Wir nahmen den Schnellzug von Moskau nach Sankt Petersburg um 6.45 Uhr. Es handelte sich eigentlich um einen ICE-Zug made in Germany – schafften die Strecke also in 3,5 Std. Unser Location Hostel befindet sich unweit vom Hermitage-Museum, ist also in der Innenstadt. Bevor wir uns auf die Stadtbesichtigung machen konnten, mussten wir unsere Transsib-Tickets von einem entfernten Bahnhof abholen. Die Stadt ist wirklich schön und hat eine noch europäischere Ausstrahlung als Moskau. Hier machte ich mir gar keinen Kopf mehr wegen Polizisten, hier fühlt man sich echt sicher. Allerdings noch ein Stück teurer. Wenn das teure 60 Euro Visum nicht wäre, würde ich sie zu Städtereise empfehlen.
Die Stadt hat angeblich mehr Brücken als Venedig, wir machten also eine Bootsfahrt auf den Kanälen (400rub). Es war wirklich schön beim strahlenden Sonnenschein im Wasser zu gleiten und die Paläste anzugucken. Wir buchten eine englische Führung – die wir uns genauso auch hätten schenken können. Nicht nur die monotone, den englischen Text ganz schlecht im russischen Dialekt vorlesende Stimme war ermüdent, sondern auch der Inhalt: „This bridge is 22 m long, the next bridge is 23 m long, the next bridge is a wooden bridge…“ und dann noch „in this house lived the parents of Puskin. But Puskin didn’t live here“ oder „in this cafe on the right drunk Puskin coffee sometimes …“. Also irgendwann sind wir sogar kurz eingenickt – es war aber echt schön in der Sonne.
Dann gingen wir in den Admiralsky Park vom Hostel gegenüber und hauten uns auf das Gras zum Chillen … bis es mit regnen anfing.
Zum Essen fanden wir Teremok super (eine Art russicher McDonalds). Hier gibt es Suppen (z.B. Borschtsch) und gefüllte Pfannkuchen (z.B. Käse, Kraut oder Leberwurst)… wir gewöhnten uns an bei Teremok zu essen.
Reggel 6.45-kor indult a gyorsvonatunk Moszkvából Szentpétervárra. 3,5 óráig tartott az út (egy normális vonat 8-10 óráig van úton). Elfoglaltuk az ágyunkat a Location Hostel-ban, ami a belváros közepén, az Ermitázs közvetlen közelében van. Következő utunk egy távoli vasútállomásra vezetett, miután végre megtudtuk, hogy az 5 közül melyikből is indul majd a vonatunk a Bajkál-tóhoz. Innen elhoztuk a vonatjegyeinket.
Mivel Szentpétervárnak állítólag több hídja van mint Velencének, így látni is akartuk őket és befizettünk egy angol nyelvű hajókázásra. Gyönyörű szép napsütéses idő volt és egyediek körös-körül a színes paloták. De a nő csak felolvasta szörnyű orosz dialektussal az angol szöveget – amitől aztán pár percre el is aludtunk. Ráadásul a tartalom is borzasztó volt: „Itt laktak Puskin szülei, de Puskin nem lakott itt.“ „A jobb oldali kávézóban is ivott Puskin néha kávét“ „Ez a híd 22 m hosszú, a következő híd 23 m hosszú…“ De mint mondtam, jól éreztük magunkat.
Ezután kifeküdtünk a szállással szemben lévő Admiralsky park füvére és élveztük a napsütést, amíg jött egy zivatar.
Felfedeztük az orosz McDonalds-ot, úgy hívják Teremok. Itt lehet levest – mint Borscs-ot kapni vagy töltött palacsintákat (sajttal, káposztával vagy akár májkrémmel).
Egyébként tetszik nekünk a város, kellemesebb mint Moszkva, itt nem félek már a rendőröktől. Ja, és még drágább mint Moszkva!
