Kijelentkeztünk a hostelből és egy utcai pékség előtt reggeliztünk iskolásokkal. 730kor jött értünk a bambusz-csónak tulajdonosa. A kirándulás összesen 2 óra hosszáig tartott, Langshi-ig hajókáztunk el. Szerencsére ezen a napon már jobb idő volt, nem volt pára és teljes szépségében tudtuk megcsodálni a csúcsokat. A férfi egész idő alatt magyarázta, hogy melyik hegyet hogy hívják – de még fantáziával sem tudtuk felismerni a figurákat. Annyi baj legyen, így is érdekes volt.
A csónakban elég hűvös volt, így mikor újra visszaértünk, betértünk a szakácsunkhoz felmelegedni: levest meg narancsos-kacsát rendeltünk. Végül írtunk neki egy dicsérő üzenetet a falára – ennek nagyon örült búcsúzásunkkor.
Ismét minibusszal mentük vissza Yangshuo-ba. A mellettem ülő férfi licsi magokat köpködött a lábamhoz, – csak hogy legyen mit mesélnem 🙂
Guilinba menvén ugye át kellett szállnunk az expressbuszba. A sofőr megint egy tipikusan „kínaiul” vezető volt, ráadásul csúnya, hosszú, hegyes női körmei voltak – ilyet is sokat láttunk.
Guilinban megint ugyanazt a szobát kaptuk, mint legelső alkalommal; kilátással egy kis folyóra. Már előző alkalommal is feltűnt, hogy itt sok massage-szalon van. Így betértünk egy nagyba (3 is volt egymás mellett, nagy volt a konkurenciaharc) –, írd és mondd 1 órán keresztül masszíroztak minket 30Y-ért. Közben ingyen kultúr-sokkot kaptunk, mivel bekapcsolták a tv-t, s éppen egy kínai show-műsor ment.
Ezután belevetettük magunkat az éjszakába, és csomó egészségtelen, zsírban sült dolgot ettünk.
