Május 13-án 14 órakor indultunk az AirChina járatával (a szórakoztató program 90%-át Kung Fu filmek tették ki a fedélzeten). Másnap reggel 6 órakor landoltunk Pekingben. Vagyis: 9 óra repülés és 8 óra időzónában – de mivel ott nincs nyári időszámítás, így csak 6 óra volt az időeltolódás. Reggelire szokatásként sült tészta volt (a kínaiak reggelire is meleg, főtt ételt esznek).
A 3-as terminalba érkeztünk – nagyon modern és új, és hogy a német turistáknak lehetőségük legyen ezt a szuper épületet megcsodálni, így a legesleghátsó kapunál szállhattunk ki és keresztül gyalogolhattunk az egész terminálon. Még ha közben több tucat szabad kapu is volt. Hát igen, ez is egy módja, ahogy Kína bemutatja a külföldieknek modernségét és gazdasági erősségét. Az útlevél ellenőrzés gond nélkül zajlott (a vízumot külön Münchenben a nagykövetségen kellett megkérvényeznem), pecsét a vízum mellé és mehetek tovább. Vagyis előtte még értékelhettem a hivatalnokot, hogy elégedett voltam-e? Minden hivatalnok előtt van egy szerkezet (mindegy hogy bank, zoll vagy vasút), ahol az eddigi értékelés van csillagokkal jelölve, és nekem is lehetőségem van zöld, sárga vagy piros Smiley-t nyomni. Mégsem láttam soha egy igazán kedves hivatalnokot…
Miután az automatából pénzt vettünk ki, irány az Airport vasút, ami közvetlen összeköti a repteret a belvárossal. Na itt kezdődött Kína. Ugyanis ott, ahova a nyíl a vonatjellel mutatott, állt egy kis iroda, az ablakai teleírva kínaiul. De semmi angol kiírás. Amint közelebb léptünk és kérdezni akartuk, hogy itt kell-e a jegyet venni, már nyújtotta is a hölgy felénk a két jegyet. Na, nem is lesz ez olyan nehéz! 🙂
Akkor most jön a kínai specialitás: biztonsági ellenőrzés. Minden egyes alkalommal, amikor egy vasútállomásra (akármilyen pici faluról is van szó), vagy akár egy metró állomásra belépünk (a Mennyei béke tere környékén még az aluljárókban is) átvilágítják a csomagokat, ugyanúgy, mint nálunk a repülőtereken. Rend a lelke mindennek; még ha épp akkor léptünk is ki a reptér biztonsági övezetéből. Le a 16 kg-os hátizsákokkal és be a scannerbe. Ès mert ez jó dolog, ugyanez a játék, amikor átszállunk a metróba. Apropó metró – tökéletesen modern és jól kiépített (az olimpiára minden szépen elkészült). Az egyetlen gond vele, hogy nem úgy, mint Európa nagyvárosaiban a megállók 500-1000m-enként vannak – itt sajnos 2000-3000m van köztük, így sok helyen nagyon sokat kell gyalogolni.
Bejelentkeztünk a hostelünkbe (www.leohostel.com) és már úton is voltunk a Mennyei béke teréhez ill. a Tiltott Városba. Keresztülmegyünk a környező bevásárló utcán; teli tipikus ázsiai utcai konyhával (cookshop, Garküche), teaboltokkal és kínai csecsebecse boltokkal.
A Mennyei béke terén szembesültünk először úgy igazán a 2. megállapításommal: SOK KÍNAI és még több KÍNAI TURISTA. A turizmus virágzik Kínában. Nagyon sokan utaznak saját országukon belül. Ennek megfelelően az első sor amit láttunk, az Mao mauzóleumának várakozási sora volt – nagylelkűen saccolva 3 km rendezett sor, szépen szalagokkal kijelölve.
Kínaiak imádnak sorban állni. Néha az volt az érzésem ez náluk szinte hobby, olyan nagy nyugalommal csinálják. De hát igen, hozzá vannak szokva. De vannak köztük specialisták, akik a tolakodásban még jobbak. Mindig voltak olyanok, akik egyszerűen oldalról az első elé beálltak, mintha életről-halálról lett volna szó, csak hogy hamarabb megkapják a jegyüket vagy az italukat, mintha észre sem vették volna, hogy több ember is ugyanazért sorban áll. Ami a legidegesítőbb, a többiek úgy tesznek, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, nem szólnak semmit és várnak tovább. (Egyszer nem bírtam ki, 3-an álltunk sorba, pont én jöttem volna és egy pasi beállt elém és kérte a Coláját. Nagyon felhúztam magam és kézzel-lábbal mutogatva a sor végére küldtem, miközben ő bocsánatkérve úgy tett, mintha nem is látta volna, hogy sorban állás van. Hihetetlen.)
