06.06.-11. Gobi – a desert with several faces

Deutsch – Magyar – Foto

In der Mongolei leben 3mal soviel Nutztiere wie Menschen. Und außerhalb der Hauptstadt gibt es kaum geteerte Straßen. Wir fuhren mit einem uralten, klapprigen russischen Minibus 300km pro Tag über staubige, steinige oder sandige Wege, querfeldein, abwechselnd Links- und Rechtskurven, hoch, runter und immer wieder Schlaglöcher oder Rinnsale, die tiefe Furchen in den Boden gefressen haben. 6 Tage lang. Der Fahrer navigiert die ganze Zeit natürlich rein optisch, d.h. er schaut sich nach markanten Wegpunkten um und fährt entsprechend – es exitieren keine Straßenschilder.
Wir waren zu 5 im Team und wir hatten Nara, die Köchin und Nora, den Fahrer. Wir schliefen jede Nacht bei einer anderen Familie, die für die Touristen eine Jurte aufrechthalten. Sie kochten uns dann immer das Abendessen.
Wir erlebten folgendes bei der Gobi-Tour (Gobi bedeutet übrigens Wüste):
1. Tag: Salzsee mit Pferden, schöne Steinformationen und übernachteten am Rande der Steinwüste. In den Nächten war es grundsätzlich sehr kalt (in der Jurte 10-13°C). Zum Abendbrot gab es Nudelsuppe mit getrocknetem Lammfleisch und als Nachtisch Ziegenmilch mit Tee.
2. Tag: Wir fuhren den ganzen Tag durch die Steinwüste und sahen die ersten Kamele. Am Abend erreichten wir die Stadt Dalanzadgad, hier durften wir uns im öffentlichen Bad duschen (das eine Mal in den 6 Tagen). Unser „Camp“ befand sich in der Mitte des „Jurte-Ghettos“. Wir nannten es lustig so, eigentlich geht es um Grundstücke die eingezäunt sind, statt Häuser standen aber Jurten drauf. Es gab Licht, aber Wasser musste man vom Brunnen holen.
3. Tag: Wir fuhren Richtung grünere Berge und besuchten den Schlucht Yolyn Am (Eis-Canyon) wo wir noch Reste von Eis auffinden konnten. Diesen Tag sahen wir Bilderbuchlandschaften, Weiden mit Kamele, Pferde, Ziegen. Wir machten Mittagspicknick bei einer Horde Kamele. Es gab Toast, Gurken, Salami und Mayo zu beißen und dann bleibt einem der Bissen im Hals stecken, wenn wir Nara fragten: „What kind of meat is this?“ und die Köchin ganz gelassen antwortet: „Maybe horse…?!“ (Kleine Info an Sandra: keine Sorge wir haben an Bomber und seine Verwandten gedacht und selbstverständlich verzichtet). Am Nachmittag folgten wir den Sanddünen bis wir zu unseren Camp kamen. Wunderschöne Lage, unweit von der Düne Hongorynels. Hier aßen wir erstmal Nudelsuppe mit Rindfleisch, dann gingen wir Kamele reiten (die Familie hatte mehrere Kamele, die aber tagsüber frei herumliefen). Dann kletterten wir auf die Sanddüne (soweit wir konnten) und beobachteten wir die wunderschöne Landschaft. Für diesen Ausblick und Sonnenuntergang allein hat sich unser Tour rentiert.
