Első utunk reggel a Bank of China épületéhez vezetett – itt ugyanis ingyen fel lehet menni a 41. emeletre és fentről megcsodálni a várost.
Itt a közelben felszálltunk egy buszra Aberdeen felé, hogy megnézzük ott a kikötőt.
Ott sétáltunk egyet, de mivel annyira nem voltunk meghatva a környéktől, kerestünk egy buszt Stanley-be. Elmondhatom, hogy a buszozás a tengerpart mentén, körbe a szigeten, az egyik legszebb élmény volt Hongkongban. Láttuk az összes neves strandot, míg végül megérkeztünk Stanleybe. Itt ugye először vásárolgattunk a híres piacon, aztán lesétáltunk a strandra. Mivel nem voltak sokan – ami különös volt szombat lévén – nyugodtan sétálgathattunk szinte magunk.
Ebéd után elmentünk a kis hongkongi állatkertbe, ami tényleg szép kis zöld oázis a felhőkarcolók lábánál. Különös volt látni a sok kis angol gyereket a phillipin dajkákkal.
A Viktoria csúcsot elég sokáig halogattuk, vártuk, hogy jobbak legyenek a látási viszonyok. De végül belenyugodva, hogy a szmog soha sem fog úgysem eltűnni, délután felmentünk a fogaskerekűvel. Készítettünk pár képet, de nem lettek jók, alig látszik az öböl. Lefelé busszal mentünk, így teljessé vált a sziget körbe-utazásunk.
Az estét shoppinggal töltöttük.
Hongkongban nincs sok látnivaló, egyszerűen a város kell, hogy hatással legyen az emberre. Azt hiszem nálam hatott, pedig nem vagyok oda a nagyvárosokért.