Mao-t nem akarjuk látni és 3km hosszan végképp nem sorban állni. Megyünk tovább a Tiltott Városba. A tömeg úgy nyomul be, mintha futószalagon szállítanák őket (még szerencse, hogy péntek van), a csoportok különböző színű sapkákat viselnek: narancs, sárga, piros (minél idétlenebb és feltűnőbb annál jobb), de a lényeg, hogy a vezetőjük zászlót lobogtatva minél hangosabban üvöltsön velük a megaphone-on keresztül.
A levegő nagyon furcsa. Tudjuk, hogy süt a nap, mégsem látjuk, mert egy vastag szmog-réteg lebeg a város fölött. Olyan mintha köd lenne mindenhol. Ezért a képeknek is furcsa színük lett sajnos.
A Tiltott Város hatalmas és gyönyörű. Néhány nappal ezelőtt megnéztük “Az utolsó császár” c. filmet, ami Pu Ji (az utolsó császár) életét meséli el. Sok részletet forgattak ugye, és érdekes volt látni ezeket a jelenetekből.
Már délután volt és éhesek voltunk, így elindultunk az első szerencsepróbára éttermet keresni (ok, a szó kicsit túlzás, inkább kajáldát mondok). Már tudtuk előre, hogy nem szabad a külsőre adni. Mégis legelső alkalomként egy olyan „Etablissement“-t kerestünk, ahol legalább kívülről rögtön látni lehetett, hogy étteremről van szó: ételek fényképei (ugyan ezer éve kifakultan) lógtak a falon. Szerencsére az étlap is fényképekkel volt, így „könnyű“ dolgunk volt. Éhesek voltunk, így 3 ételt rendeltünk. De utána már megtanultuk, hogy tulajdonképpen 1 étel 2 porció rizzsel bőven elég kettőnknek. Nagyon finom volt, és igen az aranyszabályt is bevéstük az agyunkba: minél piszkosabb a szakács köténye, annál ízletesebb a kaja 🙂
Aztán kimetróztunk az olimpia területére. Megnéztük a madárfészket meg a környékét – hát nem semmi miket építettek ide az olimpiára!
Visszafelé a metrón másodjára jöttek vak kéregetők hozzánk. A séma ugyanaz: az első a kasszával elöl vezeti maga mögött a furulyán zenélő vakot. Mivel ő kínosan sokáig állt előttem, odanyújtottam a zsebemben lévő 1Yuant. Kifelé menet egy kedves asszony elég bosszúsan próbálta nekünk elmagyarázni, hogy ezt nem kellett volna. Igen, másnap már tudtuk, hogy itt a kéregetők csak szervezett kéregetésnek lehetnek tagjai.
A hostelba visszatérve lefoglaltuk másnapra a 10km-es túrát a Kínai Nagy-falon. (240Y/p.P. inkl. Reggeli + ebéd – belépő 100Y/p.P.)
Az első éjjel elég nyugtalanul telt, a szobánk közel volt a bárhoz az első belsőkertben, így minden beszélgetést hallhattunk, ami onnan átszűrődött.
Remek beszámoló, én júliusban tervezem az utat, és sok segítséget ad a cikk. A hostelt én is ezt találtam, de én a bunk-bed verziót fogom választani valószínűleg, hogy a szállás legyen minimalizálva.
Örülök, hogy hasznos infókat tudtam adni. Szívesen segítek ha van még kérdésed. (Vigyázat – az emeletes ágyak a dorm-okban tényleg nagyon kemények Kínában – csak egy deszka szinte!)
Kedves Kriszta,
nagyszerű ez a beszámoló. Ez a kiindulási alapja a mi utazási tervünknek. Augusztusban szeretnénk a párommal megvalósítani egy hasonló hátizsákos túrát. Rengeteg kérdés merült fel bennem, majd össze is szedem őket, csak még gyűjtögetem az infókat. Az egyik, ami most a legfontosabb, az a repülőjegy. Látom, hogy Te már igen gyakorlott vagy a keresésben :-), ezért kérlek, ajánlj néhány oldalt, ahol jó áron tudok foglalni. … [a további szöveg személyes adatokat tartalmaz, ezért töröltem (Kriszta)]
Előre is köszönöm válaszod, Zsani
Hát Kriszta,
Nem tudnék mondani mást, ha valaki megkérdezné mit szeretnék csinálni még az életemben.Csak azt hogy egy ilyen szintű utazásban részt vegyek.Öcsém én hogy irigyellek azt leírni nem lehet.Nem nagy valószínűsége van annak hogy ebben az évtizedben én részese legyek egy ilyen kalandnak ezért is meg persze kíváncsi is vagyok az élményeitekre .Követlek titeket.Vagyis követünk Szabolcs is.Szuper ez a honlap.TE MILYEN VAGÁNY CSAJSZI VAGY!!!!
Puszilunk titeket!Vigyázzatok magatokra.
Kedves olvasók, ha bárkinek hasonló utazással kapcsolatos kérdései vannak… ide vele. Ha tudok segítek! Zsaninál sikerült, meg tudta venni olcsón a repjegyét.