Da wir noch Visa beantragen mussten, stand noch ein Besuch in Budapest aus. Ich kannte die Hauptstadt noch nicht, habe aber schon viele Bilder gesehen und war ganz neugierig. Wir fuhren früh mit dem Zug in die Stadt rein und erledigten erstmal den organisatorischen Teil. Und der gestaltete sich schon schwierig.
Wir fanden die mongolische Botschaft schnell und konnten auch sofort unser Anliegen vorbringen. Der erste Schrecken kam – Bearbeitung an einem Tag kostet 110 Euro. Da uns die Fahrt gerade mal 15 Euro (umgerechnet) gekostet hat, entschieden wir uns, dass wir am Donnerstag ein zweites Mal nach Budapest fahren und dann die Visa abholen. In dem Fall kostet die Erstellung eines Visums “nur” 60 Euro. Nachdem wir unsere Anträge ausgefüllt hatten und sie wieder vorlegten, sah der mongolische Beamte auf meinen Pass… Nein, Visa für Deutsche können hier nicht erstellt werden. Kriszta intervenierte, dass wir angerufen hätten und das wäre kein Problem. Das bestätigte der Beamte und meinte, es würde dann aber auch 60 Euro kosten. Naja logisch… Wir gingen, nachdem der Beamte meinte, dass es am Donnerstag fertig sein könnte, wenn die Computer alle richtig funktionieren und es keinen Stromausfall geben würde. Mehr als Kopfschütteln kann man da nicht.
Aber dann konnten wir zum angenehmen Teil übergehen und besichtigten Budapest. Eine wirklich schöne Stadt, die mich etwas an Prag erinnerte. Matthiaskirche, Heldenplatz, der Null-Kilometer – nur um einige Punkte unseres Ausflugs aufzuzählen. Besonders liebevoll fand ich die Metro, die sich noch einen richtig schönen altertümlichen Charme erhalten hat. Und nach einer Zugfahrt, die mich stark an die alten Züge zu DDR-Zeiten erinnerte, kehrten wir um am Abend zurück.
A mongol vízumunk története: apukám már kétszer is telefonált velük és megkérdezte a részleteket: lehet-e egy nap alatt, lehet-e német állampolgárnak, az árakat és hogy mi is kell hozzá? A nagykövetség egy a Rózsadombon a 11-es busszal jól elérhető villában van. Először is közölték velem, hogy a vízum, sajnos csak nem EU-s állampolgároknak 25 Euró, magyaroknak azonban így 60 Euró. Ezt tudtam, de mindezt úgy magyarázta el az ember, mint aki kétli, hogy én ennyi pénz hallatán is hajlandó lennék Mongóliába menni. De aztán a sors úgy akarta, hogy mégis tovább tudott sokkolni. Ugyanis közölte, hogy ha aznap kell a vízum, az bizony 110 Euró … megjegyzem a konzulátus üres volt, nem úgy tűnt, mintha marha sok dolguk lenne. Na, erre úgy döntöttünk, hogy akkor mégis csak feljövünk érte Miklósról Pestre csütörtökön, a vonatjegy 15 Euró, még így is olcsóbb lesz. Kitöltöttük a vízumkérő lapot és leraktuk az útleveleinket (enyém ugye magyar, a Jan-é német). Erre elkezdte csóválni a fejét, hogy hát de ez német útlevél, hogy ezt nem lehet. Kérdeztem: hogyhogy nem, hisz direkt idetelefonáltunk. Mondta, hát igen lehet, de hát ez 60 Euróba fog kerülni. Hát még épp elkerültem a szívinfarktust és inkább a hajamat kezdtem el tépni… mintha az nem ugyanannyiba lenne mint az enyém, vagyis a normál EU-s ár… A végén még egyszer rákérdeztem, hogy akkor csütörtökre biztos készen lesz-e? Elkezdte lapozgatni a naptárat és teljes őszinteséggel elmagyarázta, hogyha nem romlik el a számítógépük és nem lesz áramszünet (mert volt már ilyen a környéken) akkor készen lesz…
Szóval bepillantást nyerhettünk a mongol mentalitásba… jó kis utazás lesz…
Ezután kicsit megmutattuk unokatesómmal Jannak Budapestet.
Utóirat: csütörtökön minden gond nélkül megkaptuk a mongol vízumunkat.