4. Tag: Wir sahen Antilopen und Bergziegen – und natürlich weiterhin viele Kamele. Zum Mittagessen kamen wir zu den roten Felsen Flaming Rocks. Hier hatte man viele Dinosaurier Eier und Überreste gefunden – und mit etwas Glück geht das heute noch. Wir fanden leider nur Muschelabdruck in einem Stein. Am Abend gab es frisch gemachte gebratene Nudeln.
5. Tag: Besuchten wir früh die Ruinen der Ongiyn hyd Tempelanlage (die Kommunisten hatten es total zerstört und mehrere Hundert Buddhistische Mönche getötet). Später überredeten wir unseren Fahrer und Nara nach Erdenedalay zur buddistischen Tempel zufahren, laut Lonely Planet einer der berühmtesten in der Mongolei, weil er der Zerstörung entkam und der Dalai Lama war hier auch zu Besuch. Wir hatten Glück, war offen. Zum Lunch gab es dann koreanisches Essen: Kebab (nicht lachen!) – wie ihr das von dem Foto entnehmen könnt ist es Reis mit Thunfisch gemischt und sauere Gurke gefüllt in getrocknetem Seetang. Am Abend erreichten wir den für mich zweitliebsten Platz, bei Zorgol Hayrhan uut. Schöne Steine und Berghügel mit Pferden und unendlicher Weite…*seufz* es war sooo schön. Wir beobachteten den Sonnenuntergang, wie die Hirte mit den Tieren zu Brunnen kamen und sie tränkten und wie unser Gastgeber getrocknete Kuh- und Schafsscheiße für das Feuer unterm Herd sammelte.
6. Tag: Jan war hart, stand einmal um 1 Uhr auf, um die Milchstraße zu sehen und um 5 Uhr nochmal um den Sonnenaufgang zu fotografieren. Wir machten noch einen Spaziergang zu einem Adlernest. Der Heimweg wurde immer befahrener. Wir passierten mehrere Steinhaufen, wo unser Fahrer ausstieg und weitere Steine aus Aberglaube draufschmiß – es soll ja Glück für die Fahrt bringen. (Sogar Haufen Geld lag drauf) Wir machten noch eine Mittagspause auf einer grünen Wiese mit ganz vielen Tieren bevor wir am Nachmittag wieder die große Stadt Ulan Bator erreichten.
Wie wir die Mongolei kennengelernt hatten, gefällt sie uns sehr. Die Leute sind auch sehr nett – wir würden gerne den Westen irgendwann mal besuchen.

