Ich sitze grad in einem Café und trinke Iced Thai Tea with Milk – sehr lecker. Jan ist unterwegs in Pantip Plaza, das auch als Computerplaza bekannt ist – hier gibt es viele kleine Elektronikläden. Er möchte sich einen 32GB MP3-Player, eine externe Festplatte für unsere Bilder zum Heimschicken und neue Kopfhörer für mich kaufen. Und während er sich umschaut, nutze ich die Zeit zum Schreiben.
Also nach unserer Ankunft in Bangkok hat uns die Stadt auf Anhieb gefallen. Es gibt keinen Smog in dieser 7,5 Millionen Metropole, weil überall Bäume gepflanzt sind – es ist richtig grün hier. Aus der Skytrain (Metro bloß oben führend) ausgestiegen, mussten wir an vielen kleinen mobilen Essenständen vorbeilaufen, bis wir zum Hostel kamen – es roch sooo lecker.
Unser erster Weg führte uns zur Botschaft von Burma – wir waren die ersten zum Glück (40 Min zu früh dort gewesen), und war die Sache in 20 Min erledigt (2×1250 Bhat – da wir es am gleichen Tag abholen wollten).
Dann gingen wir zum berühmten Einkaufscenter MBK und guckten uns erstmal dort um – nur gefälschte Teile zum teuren Preisen, hier war Jan bei seiner Suche ziemlich enttäuscht gewesen – es gab praktisch nur iPods und das will er nicht.
Dann waren wir ziemlich müde, die schwüle Hitze machte einem zu schaffen und wir schliefen bis wir unsere Pässe mit den Visa vom Konsulat abholen konnten.
Den Abend verbrachten wir mit Spazieren in der Gegend – wir sind in Silom, ist eher Business und Einkaufsviertel. Dann gönnten wir uns 1 Std. Fuß- und 1 Std. Thai Massage für 350 Bhat (6 Euro) in einem besser aussehenden Salon gleich um die Ecke bei uns. Nun saßen wir da, und plötztlich kamen viele Männer rein – alle gut gekleidet und sichtbar schwul. Dann bekamen sie ein Fotoalbum, und konnten aus einigen Masseuren wählen – was dann geschah weiß ich nicht, der Salon sah aber echt seriös aus. Aber man muss schon sagen, in Thailand wird sehr offen mit Homosexualität umgegangen. Es gibt sehr viele schwule Thai-Männer und es leben hier sichtbar viele schwule Europäer.
Heute standen die Sehenswürdigkeiten auf dem Programm, nachdem wir unsere Pässe in der Vietnamesischen Botschaft ohne Probleme oder Verzögerung (war leer) abgegeben hatten. Wir fuhren mit dem Boot zum Grand Palace, besuchten die Tempelanlage, dann machten einen Spaziergang in Khao San Road Viertel (das echte Backpacker Gebiet). Und wir waren froh nicht hier zu wohnen, hier wird man pausenlos angesprochen und Jan sein Rucksack war auch zweimal halb offen. Hier kann man sich sogar internationale Studentenausweise machen lassen – wir haben es probiert, sehen echt nett aus 🙂 Zum Schluß sahen wir uns Wat Arun und Wat Pho mit dem riesigen liegenden goldenen Buddha an. Die Tempel sind echt schön!
So und dann gingen wir wieder shoppen und nun sitze ich hier in Pantip Plaza und da kommt er nun zurück, mit einer 500GB Festplatte für unsere Bilder und mit einem Sony Kopfhörer für mich.
Während ich hier saß hat es angefangen draußen zu regnen (gießen). Es ist wahnsinnig heiß hier tagsüber (35 Grad oder so), zum Glück haben wir ja Regenzeit, also ist es meistens bewölkt, so brennt die Sonne wenigstens nicht. Es regnete jetzt beide Abende jeweils für 20 Minuten – und danach ist es dann richtig schwül, es kühlt nicht ab. Und stellt euch jetzt vor, aus dieser Hitze schwitzend in den ca. 22 Grad feinfrost Skytrain zu steigen…
Most éppen egy kávézóban ülök és thai jeges teát iszom tejjel – nagyon finom. Jan pedig eközben a Pantip Plaza nevű bevásárlóközpontban nézelődik – ez a pláza csak sok kis elektronikai boltból áll. Elvileg MP3 lejátszót szeretne magának, ezen kívül szükségünk van egy vinyóra, hogy hazaküldhessük a fényképeinket. No és egy fülhallgatóra nekem.
