7 órakor érkeztünk meg Datongba. Mint ahogy egy fórumban olvastam, tényleg ott állt az állomáson az állami utazási iroda munkatársa és várta a Pekingből érkező turistákat (ide csak Backpacker-hátizsákosok jönnek). Elmentünk vele az irodába, hogy részt vehessünk a szervezett napi kiránduláson, mert ez az egyetlen lehetőség, ami lehetővé teszi, hogy egy nap alatt megnézhessük a környék 2 nagy nevezetességét: A Függő Kolostort és a yungangi barlangokat a Buddha szobrokkal. De figyelem, az árak itt is jóval drágábbak lettek, mint a LP-ben írva van. (100Y+130Y belépők, 100Y transzport+ebéd).
Érdekes volt, hogy az utazási iroda képviselője, amikor felírta az adatainkat (Kínában mindig mindenhol az útlevél minden apró részlete felírásra kerül) mondta, hogy a magyarok innen Datong környékéről vándoroltak el. Hát igen, Datong Belső-Mongólia határterületén fekszik.
Reggelizni egy utcai konyhába megyünk és dumplingot eszünk. 9 órakor indulunk az idegenvezetőnkkel. Fiatal lány, aki olyan angolra hasonlító nyelvet is beszélt 🙂
A Függő Kolostor egy lélegzetelállító épület, tényleg csak a támasztógerendák (alatta) tartják. Fenn még én is szédültem, pedig nekem soha nincs gondom a magassággal. De az egész épület a hegyoldalra ragad, és nagyon szűk, így szinte lebeg az ember.
Ebédre, egy gyári konyhára emlékeztető étkezdében ettünk (több csoporttal együtt). Itt is több ételt kaptunk a nagy asztalra, meg természetesen teát. Volt mángold, babbal és datolyával töltött puffancsok, édes-ánizsos disznóhús, csirke chilis szószban stb. Arról, hogy a WC hogy nézett ki, inkább nem beszélek…
A barlangok a hatalmas Buddha-szobrokkal szenzációsak voltak (kár hogy a két legnagyobban nem lehetett fényképezni, ahol a 17 m-es szobor áll.). Sajnos ez a megtekintés is kapott egy kis mellékízt a következő story miatt:
Amikor megérkeztünk a parkolóba (körös-körül hatalmas építkezés), mondta a lány, hogy át kell szállnunk minibuszokra, mert a bejárat 2 km-re van. A minibusz 10Y-ba kerül extra. Itt a többi részvevővel furcsán néztünk egymásra: hisz mindenért fizettünk és az úrban az irodából meg lehet bízni, hisz nagyon jól tudja, hogy csak azért mennek hozzá a turisták, mert az interneten mindenki ajánlja ezt a túrát. Elkezdődött a vita. Az idegenvezető csaj úgy tett, mintha nem tudna semmiről, neki ezt így mondták és akkor ez így van. Sajnos a spanyolok, akik már 2 hete voltak úton és sok tapasztalatot szereztek, nem tudtak angolul, de ők is a mi véleményünkön voltak. Többségben voltak a nem hozzászólok. Így kifizettük a pénzt és beszálltunk a minibuszokba. No mit ad Isten! Egész idő alatt láttuk mellettünk a parkolótól vezető utat a bejáratig, mi meg az építkezés kellős közepén lettünk jól átzötykölve. A gyalogút max. 500 m lett volna. Kiszállva most már mindenki fellázadt. Nem igaz, hogy a csaj ezt nem tudta, hisz itt dolgozik – és be is látva, hogy nem éri meg veszekedni, felajánlotta, hogy visszakapunk 5Y-t ha visszafelé gyalog megyünk. Így is lett, én meg visszafelé a spanyolokkal csevegve tapasztalatokat cseréltem. Egyébként a hatalmas nagy építkezés a területen: itt egy nagyon nagy templomvárost húznak fel. Amikor megkérdeztük a lányt, azt mondta, hogy itt már sok-sok évvel ezelőtt ilyen templomépületek álltak a Ding-Dong-Dynastia idejéből (vagy valamelyik a sok közül), de a háborúban lerombolták. Megkérdeztük, melyik háborúban? – „Hát sok háború volt errefelé, az egyikben“. – Aha, érdekes, hogy a templomokat a földdel tették egyenlővé, de a barlangok a szobrokkal érintetlenek maradtak.
A mi véleményünk a megfigyeltek alapján a következő: Kína felfedezte a turizmust fontos gazdasági ágazatként, és ha épp nincs elég látnivaló, akkor építeni kell néhányat. Minél nagyobb az attrakció, annál több a látogató, annál több pénz folyik be. Ugyanez történik éppen Datong belvárosában is. Hatalmas nagy építkezés keretében bővítenek egy kis buddhista templomot a kb. tízszeresére. Merem állítani, hogy 10 év múlva ugyanezeket a helyeket felkeresve teljesen más kép tárul majd elém, mindenhol új „régi“ építmények állnak. Minden kínai turista elhiszi, amit az idegenvezető a megaphonon keresztül kiabál felé. Kár.
Este az éjszakai vonatra várva Datong belvárosában sétáltunk, ahol öten – mint már meséltem – nagy érdeklődést keltettünk a lakosság körében. Ha ide hosszú orrú turistacsoportok jönnek, akkor direkt a barlangokhoz jönnek, nem a belvárosba. 23 órakor indultunk Pingyaoba tovább (ezúttal softsleeper-kabinban)