Mongóliában háromszor annyi állat él, mint ember. Így talán jobban magyarázható, miért is nincs – szinte a fővároson kívül betonozott út. Egy ócska, régi orosz kisbusszal indultunk neki az ország déli részének. Naponta több mint 250-300 km-eket tettünk meg nem létező utakon zötykölődve. Táblák nem léteznek. A sofőrünk, ha létezne torony, azt mondanánk toronyiránt vezetett, de így inkább csak égtáj szerint és ugye egy-két hegyvonulatot lehet látni messziről is. Öten voltunk a csoportunkban és kaptunk egy szakácsnőt is aki az ebédet készítette nekünk. Narának hívták, és szerencsére tudott kicsit angolul, így sok érdekeset megtudtunk közben a nép életéről. Minden este más család egyik – a turisták számára fenntartott – jurtájában aludtunk, és a vacsorát is ők főzték nekünk. Ez történt hát a Gobi túránk során: (Gobi egyébként sivatagot jelent)

1. nap: Mezőkön és sztyeppéken keresztül mentünk, míg egy sós tóhoz értünk, ahol sok ló tanyázott. Sétálgattunk szép sziklák között, majd a kősivatag határában éjszakáztunk. Éjszakánként hideg volt nagyon (a jurtában 10-13 fok). Vacsorára tésztaleves volt szárított birkahússal, desszertként kecsketejet kaptunk teával.
2. nap: Egész nap kősivatagon keresztül utaztunk – de valahogy ez is változtos volt. Először láttunk tevéket és még nem sejtettük, hogy milyen sokat látunk majd még később. Este elértük Dalanzadgad városát. Itt a város közfürdőjében tusoltunk le – egyetlen egyszer a 6 nap alatt. A jurtánk ez alkalommal a város „Jurta-Ghetto“-jában volt. Azért neveztük így, mert tényleg furcsa volt, hogy a város jelentős része körülkerített telkekből állt, ám nem ház, hanem jurta állt rajtuk. Áram is volt (mobil vétel is kivételesen), de vizet a közkútról hordanak.
3. nap: Zöldebb, hegyes vidék felé vettük az irányt, és kirándultunk egyet a Yolyn Am nevű jégkanyonba, ahol még szerencsére találtunk jeget. Ezen a napon láttuk a legszebb részeket: zöld, dombos sztyeppék, ahogy Mongóliát a könyvekből ismerjük. Nagyon sok kecskét, lovat és tevét láttunk. Egy tevecsoport mellett telepedtünk le piknikezni délben. Volt kenyér, majonéz, uborka, sajt és szalámi. Amikor megkérdeztük Narát, hogy milyen húsból is van a szalámi, azt felelte: Maybe horse ?!?! vagyis talán lóból… Hát itt kicsit leesett az állunk, Jan szájában meg megakadt a falat. Délután egész idő alatt egy hatalmas homokdűne mellett haladtunk. Az esti szállásunk is közel volt hozzá, gyönyörű helyen (Düne Hongorynels). Vacsora után tevegelés volt a programon, a családnak volt sok tevéje (picik is). Majd a nap fénypontja az volt, amikor felmásztunk a homokdűnére és onnan csodáltuk a tájat és a naplementét. Megjegyzem nem volt könnyű fölmászni, de megérte!
4. nap: Láttunk hegyi-kecskéket és antilopokat – és természetesen nagyon sok tevét ismét, amelyek rendszeresen az úton (keréknyomon) feküdtek. Délre értük el a vörös sziklákat, Flaming Rocksl, egy egykori tenger medre. Sok dinoszaurusz maradványt és tojásokat találtak itt, kis szerencsével és szorgalommal még mindig lehet találni, de mi csak egy kagyló lenyomatára bukkantunk. Este ismét egy kősivatag közepén éjszakáztunk, és frissen készített sült tésztát kaptunk vacsorára.
5. nap: Reggel egy buddhista kolostor romjait néztük meg (Ongiyn hyd) amit sajnos a kommunisták romboltak le és öltek meg több mint 300 szerzetest. Később rábeszéltük Narát, hogy Erdenedalay városábán nézzük meg az egyik leghíresebb buddhista templomot (ami túlélte a rombolást), amit pár éve még a Dalai Láma is meglátogatott. Szerencsére nyitva volt, így be tudtunk menni. Délben kebabot ettünk koreai módra. Mint ahogy a fényképen látható szárított tengeri fűbe kell tekerni a tonhallal összekevert rizst és a csemegeuborkát. Este értük el a számomra második legszebb helyet, Zorgol Hayrhan-ut. Szép, kerek sziklák, zöld rétek, lovak és a végtelen táj… nagyon szép volt esti sétának. Figyeltük, ahogy a pásztorok este a kecskéket, lovakat, birkákat a kúthoz terelték és itatták és ahogy a házigazdánk száradt tehénylepényt gyűjtött, hogy be tudják gyújtani főzéshez a vaskályhát.
6. nap: Jan kemény volt, éjszaka 1-kor fölkelt a tejutat megnézni, aztán reggel 5-kor a napfelkeltét. Reggeli után sétáltunk egyet egy sasfészekhez. A hazafelé út egyre zöldebb és egyre forgalmasabb lett. Megálltunk pár kőhalom mellett, ahol a sofőrünk újabb köveket dobott rá – állítólag szerencsét hoz az útra. (még csomó pénz is volt rajta). Még ebédeltünk egyet egy állatokkal teli hatalmas rét közepén, mielőtt kora délután újra elértük a fővárost.
Nagyon tetszett nekünk az a Mongólia, amit így megismertünk. Az emberek is nagyon kedvesek, mosolygósak. Feltétlenül szeretnénk egyszer majd a nyugati részét is bejárni.

Fotos