Wir stiegen am 3. Juni um 22.15 (Moskauer Zeit 17.15) erneut in den Zug. Wir hatten diesesmal ein 4er Abteil mit 2 finnischen Mädels von Irkutsk nach Ulan Baator. Wärend der Strecke wurde unser Wagon mind. 4 mal komplett neu an einen Zug angehängt – und das dauerte immer ganz schön lange:
Wir erreichten am nächsten Tag um 14 Uhr den letzten russischen Bahnhof Naski. Hier durften wir bis 16.30 Uhr aussteigen und einfach rumlaufen und warten. Nachdem wir wieder einstiegen, ging es mit Pass, Visum und Zugkontrolle weiter. Es ging aber erst um 18.50 Uhr weiter. An der Grenze hielten wir nur für 2 Minuten dann fuhren wir bis zum ersten mongolischen Bahnhof Sükbaator. Hier ging es wieder mit Pass, Visum und Zugkontrolle. Nach einer halben Std. war dies auch geschafft, wir fuhren aber erst 21.05 Uhr (mongolische Zeit, also 1 Std. wieder zurückstellen).
Bereits nach Grenze waren die ersten Jurten und Pferde zu sehen.
Pünktlich um 6.15 Uhr erreichten wir Ulan Baator und fuhren sofort zum UB Guesthouse. Während dem Frühstück überredeten wir ein englisches Päarchen die Tour mit uns in die Gobi-Wüste zu machen (kommt günstiger)
Wir waren total überrascht, die Stadt ist nicht sooo sozialistisch von der Bauweise her wie wir erwartet haben. Außerdem man merkt, dass immer moderner wird und es gibt sogar Straßenkehrer.
Wir besuchten das Nationalmuseum, einen Buddhatempel und gönnten uns eine 1 stündige Ganzkörpermassage um unsere während der Zugreise verspannte glieder für 9 Euro zu lockern. Es ist total komisch plötzlich, dass hier alles so viel billiger ist als in Russland. Ein Lammgericht kostete unglaubliche 3000 tr = 1,60 Euro. Also der Tugrik-Euro Kurs ist 1800=1 Euro. Wir mussten also für unsere 6-tägige Tour unglaubliche 750.000 tr abheben. (208 Euro p.P.)
Nachdem Wäsche waschen, da es sonst in der Stadt nix zu sehen ist, suchten wir für Jan einen Top-Luxus-Friseursalon an der Hauptstraße – und er hat nun einen tollen kurzen Haarschnitt für 4,5 Euro. (Mit Kopfmassage und 2mal Waschen)
Június 3.-án 22.15-kor (moszkvai idő szerint 17.15 – ez van csak a jegyre írva) újra vonatra ültünk, hogy Irkutskból Ulan Baatorba jussunk. Ezúttal két finn lánnyal voltunk egy fülkében és megbeszéltük, hogy annyira nem is hasonlít a magyar a finnhez és fordítva.
Az érdekes ebben a vonatozásban az volt, hogy a kocsinkat min. 4-szer akasztották át másik mozdonyra ill. vonatra – és az mindig jó sokáig tartott:
Másnap 14 órára értünk a határ előtti utolsó orosz állomásra, Naskiba. Itt ki kellett szállnunk és egyszerűen csak sétálgatnunk és várnunk, mire 16.30-kor újra beszállhattunk. Ekkor jött az orosz határőrség. Ellenőrizték az útleveleket és a vízumot és az egész vonatot, hogy csempészünk-e embert (de a csomaggal nem foglalkoztak). Fél óra múlva visszakaptuk a lepecsételt útleveleket. De a vonat csak 18.50-kor indult tovább. A határon csak 2 percre álltunk meg és majd csak a Sükbaatar állomáson következett a mongol útlevél és vízum ellenőrzése. Megint 30 perc múlva készen volt minden. De innen is csak jóval később, 20.50-kor mongol idő (az oroszhoz képest 1 órát kellett visszavennünk) szerint indultunk végre tovább. Szerencsére reggel pontosan 6.15-re futottunk be a mongol fővárosba.
Rögtön az UB Guesthouseba indultunk, ahol reggeli közben rávettünk egy angol párt, hogy jöjjenek velünk a Gobi-sivatagi túrára, mert akkor olcsóbb ugye, meg azért jobb többen lenni.
A városban pozitívan csalódtunk; nem volt annyira régi szocialista kisugárzása mint vártuk (az épületek alapján) és látszik rajta, hogy egyre modernebb lesz. És még utcaseprők is vannak!
De nagyon nagy átállást jelent a drága Oroszország után, hogy itt minden annyira olcsó. 1000 tugrik az 144 Ft. Egy birkahúsos étel 3000 tr-be került – teljesen birkapörkölt íze volt. Meg furcsa volt 750.000 tugrikot felvenni a bankban, hogy kifizessük a 6 napos túránkat (208 Euro per fő).
Délelőtt – miután kimostuk néhány ruhánkat, megnéztük a Nemzeti Múzeumot, egy buddhista templomot majd megengedtünk magunknak egy 1 órás masszázst, hogy a sok vonatozástól elgémberedett tagjainkat ellazítsuk.
Mivel a város olyan sok látnivalót nem nyújt, így volt időnk keresni Jannak egy fodrászt. Találtunk is egy luxusfodrászt a főúton, ahol 1100 Ft-ért fél órát dolgozott a csaj a haján: kapott fejmasszázst és 2-szer mosta meg majd szupi rövidre vágta.
Fotos
Mann, jetzt wart ihr aber fleißig mit Schreiben – da hab ich einiges nachzulesen… Besonders gefällt mir natürlich der Zarentanz. 🙂 (Das war aber keine Salsa, oder?)
Und es kommt noch schlimmer, als du denkst. Ich bin ja auch noch weiterhin auf meinem Blog aktiv… Da schreib ich noch hoechstpersoenlich. Hier werde ich haeufig zitiert – man koennte auch „geguttenbergt“ sagen 🙂 Ich hab das nicht so die Liebe zum Detail wie Kriszta.
Nein, das war kein Salsa, sondern eher Ausdruckstanz, weil wir dabei noch die Kamera halten mussten und das Bild halbwegs authentisch wirken sollte.