Motto des Tages: Maiskolbenduft und Schweißfüße
Um 8.30 Uhr gingen wir frühstücken und machten uns gleich auf den Weg zur benachbarten Hagia Sofia – trotzdem mussten wir anstehen (20 TL). Das Gebäude ist innen noch beeindruckender als von außen. Mehr als 2 Stunden haben wir mit dessen Besichtigung verbracht und wurden einfach verzaubert.
Wir wollten gleich zur Blauen Moschee rüber, die Menschenmassen waren aber stärker als wir, deshalb gaben wir lieber gleich auf und beschlossen lieber am Abend vor der Messe hinzugehen. Stattdessen legten einen weiteren langen Fussmarsch zu folgenden Moschees zurück: Laleli, Valide Sultan, Sehzade (Prinz) und zur Fatih. Letztere wurde leider renoviert. Aber in dieser Gegend konnten wir etwas günstiger essen, unser Mittags Kebab in Brötchen kostete nur 2 TL. Ausserdem wurden überall gekochte und gegrillte Maiskolben verkauft – als Ungarin konnte ich nicht einfach so daran vorbeilaufen – es duftet ja so herrlich. Zurück zur Galata-Brücke beschlossen wir eine Schifffahrt auf dem Bosporus zu machen. (10 TL für 1,5 Std.) Wir hatten wunderschönen Sonnenschein und leider weiterhin Wind – es war trotzdem ein wunderbares Erlebnis.
Es war Nationalfeiertag und Massen von Menschen bewegten sich auf den Strassen. Deshalb mussten wir uns durch eine Unterführung kämpfen, die voll mit Menschen war – jetzt wissen wir was sich wahrscheinlich bei der Love Parade abgespielt hatte. Aus dem gleichen Grund sind wir gar nicht mehr in das Gewürzbasar rein, da konnte man keine Stechnadel mehr fallen lassen. Wir liefen lieber am Rand entlang, und probierten verschiedene Nüsse, getrocknetes Obst und Käse dort bei den Ständen. Schliesslich besuchten wir noch die zwei weiteren Moscheen der Gegend: Neue Moschee (komplett gefliesst an den Wänden) und eine kleine, aber schöne, vom Rüstem Pascha. Nun machten wir uns auf den Weg zurück zur Blauen Moschee, machten aber noch einen Halt am Sirkeci Bahnhof, der jahrelang als Endstation dem Orient Express diente. Wir kamen um 18.40 Uhr bei der grossen Blauen Moschee an, tatsächlich mussten wir uns nicht mehr anstellen, hiess es aber nicht, dass wir alleine waren. Wenn man die Anzahl der besuchten Moscheen für den heutigen Tag zusammenrechnet, kommt man ja auf 7. Wir spielten also zum 7. Mal das gleich durch: Schuhe ausziehen, in Tüte stecken, Frauen: den Schal um den Kopf wickeln, besichtigen, Schuhe wieder anziehen, Frauen: Haare ordnen. Und jetzt am Abend als wir die grosse Moschee mit anderen vielen Menschen betraten, war der Geruch von Schweissfüssen der Touristen um uns herum nicht mehr zu ignorieren. Das Gebäude ist gewaltig, jedoch nicht grösser als die Hagia Sofia. Wir hatten Glück, um 19 Uhr wurden die Touristen rausgeschickt, weil das Gebet begann.
Wir assen mal wieder Kebab – dieses Mal in Pita. Und danach gönnten wir uns einen echten leckeren Appfeltee und Süßspeisen – Kastaniencreme mit gelbem Rosengelee und Milchcreme mit Pistazienguss. Waren beide unheimlich lecker.
Als wir ins Hostel zurückkamen, wurden wir in ein grösseres Zimmer umgezogen, aber natürlich wieder mit Etagenbett für die Eltern 🙂
A nap mottója: Főtt kukorica illata és lábszag
8.30-kor megreggeliztünk a hosztelben és már indultunk is, hogy nyitásra a Hagia Sofiában legyünk – így is sorba kellett állni (20 TL). Hihetetlen látvány nyújtott ez a hatalmas építmény belülről is – több mint 2 óránkba tellett mire megcsodáltuk. Azután rögtön átmentünk a Kék Mecsethez, de akkora tömeg volt, hogy kifelé is alig tudtak jönni, így le is mondtunk róla. Inkább egy nagy sétát tettünk távolabbi mecsetekhez: a Valide Sultan (szultán anyja) mecsetéhez, a Laleli mecsethez (tulipános), a Sehzade mecsethez (herceg) és a Fatih mecsethez, amit sajnos tataroztak. És természetesen minden egyes mecsetnél a következő rituális: cipőt levenni, szatyorba beletenni, nők a kendőjüket a fejükre kötni, mecset megtekintése, cipőt felvenni és hajunkat megigazítani. Elég fárasztó volt ezen a napon, amikor is 7 mecsetet néztünk meg összesen.
Ezen a környéken azonban olcsóbban lehetett enni, így Kebabot ebédeltünk zsömlében 2 TL-ért. Meg frissen préselt gránátalma- és narancslevet ittunk. A főtt és grillezett kukoricát árulók mellett sem tudtunk egyszerűen elmenni, annyira csábító volt az illat.
Amikor legyalogoltunk a Galáta-hídhoz, eldöntöttük, hogy hajótúrát teszünk a Boszporuszon (10 TL 1,5 óráért). Nagyon megérte, ugyan a szél hideg volt, de a napsütésben gyönyörű látványt nyújtott a két part látványa. Visszaérve a partra alig tudtunk közlekedni a hatalmas tömeg miatt. Egyik oka ennek az volt, hogy nemzeti ünnep volt a mai nap és sok török kirándult. Ezért is volt az egész város török zászlókkal feldíszítve. Egy többsávos úton csak egy aluljárón keresztül lehetett átjutni – szinte életveszélyes volt az itt nyomuló tömeg. Ezért a fűszerbazárba már nem is tudtunk bemenni, mert ott sem lehetett egy gombostűt sem leejteni. Csak kívül mentünk el mellette és a kinti árusok szárított gyümölcseit, mogyoróit és sajtjait próbálgattuk. Itt is van két mecset, a csupa csempével díszített Új Mecset és a kicsit de szép Müszlim Pasa Dzsámija.
19 óráig vissza akartunk érni a Kék Mecsethez, mielőtt megkezdődik az esti ima, így elindultunk vissza abba a negyedbe. Útközben még megnéztük a Sirkeci pályaudvart, ami évekig az Orient Expressz végállomása volt. Szerencsénk volt, este már nem kellett a Kék Mecsetnél sorba állni, de egyedül sem voltunk. Már az ajtónál, de benn is nagyon erős, szinte fullasztó lábszag terjengett már a levegőben – nem csoda, sok turista vette le aznap ott a cipőjét.
Vacsorára a Kebab pitába töltött változatát ettük. De utána beültünk egy cukrászdába és megkóstoltuk az isteni eredeti török almateát. Illetve ettünk édességet is, gesztenyekrémet rózsazselével és tejkrémet pisztácia-öntettel.
Mire visszaérünk a szállásra, már átköltöztettek minket egy nagyobb szobába – de természetesen itt is az emeletes ágyat választották a szülők 🙂
