Az utolsó napunkat reggeli tornával kezdtük: az ablakunkból rá lehetett látni a közeli emeletes házak tetejére, ahol néhányan reggeli tornájukat végezték. 🙂
Utoljára ettünk dumpling-ot és kínai fánkot, mielőtt elindultunk a kikötőbe. A célunk Cheung Chau kis szigete volt – picit strandolni akartunk. Gyors komppal mentünk, kb. 50 percig tartott az út.
Reggel 10 óra volt, így nem voltak még sokan. A sziget legnagyobb strandja szép homokos volt. Táblák figyelmeztettek cápaveszélyre, meg a rossz vízminőségre, nem tanácsolták a fürdést. De legalább őszinték… Úgy döntöttünk, sétálunk egyet a part menti ösvényen. Reggel még esett az eső, most meg tűzött a nap – így aztán trópusi párás levegő volt. A tücskök olyan hangosan ciripeltek, hogy már szinte fájt. De a legrosszabb a szúnyogcsapás volt. Félúton vissza is fordultunk, mert már másképpen nem tudtunk menekülni előlük.
Betértünk egy kis utcai konyhába (nem hongkongi elegánsan, hanem csúnya kínaiul nézett ki), reméltük, itt kapunk még egy utolsó finom kaját. Hát nem. Maggi szósszal tálalták a húst… ez akkora sokk volt, hogy menekültünk szabályosan a komphoz és vissza a városba.
Itt meg aztán ugyanazt tettük, amit mindenki Hongkongban: vásárolgattunk.
Míg aztán 17 órakor elhoztuk a hátizsákjainkat a hotelből. Az utolsó villamosozásunkkor Jan kicsit már berágott, mert ugye a kínai méretű plafon túl alacsony volt a hatalmas hátizsáknak. 🙂
Az Airport Express vonattal fél óra alatt kiértünk a reptérre. Nagyon modern, még ingyenes internet is volt.
20 órakor indult a gépünk Pekingbe. Az átszállás ott gond nélkül zajlott. Csak sajnos a maradék pénzünkért (50Y) nem tudtunk kínai dolgokat venni, mert késő volt, és csak egy nyugati Duty-Free-Shop volt nyitva 🙁
