Nächstes Ziel: Island. Wir lernten dieses wunderschöne Land in 2009 lieben, und nun wollten wir nochmal hin. Diesesmal überredete ich zwei Freunde von mir mit uns zu kommen – bei den Mietwagenpreisen ist es außerdem sowieso praktisch zu viert zu fahren (620 Euro für die 4,5 Tage). Wir kamen mit 1 Std. Verspätung, erst 16.30 Uhr in Keflavik an. Wir bekamen ein SsangYong Kyron 4X4 Auto – laut den Jungs haben wir ein gutes Auto mit perfekter Bereifung für die Schotterpisten erwischt.
Diesesmal wollten wir aber dem Uhrzeigersinn entgegengesetzt umrunden. Deshalb sollte der Geysir unser erster Ziel und auch Übernachtungsplatz sein. Als wir ankamen, schüttete es wie aus dem Eimer und zu allen Übel wurde der Campingplatz renoviert, es stand keine Toilette bzw. Dusche da. Also wurden wir gezwungen im Gästehaus zu übernachten zu hier normalen, aber für uns unglaublichen 65 Euro (wird wahrscheinlich die teuerste Übernachtung unserer ganzen Reise – dafür aber war es wirklich herrlich war, und da wir die letzten 3 Nächte sowieso nicht besonders schliefen, tat uns gut.) Wir gingen um 22 Uhr ins Bett und konnten von unserem Bett aus den ausbrechenden Geysir beobachten. Ja, es war noch hell – eigentlich nur zwischen 2 und 4 wurde leicht dunkel, weil die Sonne um diese Jahreszeit doch für paar Stunden untergeht. Es ist schon ein komisches Leben, das die Isländer führen: im Winter in totaler Dunkelheit, im Sommer auch in der Nacht bei Sonne.
Durch den Tatendrang (wie immer halt) oder auch bisschen wegen der Helligkeit wurden wir schon um 5 Uhr wach (oder vielleicht auch wegen der Zeitverschiebung – minus 2 Std.) Die Sonne schien, also raus aus dem Bett und schnell rüber zum Geysir. Es war trotzdem kalt, ca. 2 Grad. Wir hatten aber einen herrlichen Blick auf den Gullfoss-Wasserfall mit Regenbögen.
Anders als letztes Mal fuhren wir die ganze Zeit vorwiegend bei Sonnenschein, wir konnten die ganzen südlichen Gletscher in ihrem ganzen Pracht schneebedeckt bewundern. Ja, auch den unaussprechbaren Miesepeter Eyjafjallajökull-seine ausgespuckte Asche sieht man noch überall. Vulkanausbruch
Weitere Highlight dieser Strecke war die Suche nach dem abgestürzte Flugzeugwrack. Jan hatte mal in einer Videoaufnahme über Island gesehen, und suchte dann die GPS-Koordinaten heraus. Wir fuhren also von der Hauptstraße ab, und fuhren einige km einfach dem GPS nach Richtung Ozean auf einem Lavafeld. Und tatsächlicht, haben wir ihn gefunden und danach gingen wir zum Strand.
Die Nacht verbrachten wir im Zelt in Höfn bei herrlichem Sonnenschein – ja richtig gelesen – als wir um 22.30 Uhr ins Zelt kletterten, war die Sonne noch weit über dem Horizont. (1000 Kr pP)
Következő utunk célja: Izland. Már 2009 szeptemberében beleszerettünk ebbe az országba és a tájba. Ezúttal két barátommal indultunk a szigetre. Most egy 4 kerék meghajtásos autót béreltünk, hogy földutakon is tudjunk közlekedni, és így még praktikus is többen menni az autó bérlési költségeit tekintve (620 Euro a 4,5 napra). Egy órás késéssel 16.30-kor érkeztünk Keflavik repterére. Egy SsangYong Kyron 4X4-t kaptunk – a fiúk szerint nagyon jól jártunk vele, tökéletes gumik voltak rajta a terephez.
Ez alkalommal az óramutató járásával ellentétes irányban kerültük meg a szigetet. Így aztán a gejzír volt az első célunk. Sajnos, amikor megérkeztünk, úgy szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna, és kiderült, hogy a kempinget pont átépítik és már a régi WC sem volt ott. Így rákényszerültünk, hogy megkérdezzük a két szálláslehetőséget, hogy mennyiért is adnak ki egy szobát? Az olcsóbbikban vettünk ki egyet, eget verő 65 Euróért – hát valószínűleg ez lesz világkörüli utunk legdrágább szálláshelye – de így legalább szárazon és melegen voltunk és az ágyból nézhettük 22 órakor, hogyan tör föl a gejzír. Itt ugyan csak nyáron nem megy le a nap, de már ilyenkor májusban is csak éjszaka 2 és 4 óra között van enyhén sötét.
Mint mindig, annyira izgatottak voltunk, hogy már reggel 5-kor fenn voltunk (de lehet, hogy a világosság vagy a -2 óra időeltolódás) és meglepődve tapasztaltuk, hogy ezer ágra süt a nap. Így – a 2 fokkal dacolva – kiugrottunk az ágyból és átrohantunk a gejzírhez. Majd autóba ültünk és elmentünk a 10km-re lévő Gullfoss-hoz, amit ezúttal napfénynél szép szivárványokkal láthattunk.
Ugyan már bejártuk az 1-es főút déli szakaszát, de annak idején szakadt az eső. Napsütésben és a másik irányból tekintve teljesen más képek tárultak elénk, gyönyörűek voltak a hóval borított gleccserek és vulkánok. Így a gonosz, kimondhatatlan nevű Eyjafjallajökull is, ami ugyan már nem működött, de még látszott a hamuja. Vulkanausbruch
Ennek a szakasznak volt egy másik fénypontja is, mégpedig amikor elindultunk megkeresni egy lezuhant amerikai repülőgép roncsát. Jan egy videoklipben látta meg először, és a neten megtalálta a GPS-koordinátáit. Így egyszer csak letértünk a kőútról és nekiindultunk a kősivatagnak, ami a tengerpartot és az utat választotta el egymástól. De sikerült megtalálnunk. Ezután strandoltunk egy jót 🙂
Az éjszakát Höfn kempingjében töltöttük – gyönyörű szép napfénynél – igen, ugyanis amikor 22.30-kor befeküdtünk a sátorba még jócskán fenn volt a nap és egész éjszaka nem is volt igazán sötét . (1000 Kr per fö)
Fotos