De most először elmesélem mit csináltunk az elmúlt két nap.
Már a vasúti út a városba is nagyon tetszett – fenn vezetett a tetők fölött. Ugyanakkor feltűnt, hogy ebben a 7,5 milliós városban nincsen szmog – ami annak köszönhető többek között, hogy nagyon sok fa és park van – nagyon zöld minden. Átszálltunk a BTS skytrain-be, ami szintén a fák fölött járt, mégis olyan, mint a metró. Minden nagyon tiszta volt, és az emberek rettentő segítőkészek. Rögtön jöttek és segítettek a jegyvásárlásnál az automatánál. A megállótól még gyalogolnunk kellett picit a Smile Society nevű szállásunkig – útközben végig mobil kiskonyhák főztek – kellemes illattal.
Miután lepakoltunk, rögtön indultunk a burmai nagykövetségre, mert olvastuk, hogy sorba kell állni. Mi voltunk az elsők kb. 30 ember előtt, így 20 perc múlva már le is adtuk a papírokat, kifizettük a fejenként 1260 Bhat-ot.
Aztán elindultunk az MBK nevezetű híres bevásárlóközpontba – eszméletlen milyen nagy és mennyi bolt van benne – de sajnos mint kiderült, itt minden hamisított. Csalódottan mentünk vissza a szállásra, aludtunk egyet és délután elmentünk az útleveleinkért.
Este a környékünkön (Silom) sétáltunk és ettünk, majd megengedtünk magunknak a szállásadónktól ajánlott szalonban egy 1 órás láb és 1 órás thai masszázst 350 Bhat-ért összesen. Elegáns szalon volt és a kezelés is tetszett. Amikor ott ültünk a fotelban és „élveztük“ (néha fájt ám rendesen) a lábmasszázst, egyszer csak több – láthatóan homoszexuális férfi jött be. Mind jól öltözött és látszólag ismerték egymást. Aztán a főnökasszonytól kaptak egy fotóalbumot, amiben thai férfiak képei voltak és választottak – hogy melyik legyen a masszőrfiújuk… hogy aztán az ajtók mögött mi zajlott, azt nem tudjuk. Itt nagyon nyitottak a homoszexualitás iránt, nagyon sok meleg van és sok európai férfi is ezért költözik látszólag ide. De a Jan masszőre nem próbálkozott, szóval nem kellett közbeavatkoznom:-)
Ma reggel sok látnivaló volt programon, de előbb leadtuk az útlevelünket 2 napos ügyintézésre a Vietnami Nagykövetségen (2300 Bhat fejenként). Aztán „hosszú“ utazás következet: először BTS (Skytrainnel) majd hajóval a folyón. Rettentő nagy hőség volt (35 fok körül állandóan) és mindig folyt rólunk a víz. Egyébként még jó, hogy ugye esős évszak van, és állandóan felhős az ég, így nem éget a nap. Ha esik az eső fél órára, egy szemet se hűl le a levegő – még melegebb lesz a páratartalom miatt. Ja, és képzeljétek el milyen jó izzadt vizesen belépni a jéghideg 22 fokos skytrainbe…
Megnéztük a Grand Palacet és a templomát. Majd elgyalogoltunk a Khao San negyedbe, ami az igazi hátizsákos negyed – itt aztán minden van. Még nemzetközi diákigazolványt is lehet csináltatni – kipróbáltuk, nem is lett rossz. De örültünk, hogy nem itt lakunk, mert itt nem hagyják békén az embert, mindig kérdezik, hogy akarunk-e ezt meg azt (ez egyébként tényleg csak itt volt – a thaiok nyugton hagyják az embert, még ha turista is). Ja, és itt Jan hátizsákján kétszer félig felnyitották a cipzárt (de ugye direkt rejtett zsebes minden)
Ebéd után még megnéztük a Wat Arun templomot a folyó másik partján, majd végül a gyönyörű Wat Pho templomot. Az összes templomtól el voltunk ájulva. Szépek nagyon. A hatalmas aranyozott fekvő Buddha szobor is lélegzetelállító volt.
A házinénik meg egy másik segítőkész asszony az utcán ajánlotta nekünk, hogy inkább a Pantip Plazaba menjünk elektronikai dolgokért, így aztán este idejöttünk és most én épp kiittam a teámat és Jan már jön is egy 500 GB-os vinyóval és egy fülhallgatóval. Itt tényleg csak eredeti dolgokat árulnak, és olcsóbban mint otthon.
Fotos
