Hosszú nap volt, de biztos, hogy megismertük Kathmandut:
6.30 – Lehetetlen volt tovább aludni a kintről jövő zaj miatt. A szálloda mellett volt a fürdőhely, jöttek – mentek az emberek.
7.15 – Reggeli után nekivágtunk Kathmandu utcáinak labirintusának
7.30 – Útban föl a Majmok Templomához, amit hivatalosan Swayambhunath-nak hívnak. Ez a buddhista sztupa (hinduista tornyokkal díszítve) nyugatra egy domb tetején fekszik. A belvárosból kb. fél óra gyalog.
7.40 – Először szólít meg minket egy fiatal nepáli; suttogva csak épp ahogy elszalad mellettünk, hogy akarunk-e marihuánát venni.
7.50 – A várost átszelő folyó hídján megyünk át – ez a meder látszólag a szeméttároló.
7.55 – Egy kis templomot nézünk meg útközben.
8.30 – Megérkezünk a keleti kapuhoz, sok a virágfüzérárus. Elindulunk fölfelé a lépcsőkön.
8.35 – Meglátok egy majmot … Oh de édes, ketten is vannak!…
8.40 – ITT TÖBB SZÁZ MAJOM VAN!!!!!!!!!!!!!!!! 🙂
9.00 – Kifizetjük a 200 Rp/fős belépőt. Sokan vannak, mindenki hozta magával az áldozni valót (rizst, virágokat, tyúkot stb.).
9.45 – Indulunk vissza a városközpont felé a Durbar Square-re (Palota tér).
10.15 – Sokan vannak a téren, sok kis templomépület. Felmászunk az egyik tetejére és onnan nézzük kicsit a forgatagot.
10.25 – Leszólít minket egy egyenruhás, hogy kifizettük-e a belépőt? Hee, egy köztéren vagyunk, nem volt bejárat?????? Egy kis fabódéra mutat, és addig követ minket, amíg ki nem fizetjük a 300 Rp/főt. (Hát igen, világörökség a Durbar Square.)
10.35 – Jant leszarta egy galamb az ezer közül…
10.40 – Mászkálunk a téren, megnézzük az épületeket. Az emberek áldozati adományait egy kecske mind feleszi…
11.00 – Elhagyjuk a teret nyugati irányba, ugyanis a turista hivatalba indulunk.
11.10 – Mi ez a tömeg itt körülöttünk? És ez a sok árus? Ááhh, belecsöppentünk egy turistacsoport közepébe, akiket egy még nagyobb csoport utcai árusok hada kísér. Úr ég, tünés innen!
11.30 – Megérkezünk a Turism Office-hoz. Itt kell megcsináltatnunk a túrázó igazolványt és a belépési engedélyt az Annapurna Nemzeti Parkba. Kiderül, összesen 4 fénykép kell. Nálunk csak 2 van. Gyerünk fényképet csináltatni.
11.45 – Szerencsére 400m-rel arrébb van egy kis fényképész, aki egy egyszerű kis fényképezőgéppel lefényképez minket és Photo Shopban 4-szer egymás mellé másolja a képet majd kinyomtatja nekünk. (4 db/300 Rp)
12.10 – Elkezdjük kitölteni a túraigazolvány engedély kérelmi űrlapját.
12.20 – Kifizetjük érte az 1420 Rp/fő és megkapjuk az igazolványt, amit magunk kell ugyanazokkal az adatokkal még egyszer kitöltenünk, amit már az űrlapra beírtunk.
12.30 – Megkapjuk rá a pecsétet. Kész a TICM-Permit. Két ajtóval arrébb megérdeklődjük, hol kell az Annapurna belépési díjért fizetni?Kapunk megint 2 űrlapot (az előtérben kb. 20 másik nyugati turista ül, mindenki töltöget, vagy csak vár).
12.40 – Kitöltöttük az űrlapokat, pontosan beleírtuk milyen túraútvonalat tervezünk, mikor hol leszünk, kiket lehet itthon értesíteni, ha valami bajunk történik.
12.45 – Le akarjuk adni az űrlapokat és kifizetni a pénzt – várnunk kell kicsit, pont eszik a 3 ügyintéző közül pont az, amelyik a pénzt veszi át.
12.50 – Befejezte az ebédet, befizetjük a pénzt (2000 Rp/fő). Megkérnek, üljünk le.
13.10 – Az egyik ügyintéző kijön és pár kész engedélyt kioszt – a miénk még nincs kész. Ez kb. még 3-4-szer így megy. Megesszük a reggel vett banános sütinket.
14.00 – Végre kezünkben tartjuk az Annapurna engedélyünket. Az utcán fogunk egy taxit, és 350Rp-ra lealkudva kivitetjük magunkat Bodhanath-ba.
14.30 – Ott állunk az óriási sztúpa (ereklyéknek épített buddhista templom) előtt és a szánk tátva marad. Gyönyörű. És a tér – egy csendes kis sziget, ahol nyugalom van. Ide nem hallatszódik be az állandó dudálás.
14.45 – Körbejárjuk és beülünk egy tetőteraszi kávézóba inni egy üdítőt. Innen gyönyörködünk a látványban és élvezzük a nyugalmat.
15.30 – A taxisofőrünk belement az ajánlatunkba, hogy vár ránk és elvisz minket utána Pashupatinath-ba.
15.40 – Ismer egy rövidebb utat – ami szerintünk útnak nem nevezhető, és örülünk, hogy az üdítő bennünk maradt, amikor megérkezünk Nepál legfontosabb hindu templomához és temetkezési (elégetési) helyéhez.
15.45 – Kifizetjük a 500 Rp/fős belépőt. Pont vége egy elégetésnek, és a hamut söprik bele a folyóba. Pár méterrel arrébb gyerekek lubickolnak a vízben…
15.50 – A templomban (ahová nem hinduk nem léphetnek be) épp zajlott egy temetést előkészítő ceremónia. Mi elindultunk fölfelé a templomokhoz. Útközben sok majommal és szádhuval találkoztunk, utóbbiak abban reménykednek, hogy lefényképezik őket és azért pénzt kérhetnek. (itt találtam róluk egy nagyon jó leírást: http://hotashtanga.blogspot.com/2009/11/szadhuk-vagyis-naga-babak-ismet.html)
16.15 – A temetési ceremónia időközben a folyópartra költözött, ahol elkezdték megrakni a máglyát. (Sok szegény ember meg a vízben keresgélt értékesebb maradványok után.) Az égetést nem várjuk meg, én sem szeretném, ha turisták filmeznék szeretteim temetését.
17.00 -Visszavitetjük magunkat Thamelbe, 6-kor úgyis lemegy a nap és hirtelen hűvös lesz.
17.20 – Kifizetjük a szállásunkat és elindulunk mászkálni.
17.30 – Rábukkanunk egy szép és olcsó helyre, ahol 1 órán keresztül masszíroztattuk magunkat (Ayurvedic Massage) 1100Rp/fő-ért. Isteni volt! (http://www.kathmanduspa.net)
18.40 – Megvacsizunk a már tesztelt nepáli étteremben.
19.30 – Good Night!
