Hátizsákkal Kelet-Kínában

Térkép az útvonalról (zöld = a földi közlekedés, kék = repülés)

Két dolog van, amit egy Kínába utazó be kell véssen az agyába:

– Kína egy hatalmas nagy ország (akkora mint maga Európa) és

– nagyon, de nagyon sok kínai ember él ott (1,3 milliárd).

Ezzel a két dologgal rendszeresen szembesül az utazó. Utólag mondhatom, hogy Kína mindenképp egy Backpacker-barát (hátizsákos utazó) ország, de az első pontból adódik, hogy itt képtelenség csak busszal meg vonattal utazni, néha repülni is kell az országon belül, ha nagyobb távolságokat akarunk áthidalni. Szerencsére ezek a repülőutak sem olyan drágák. De a kínaiak létszámához, az állandó hatalmas tömegekhez, még az utazás végéig sem tudtam hozzászokni. Hihetetlen, hogy alig lehet valahol is egy nyugodt helyet találni.

“Hosszúorrú”-ként – így neveznek bennünket fehéreket a “ferdeszeműek” – úgysem lehet észrevétlenül maradni. Mivel az én orrom tényleg tutira megfelel ennek a leírásnak, sokszor maradtak legtöbbször gyerekek tátott szájjal állva amikor elmentem mellettük. Pekingben vagy Shanghaiban már nem keltünk feltűnést, de vidéken szinte mindig csodálkozva néznek meg minket. Datongban például (1,5 millió lakos kb. 6 órára Pekingtől), amikor öten hosszúorrúak végigvonultunk az utcán, a következő esetre lettem figyelmes: az egyik kis étteremből egy pincérlány meglátott minket, nevetve szaladt a kolléganőjéhez és mutatott a saját orrára majd ki az utcára a mi irányunkba. A következő pillanatban már szinte az egész vendégsereg minket nézett, némelyikük integetett. Az emberek megpróbálnak udvariasak lenni – ill. próbálják nem létező angoltudásukat mutatni – és úton-útfélen hangosan “HALLO”-t köszönnek felénk. Mi ugye jól nevelt európaiak kénytelenek vagyunk visszaköszönni: Nihao! (kínaiul a szia)… de ha emberek százai köszönnek naponta HALLO-t … egyszer eléri az ember azt a pontot, hogy már nehéz nevetve vissza-nyihao-zni…

23 napunk (máj. 13. – jún. 6-ig) volt rá, hogy közelebbről is megismerjük ezt az ősrégi kultúrával rendelkező országot. Következő útitervet dolgoztam ki: Peking – Datong – Pingyao – Xian – Shanghai – Guilin – Longsheng –Yangshuo – Hongkong (habár Hongkong tulajdonképpen nem is Kína, de erről majd később)

(Hogy ez az élménybeszámoló más utazóknak is információkkal szolgáljon, leírom az aktuális árakat is. A többi olvasónak szolgáljon segítségként, hogy 1 Euro = 10 Yuan. Az ide berakott fényképek inkább az „érdekes“ mint a „művészien szép“ kategóriába sorolandóak. Aki a szép képeket (vagy esetleg mind a 800-at) akarja látni, az szóljon.)

Schreibe einen Kommentar