A 9 órás éjszakai út szerencsére hamar és nyugodtan telt el, mígnem a szokásos reggeli kintről jövő hörgős-köpős zajra ébredtünk. A Xiangzimen Youth Hostel-t már előre lefoglaltuk, így itt is minibusszal jöttek elénk. A hatalmas „Courtyard“ stílusú épület inkább Hotel, mint Hostel volt, szép és ízlésesen berendezett (130Y/éj). Leraktuk a hátizsákokat a szobánkban és már indultunk is tovább a napi cél felé: az agyagkatonákhoz. A vasútállomásig gyalogoltunk. Xian hatalmas város (4,5 millió lakossal) és egyben modern is. Mindenhol mobil-boltok, ruhaboltok és bankok. Ami nagyon divatos manapság: menyasszonyi ruhaboltok (akár 4 emeletesek is). Ezek nem csak ruhakölcsönzők voltak, hanem inkább egész esküvőszervező üzletek, mindent megszerveztek, ami a házassággal kapcsolatos. A fiatal párok sok pénzt adnak ki az esküvőre. Szóval, ha egyszer Kínába vándorolunk ki, akkor tuti egy ilyen boltot nyitunk.
Aztán bementünk 2 bankba, hogy beváltsunk egy traveller-checket, hát nem vártuk ki az 1 órás sort. Egyébként a neten található információk már elévültek, mert az előkészületekkor mindenhol azt olvastam, hogy automaták csak nagyvárosok nagyobb bankjaiban vannak. Ez nem igaz; szinte mindenhol van automata. Mivel az ország abszolút biztonságos, nem éri meg a herce-hurca a traveller-checkkel.
Az agyaghadsereg kb. 20 km-re van a belvárostól. Természetesen mehettünk volna szervezetten, de inkább a kalandosabb és olcsóbb megoldás választottuk: a hivatalos tömegközlekedési eszközt. A busz 1 óra alatt visz ki 11Y-ért és gyakorlatilag a kapu előtt áll meg.
A terület elég nagy, és jó sokat kell gyalogolni a 3 csarnokig – de így legalább a tömeg is eloszlik. Az első csarnokban van a legtöbb katona. A második csarnok jóval kisebb, itt a vezérek tábora van.
A harmadik meg szinte csak egy földhalom, mert nem ássák ki a többit addig, amíg nem találják meg annak a módját, hogyan lehet meggátolni, hogy kiásás után elveszítsék a színüket. Ugyanis szép színesek lennének, de kiásás után ez eltűnik. De fantasztikus, hogy minden egyes katona másképp néz ki!
Visszaérve a városközpontba a muszlim-negyedbe vetettük magunkat, mert meghaltunk éhen és itt sok kis étkezde volt. Itt teljesen más ételek voltak, mint eddig megszoktuk. Végigsétáltunk a negyed piacközein, ami teli volt utcai konyhákkal (abszolút nomád körülményekkel) és utcai árusokkal. Itt láttuk az első énekesmadarakat kalitkában.
Sok édességet árultak, de itt is meg kellett tapasztalnunk, hogy semmi sem igazán édes, ami édesnek néz ki – mindennek sós utó- vagy mellékíze van. Szörnyű volt, szinte minden próbálkozásunkat ki kellett dobni, mert számunkra ehetetlen volt. Pedig mi tényleg nyitottak vagyunk az újdonságok iránt.
Ja! Még valami: Kínában sehol, de sehol nem láttunk szerencsekekszet – ott nem létezik.
Így aztán (szégyellem bevallani), hogy végre megint ehessünk valami édeset, vettünk a McDonald’s-ban 2 banánpitét (2db/7Y)(mint itthon az almás pite ott banánnal töltve). Nagyon fincsi volt. Egyébként a hamburger, a pizza és társai tabu volt az egész utazás alatt.
Este a hostelben dumpling-party volt. Saját magunk készítettük a kis hússal töltött batyukat. Finomra sikerültek, jól belaktunk vacsorára.
Sötétedés után elmentünk sétálni és fényképeztük a kivilágított városfalat, illetve annak a déli kapuját. Nagyon pezseg az éjszakai élet Xianban, sok európai stílusú bár van (majdnem európai árakkal). De a „normál” lakosoknak természetesen a közkedvelt tömeges tánc marad, itt láttuk a legnagyobb csoportosulást.
