Ehhez a naphoz nem tudok sokat írni, mert nem nagyon történt semmi, hisz egész nap a vonaton ültünk. Mindketten fölül aludtunk, olvastunk, zenét hallgattunk – az útitársak már reggel kiszálltak a kabinunkból. Egész nap esett az eső, de a táj egyre szebb lett. Minden zöld volt – mindenhol rizsföldek vagy más megművelt területek. Mindenhol a földeken dolgozó emberek – gépeket a földeken sehol nem lehetett látni – hisz Kínában az emberi erő a legolcsóbb, mindent kézzel munkálnak meg. Sok ember viselte a tipikus kínai szalmakalapot, megint mások esernyővel dolgoztak.
16 óra körül készültünk a kiszálláshoz.
Amikor 17 órakor még mindig nem kaptuk vissza a jegyeket a kalauztól, megkérdeztük, mikor érkezünk meg. A kalauz 2-t mutatott; de hogy ezen 2 állomást vagy 2 órát értett, nem tudtuk meg. Elég szégyenlősnek látszott, s a kommunikációban sem akarta magát megerőltetni. 18 óra körül egy állomás után megint érdeklődtünk egy kalauzlánytól. Ő is 2-t mutatott, de most már biztosan megtudtuk, hogy még 2 óra hosszáról volt szó. Időközben besötétedett, amikor 4 órás késéssel 2030-kor végre Guilin-ba megérkezve kiszállhattunk. A hostelnek előre jeleztük, hogy kb. 19 órakor érkezünk, mert már elmondott tapasztalatok alapján féltünk, hogy nem lesz szabad szoba. Úgy gondoltuk, hogy taxival tesszük meg a kb. 4 km-es utat. Kifelé menet találkoztunk azzal a holland hölggyel, akivel már gyakran összefutottunk utunk során, így 3-an mentünk a taxihoz. Amikor azonban az 50Y-t akart elkérni, mégiscsak a buszmegállóba mentünk. Ugyan egyszer át kellett szállnunk, de 2Y-ért röviddel 21 órakor már a szobánkban voltunk. Mint mindig, most is csak leraktuk a hátizsákokat és elindultunk a belváros felé. Péntek lévén nagy nyüzsgés volt. Lefényképeztük a kivilágított Iker-Pagodákat.
A sétálóutcákban ugyan sok étterem volt, de mind túl nagy – túl nyugatias – túl drága. Végre találtunk egy egyszerű konyhát, ahol egy vidám pincér kínálta fel nekünk a tésztalevest és a sült bambuszrügyeket – és egyfolytában csevegni akart velünk, büszkén mutatva a német foci-VB-s pólóját :-), s nem titkolva homoszexuális mivoltát sem.
Én az utcán még megéheztem sült krumplira, így hurkapálcikára felszurkált sült krumpli szeleteket vettem desszertnek – isteni zsíros volt 🙂
