Bereits beim Transport von der Busstation ins Hostel sprach uns ein Mann an, ob wir eine Tour mit ihm machen wollen, er kümmert sich um das Auto und zeigt uns die Sehenswürdigkeiten. Im Hostel angekommen wie immer stürzte ich mich in die Organisation, und wie immer (es wundert mich immer wieder) fand ich mal wieder Leute, die einfach hier waren, ohne zu wissen, was sie hier eigentlich machen wollen. Ich erklärte ihnen also, dass man hier in der Nähe drei Städte mit Sehenswürdigkeiten sind und dass man sich ein Auto mieten muss, um dort hinzukommen. Sie waren einverstanden, wir bildeten also eine Gruppe (5 Leute) um die Kosten zu teilen (45.000K für den Tag). Wir starteten um 7, damit wir in Inwa bei unserem ersten Ziel die Ticketkontrolleure umgehen können. Wir setzten mit Boot über den Fluß und nahmen uns das einzige erlaubte Verkehrsmittel außer Fahrrad: Pferdekutsche. Wir besuchten den großen, alten Teak-Tempel, in der Nähe ein altes Steinkloster, wir kletterten auf den Wachtum des alten Palastes (wunderschöner Ausblick). Nächste Station war Sagaing Hill. Es war mittlerweile richtig heiß, Luftfeuchtigkeit ca. 100% und so stiegen wir zur Spitze hoch. Die Aussicht von oben ist Wahnsinn: es sind ca. 500 andere Pagodas (meistens goldene Spitzen) um uns herum. Wir besuchten die Soon U Ponya Shin Paya auf der Spitze, dann liefen wir zu Umin Thounzeh mit den 43 Buddhastatuen. Kaunghmudaw Paya ist weiter weg vom Hügel und eine riesige halbkugelförmige Stupa – sie wird jedes Jahr neu gestichen, je nachdem wieviele Spenden, bekommt wird die Farbe gewählt: wenig Spenden bedeuten weiß, mehr Spenden bedeuten Gold. Wir erlebten sie als funkelnd goldig. Hier konnten wir endlich sehen, wie die einheimischen Frauen ihre Schönheitsmittel zubereiten. Der Baum Teneka wächst angeblich nur in Myanmar. Aus dessen Holz machen die Frauen für sich Gesichtscreme (und für die Kinder) und diese tragen sie den ganzen Tag. Es stimmt, man schwitzt nicht darunter.
In Amarapura machten wir erstmal von der blau-weißen Pahtodawgyi Paya einige Bilder (die Steine waren total heiß barfuß). Dann gingen wir zur berühmten alten Teakholzbrücke, die ist nur für Fahrräder und Fußgänger zugelassen und ist mit 1,2km die längste Teakholzbrücke der Welt. Wir liefen über die Brücke, lächelten mit den Einheimischen und machten sehr viele schöne Fotos. Die Kyauktawgyi Paya war auf der anderen Seite, eine Pagoda mit großen Statuen davor. Um die Bildersammlung noch perfekter zu machen, setzten wir uns noch ins Boot, um die Atmosphäre vom Wasser aus zu genießen. Leider wegen der schwarzen Wolken wurden wir vorzeitig wieder zum Ufer herausgetrieben, kamen genau rechtzeitig zum Auto vorm Wolkenbruch und zurück nach Mandalay.
Már előző nap – amikor a buszpályaudvarról a városba mentünk – beszédbe elegyedett velünk egy ember, aki felkínálta, hogy szerez autót és megmutatja nekünk a környező híres, három régi város nevezetességeit. Tudtuk, hogy tényleg ez (autót bérelni) az egyetlen lehetőség bejárni Inwa, Amarapura és Sagaing nevezetességeit. Elég drága árat mondott kettőnknek, így mint mindig, elkezdtem szervezkedni; és lám csodák csodájára ismét akadtam azonnal 4 másik turistára, akiknek gőzük nem volt róla, hogy mit és hogy néz meg itt az ember. Csak tanácstalanul lapozgatták a Lonely Planetet. Szóval lealkudtuk az árat 45000K-ra (sajnos másnapra 1 beteg lett, így 5 felé kellett osztani a pénzt).
Reggel 7-kor indultunk Inwa-ba. Először is komp-csónakkal (1000K) mentünk át a másik partra. Ott csak lovaskocsival lehet közlekedni, így béreltünk 5000K-ért egyet-egyet. Homokos-iszapos úton mentünk falvakon keresztül, amíg megérkeztünk első célunkhoz. Megtekintettük az ősrégi teak-fából készült templomot, amiben most falusi iskola működik a szerzetesek támogatásával. Itt még be tudtunk menni ingyen (egyébként a 10$-os Mandalay jegy érvényes), a másik templomhoz már nem értünk zárás előtt oda. De felmásztunk a régi palota őrtornyába, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a falusi vidékre és földekre. Ezután visszahajóztunk a másik partra és átkocsikáztunk Sagaing-ba. Még csak délelőtt volt, de iszonyatos hőség és páratartalom, amikor felmásztunk a domb tetejére a Soon U Ponya Shin Paya-hoz. Innen eszméletlen kilátás nyílt a környék legalább 500 pagodájára – mindenhol fehér és aranyozott csúcsokat/kupolákat lehetett látni. Még tovább gyalogoltunk az Umin Thounzeh templomhoz, ami a 43 Buddha szobráról híres. Egy bőséges ebéd után a hatalmas Kaunghmudaw Paya volt programon. Ennek a kupoláját (ami ritkaságként hagyma alakú) minden évben átfestik. Ha sok adomány gyűlik össze arany színre, ha kevés, akkor fehérre. Mi csodálatos csillogó aranynak éltük meg (ekkor kivételesen felhő sem volt az égen). Itt ki lehetett próbálni, hogy hogyan készítik a nők a sminkjüket – a tradicionális tenekát. A teneka az tulajdonképpen egy fa, ami állítólag ebben az országban él. Ennek az ágát csiszolják, majd a port vízzel keverik. Minden nő napközben ilyet ken az arcára (ill. a gyerekekére). Kipróbáltam, nem izzadtam alatta, ott száraz maradt a bőröm a hőség ellenére.
Mikor Amarapuraba érkeztünk, először a fehér-halványkék színű Pahtodawgyi Paya-t néztük meg, de alig tudtunk közel menni, mert a kövek annyira égették a talpunkat. A lépcsőn felmenni meg csak férfiaknak volt szabad, így oda csak Jan szaladt fel.
Az estét ill. a naplementét a híres öreg fahídról akartuk élvezni. Ez a híd a maga 1,2 km-ével a leghosszabb teak fából készült híd, csak gyalog vagy biciklivel lehet rajta közlekedni. Szombat volt, sok helybéli sétált rajta, mindenki mosolygott ránk. Tényleg nagyon szép, hangulatos volt. Mi még elgyalogoltunk a másik oldalon a Kyauktawgyi Paya templomig, ami előtt szép szobrok álltak. Mire visszaértünk már sajnos gyülekeztek a sötét felhők, mégis megpróbáltuk a hidat a vízről is élvezni, ami tényleg nagyon nagy élvezet volt. A csónakba az ember a hátán vitt be minket 🙂 sok horgászt is láttunk közvetlen közelről a vízben állva. Sajnos az eső miatt nem láttuk a híres naplementét, de akkor is szép volt, ill. örültünk hogy a zárt kocsiban ülhettünk vissza Mandalay felé.
Fotos
