisung, wie man den Gletscher emporsteigt. Entweder Fuß/Fuß, Arm/Arm oder Fuß/Arm, Fuß/Arm. Drei Punkte müssten immer fest an der Eiswand sein, sonst kann es schiefgehen. Wir waren natürlich mit Sicherungsseil gesichert.
Ich machte den Anfang und kämpfte mich ca. 10 Meter nach oben. Von unten sieht alles ganz einfach aus, aber wenn man einmal in der Wand hängt (man beachte auch die Höhe!), wird alles schwer. Mein Herz raste und meine Lunge hatte Not genügend Sauerstoff zu liefern. Das Abseilen ging dafür viel einfacher. Einfach nach hinten lehnen und abwärts laufen. Jan war natürlich viel besser, er kämpfte sich ganz nach oben hoch. Von Wiederholung konnte keine Rede sein, wir waren so außer Puste wegen der Höhe, dass wir keine Kraft mehr gehabt hätten. Es war schon anstrengend genug zurück zum Parkplatz zu laufen.
Als wir natürlich in der Agentur nachfragten, warum sie uns verschwiegen, dass das Eis gar nicht so aussieht wie auf den Bildern – bekamen wir nur Schulterzucken als Antwort: zur Regenzeit, wenn alles schmilzt sieht es dort immer so aus.
Die Erfahrung war super – aber die schöne Bilder von der Eiswand fehlen aber.
12-én szinte egész nap a buszban ültünk (de legalább most finom meleg ebédet kaptunk), mire 8 óra után megérkeztünk Huarazba. Ez a város a kiindulási pont, ha az ember a Cordillera Blanca több mint 6000 m magas hegycsúcsai között kirándulni ill. hegyet mászni akar. Egy nagyon szupi kis hosztelt fogtunk ki ALPA-K, ahol végre, több hét után először, nem sós vajjal kellett ennünk a lekváros zsömlét reggelire! Sőt, rántottát és juicet is kaptunk. Az első napot pihenéssel töltöttük, mert Lima tengerszinti magassága után, itt 3000 m fölött ismét akklimatizálódnunk kellett. Ahogy nézelődtünk, megtetszett a jégmászás gondolata. Így egy irodában (sok kép megnézése után) lefoglaltuk másnapra a túrát.
Majdnem két órás szerpentines (földutas) kocsikázás után megérkeztünk a Laguna Llaca parkolójába, ahonnan aztán több mint fél órás gyaloglás következett. Ez inkább kőről-kőre egyensúlyozás volt – és mondhatom, ez egyáltalán nem volt könnyű feladat 4400 m magasságban. Amikor aztán megérkeztünk a gleccserhez, hát nagyon lehangolódtunk, mert a jégfal nem volt olyan szép fehér, mint a képeken, hanem teljesen szürke a sok víz által szállított portól.
De ha már itt vagyunk – gondoltuk, és először én vettem fel a biztonsági kötelet és a szöges cipőtalpakat. A szabály egyszerű: csákány bal-csákány jobb-láb bal-láb jobb vagy pedig csákány jobb – láb jobb – csákány bal – láb bal. A csákánnyal való erős ütés volt nehéz, és aztán az, hogy végül is a lábujjaimmal támasztottam a testem a falba. De elég jól ment, eltekintve attól, hogy alig kaptam levegőt. Megelégedve magammal, a szakasz 2/3-ánál feladtam. Jannak teljesen sikerül felmászni, de ő is elég rosszul volt az oxigénhiány miatt mire leért. És ugye várt még ránk a visszaút is…
Amikor aztán visszaértünk, kérdeztük az irodában, hogy miért nem mondták, hogy nem úgy fog kinézni a jég, mint ahogy nekünk mutatták? – Természetesen, csak egy vállrándítás volt a válasz: ilyenkor, olvadáskor mindig ilyen, a víz szállítja a földet. Na mindegy, akkor is érdekes élmény volt, még ha a fotók nem is szépek.
Fotos
