06.14.-15. One night in Bangkok… Airport

Deutsch – Magyar – Foto

Stilvoll wäre natürlich gewesen, wenn wir unsere Transsib-Reise wie die meisten mit dem Zug bis nach Beijing weiterführen, aber da wir letztes Jahr schon dort waren und das Visum doch aufwendig ist, haben wir beschlossen China zu überspringen.
Also wie verließen das Hostel früh um 8 Uhr und stiegen in das Bus Nr. 11 (Ticket 300 Tg= 12 cent!!! statt 15USD Taxi). Man sagte uns, wir sollen aussteigen, wenn wir den Flughafen erblicken und dann die Anbindungsstraße laufen. Tja, ich war mal wieder voreilig und so stiegen leider eine Station zu früh aus und mussten 1,5 km mit unserem 16-17 kg Gepäck erstmal einen Morgenspaziergang am Straßenrand bei Regen hinterlegen. Aber mit Stürmen hat zum Glück erst angefangen, als wir im Gebäude ankamen. Der Flughafen ist winzig – es gab nur einen Gate und unser Flug nach Beijing mit Air China war der einzige internationale Flug am Vormittag.
Im Beijing herrschte gefühlt noch mehr Smog als letztes Jahr – als gäbe es dichten Nebel, die Sonne war nicht zu sehen, obwohl es nicht bewölkt war. Unglaublich.
Wir verbrachten die 5 Stunden Wartezeit mit Essen, Spielen und im Internet surfen – letzteres war aufwendig, man musste den Reisepass einscannen und da bekam man einen Zugangscode. Tja, man will schon wissen auf welchen feindseligen Seiten der Ausländer rumsurft – und komischerweise konnten wir die ganze Zeit Facebook nicht aufrufen…
Als wir dann im Flieger saßen, fing ein übelstes Gewitter an, und wir blieben erstmal für 2 Std. noch am Boden – aber Essen bekamen wir trotzdem gleich.
Mit über einer Stunde Verspätung kamen wir in Bangkok um 1 Uhr an. Zuerst mussten wir nach 550m Spaziergang (Terminal ist riesig) mein Visa on arrival besorgen – tja, Ungarn müssen für das 15 tägige Visum 1000 Bhat zahlen. Also Passbild bereit halten, Formulare ausfüllen, Geldwechseln (ATM war nicht vorhanden) – dann stellte sich heraus, sie brauchen auch mein Ausflugticket – Mist, das hatten wir nur als Email. Also nochmal 400m laufen und bei der Information den Code fürs Internet erfragen. So konnte ich nun mit Netbook und ganzes Papierkram in das Imigrationsbüro gehen und nun hatte ich in 5 Min. meinen Stempel… dagegen stand Jan, der ja kein Visum brauchte, eine halbe Stunde länger nach den inzwischen aus unserer Maschine gestürmten Chinesen.
Kurz zum Verständnis also, warum wir eigentlich so unwillkürlich auf Bangkok-Burma-Malaysia-Cambodia rumfliegen, möchte ich erklären, dass ich daran schuld bin. Sonst hätte ich im Vorfeld von der Thai-Botschaft noch ein richtiges Visum beantragen müssen.
Aber um 2 Uhr waren wir fertig – ich darf für 25 Euro 15 Tage lang hier bleiben, Jan dagegen kostenlos 30 Tage (Memo an mich: sollte ich vielleicht doch nochmal die deutsche Staatsbürgerschaft überdenken? Anmerkung von Jan: Nichts da! Auf seine Herkunft ist man stolz!)
Also wir sitzen jetzt noch bis 6 Uhr im Flughafengebäude (es herrscht übrigens reges Treiben, alle Shops haben geöffnet). Wir nehmen dann den ersten Zug in die Stadt, gehen zum Hostel (ausnahmsweise Doppelzimmer gebucht, haben uns nach der Nacht am Flughafen und den vielen Dorm- und Jurte-Nächten verdient) und versuchen gleich um 9 Uhr zur Öffnung der Botschoft von Myanmar für unsere Visa anzustehen.

Stílusosan elvileg Ulan Bátorból vonattal kellett volna befejeznünk a Transszibériai szakaszt Pekingig. De mivel mi tavaly már bejártuk Kínát és a vízum drága is, meg intézős lett volna, így úgy döntöttünk, hogy átugorjuk Kínát, és időt is spórolunk.
Így reggel 8-kor szakadó esőben elhagytunk a hosztelt és felszálltunk a 11-es buszra. Azt mondták, ha meglátjuk a repteret, akkor szálljunk ki és a bekötőszakaszon gyalogoljunk át. Hát le is ugrottunk a buszról, ahogy megláttuk… ja, egy megállóval hamarabb. Így sétáltunk a 16 és 17kg-os felszerelésünkkel először egy jót, éppen csepergő esőben, amiből vihar lett mire beértünk a reptérre. Ez a reptér olyan pici volt, hogy csak egy kapuja volt és a miénk, a Pekingbe menő gép volt egész délelőttre az egyetlen külföldi járat. Pekingben aztán újabb beszállókártya kérés, biztonsági ellenőrzés és 5 óra várakozás, amit evéssel, olvasással, internetezéssel töltöttünk el. Az internethez az útlevél bescannelése után adtak kódot, és valahogy egész idő alatt nem sikerült a Facebookra belépnem…vajon miért is nem? 🙂
Aztán már benn ültünk a gépben amikor hatalmas villámlással és dörgéssel leszakadt az ég, és bemondták, hogy akkor most így a gépben ülve várunk először 2 óra hosszát – de a kaját hál ég felszolgálták.
Így 1 órás késéssel végül hajnal 1-kor (5 óra időeltolódás) Bangkokba. Itt először ugye nekem kellett a vízumomat intéznem, mert a magyaroknak kell. Először is gyalogoltunk 550 métert (hatalmas a reptér). Fénykép nálam volt, kérdőívet kitöltöttem, az érkezési kártyám is ki volt töltve. Az 1000 Bhatot csak így fogadták el, automaták nem voltak, így Eurot kellett váltanunk. Azután még az is kiderült, kell a kiutazást igazoló repülőjegyem is – upps, az csak emailként van meg. További 400 m gyaloglás egy információs pultig, ahol kódot kaptunk és beléphettünk a netbookon az emailt letölteni. Így bevonultam az összes papírral és a netbookkal a kezemben az imigrációs részlegbe. Jannak nem kellett vízum, ő a rendes ellenőrzésen kellett hogy átmenjen – ami aztán ironikus módon neki 20 perccel tovább tartott mint nekem, mert az összes, a gépünkön ülő kínai időközben beállt előtte a sorba. De így meglett a 15 napra szóló vízumom – bezzeg neki meg 30 napra ingyen! Szóval, hogy mindenki megértse miért is repkedünk Bangkok – Burma – Kuala Lumpur – Kambodzsa között, elmondom, hogy ennek én vagyok az oka, mert különben a thai nagykövetségen kellett volna több belépésre jogosító vízumot igényelnem. (megjegyzés: lassan lehet el kéne gondolkodnom a német állampolgárságról???)
Szóval 2 órára végeztünk az ügyintézéssel és most itt ülünk a reptéren. Hatalmas nagy még ilyenkor is a nyüzsgés és a boltok is nyitva vannak. Reggel 6-kor indul az első vonat a városba és akkor megyünk a hosztelbe (kivételesen megengedünk magunknak egy franciaágyas szobát a sok emeletes ágyas után), utána pedig rögtön reggel 9-re Myanmar nagykövetségére az első vízumot intézni.

Fotos