Volt másfél napunk Pokharában, amíg visszarepültünk Kathmanduba. (Igen repültünk, mivel a fesztivál időszaka javában tartott, ezért úgy döntöttünk inkább 25 percet repülünk egy egész napos dugó helyett)
Az első nap megterveztük az indiai kiruccanásunkat – beültünk egy internet kávézóba és foglaltunk szállásokat és egy utazási irodán keresztül nagy nehezen (már szinte egyik vonaton sem volt szabad hely!) 1 órás keresgetés után sikerült megvennünk az indiai vonatjegyeket.
Ezen kívül leadtunk pár plüss állatot egy épülő óvodának. Itt a honlapjuk.
De a napot tulajdonképpen pihizéssel töltöttük: jókat ettünk, sok lassi-t (indiai joghurtus ital) ittunk, csónakáztunk a Phewa-tavon, sétáltunk és figyeltük a fesztivál eseményeit.
Elmentünk a Lonely Planet által ajánlott Seeing Hands centrumba, ahol vakok masszíroznak. Èrdekes élmény volt, mindkettönknek az volt a véleményünk, hogy gyorsabban kitapogatták azokat a pontokat, ahol szükségünk volt a lazításra.
Diwali – a fény ünnepe
(a hinduk legnagyobb ünnepe, olyan mint nálunk a karácsony és a szilveszter együtt véve)
FOLYT.KÖV. -> az ünnep leírása még hiányzik
Rangoli – tradicionális utcai festmények
A városban minden bolt előtt színes képek díszelegtek, a nők színes porból különböző díszeket festettek a földre. A rajzokra aztán legtöbbször áldozatokat raktak (banánt, füstölőt, vizet, rizst stb.) A legérdekesebb az volt, amikor a rajztól indulva a ház/bolt bejára felé piros lábnyomokat festettek – hogy a pénz az elkövetkező évben megtalálja az útját a családhoz.
És igen, jól látjátok, mindenhol szerepel a hinduk szerencsehozó jele a szvasztika.
Nov. 6.-án végül eljött az idő, hogy elhagyjuk Pokharát. 16.30-kor érkeztünk meg a Buddha Air-rel Kathmandu repterére. Fogadtunk egy prepaid taxist (vagyis előre fizettük ki egy „irodában“ a 450 Rp-t), aki elvitt minket a Hotel Red Planet-be. Ugyanis legutóbb megnéztük és megtetszett, így ezt foglaltuk le, olcsó 900 Rp-ért. Kiderült, hogy a legnagyobb szobát kaptuk (szinte bálteremnek tűnt a hegyi szállások lyukaihoz).
Első utunk természetesen a Kathmandu Spa-ba vezetett, ahol most egy 1,5 órás ayuaveda massage-t engedtünk meg magunknak. Ugye odakinn egész idő alatt pedárdáztak, meg hangos zene szólt – de mi mégis szinte elaludtunk, annyira ellazított..
A gyerekek tömege kis csoportokban minden egyes bolt/étterem bejáratában addig énekeltek, amíg pénzt nem kaptak… elvileg ugye a tulajdonostól. De az adakozás feladata legtöbbször a turistákra hárult.
Vacsorát a Red Planet-tel szemben lévő emeletes nepáli konyhájú étteremben ettünk (a szobánkból beláttunk a konyhájukba). A baj csak az volt, hogy több mint egy órát kellett várnunk a kajára, és már majd meghaltunk éhen.
