Eigentlich ist Bagan nur einen Steinwurf von Mandalay entfernt, trotzdem dauert die Fahrt dahin 7 Stunden.(8000K Fahrkarte +1000K für Transport zur Busstation). Mit uns fuhren zwei Australier, die 15.000 Kyats für den Trip gezahlt hatten und denen man eine Fahrtdauer von 2 Stunden versprochen hatte. Natürlich allem möglichen Komfort… Klimaanlage und Toilette an Bord. Klimanalge war zwar vorhanden, lief auch gelegentlich, aber nur sehr mickrig, weswegen das offene Fenster doch die bessere Alternative war. Vor allem weil in dem Bus für 42 Fahrgäste ca. 70 Leute mitreisten! Wir starteten – natürlich wieder mit einigem Warten kurz nach 8 Uhr und kamen gegen 15.30 Uhr an. Touristen werden gleich an der Stadtgrenze von Bagan zur Kasse gebeten. Hier zahlt man 10 US-$ quasi als Eintrittskarte für die Tempel.
Bagan besteht aus drei Stadtteilen: Nyaung U, Old Bagan und New Bagan. Wir wohnten im ersteren (hier gibt es die billigeren Unterkünfte). Bei unserem ersten Spaziergang hatten wir das Glück einen Mann am Straßenrand zu treffen, der uns bei der Auswahl frittierter Teilchen behilflich war. Hatte auch den Vorteil, dass wir mal mitbekamen, was so ein Teilchen wirklich kostet, denn wenn man als Tourist fragt, bekommt man einen Preis zwischen 200 und 500 Kyats gesagt. Tatsächlicher Preis: 25 Kyats, also 2,5 Cent. Gestärkt durch frittierten Tofu, Soyabällchen, Zwiebeln und anderes Gemüsezeugs besuchten wir die goldene Shwezigon Pagode.
Ich verzichte jetzt auf eine Liste der Tempel, die wir den nächsten Tag per Fahrrad abgeklappert haben, kann aber nur sagen: Es war herrlich (Es gibt im Umkreis von Bagan ca. 4400 davon – In LP steht folgender Vergleich: Man sollte sich alle europäische mittelalterliche Sehenswürdigkeiten auf einer Fläche von Manhatten vorstellen – ich hoffe, das hilft euch jetzt bei der Vorstellung). Es gab hier Pagoden, Stupas und Tempel von ganz klein bis ganz groß. Es gibt Tempel, in die man hineingehen kann, und meistens riesige Buddhastatuen drin sind, und es gibt die Bauten (meistens rundlich) wo man nicht hineingehen kann. Dies sind Spendebauten von reicheren Familien, die dies als gute Tat bauen ließen, um sich laut der buddistischen Glaube einen „besseren Wert“ zu ermöglichen. Leider sind die meisten mittlerweile abgesperrt, und wir konnten nur auf einen Tempel hochklettern (Shwe-san-daw). Aber der Ausblick von dort war gigantisch. Es war einer unserer magischsten Momente auf unserer Reise. Entweder sind wir auf der Straße gefahren, die für myanmarische Verhältnisse sehr gut in Schuss war oder sind auf sandigen Feldwegen zwischen den Tempeln hin- und hergekurvt. Lästig waren wie immer die jungen Damen / Frauen, die hartnäckig ihren Schmuck, Postkarten oder sonstige Souvenirs an den Mann bringen wollten und das teilweise penetrant.
Der Wasserverbrauch war enorm und wir holten uns wieder einen kleinen Sonnenbrand – offensichtlich kann man sich hier garnicht der direkten Sonne länger als 20 Minuten aussetzen, denn länger hat sie nicht geschienen, als wir auf den Rädern war. Größtenteils war es wolkig und gelegentlich tropfte es etwas.
Bagan Mandalaytól nincs is olyan messze, nekünk mégis 7 óránkba került megtenni ezt az utat egy helyi busszal, ami minden integető embernél megállt és csak kb. 40 km/h-val közlekedett a szinte nem is létező úton. (8000K buszjegy+1000K transzport a buszpályaudvarra – mindezt a hosztelen keresztül). A buszon jött még velünk 2 ausztrál, akik fejenként 15ezret fizettek; ja és légkondit+WC ill. 2 óra utat ígértek. Klíma ugyan volt, de csak az elején kapcsolták be, nem is lett volna tovább értelme, hiszen az ajtó és az ablakok is állandóan nyitva voltak, ami nem csoda, 40 valahány utas helyett voltunk vagy 70-en a buszon. Fél 4-kor érkeztünk Bagan határába, ahol a külföldieknek 10$-t kellett fizetniük belépődíjként a templomokhoz.
Bagan 3 részből áll: Nyaung U (itt laktunk, mert itt vannak az olcsó szállások és kajáldák), Old Bagan (alig létező falu, itt van a nagy templomok nagy része) és New Bagan ami egy modernebb város drága szállodákkal. A délutánt sétálgatással töltöttük. Az utcán egy középkorú ember szólított meg minket, épp egy kis utcai étkezdénél ült. Tőle megtudtuk, hogy a zsírban sütött kis falatkák 25K-ba kerülnek, nem mint ahogy nekünk eddig több helyen árulták 100-200K. Így mi is leültünk itt, és teleettük magunkat sült tofuval, szójagolyókkal, hagymagolyókkal, valami sült zöld növénnyel (?) ami isteni volt. Majd megnéztük az aranyozott Shwezigon Pagodát.
Másnap reggel biciklire ültünk, hogy bejárjuk a környéket. Gyönyörű volt! Bagan környékén kb. 4400 templom, pagoda és sztupa van, egész picitől a több mint 60 m magasig – van amelyikbe be lehet menni és egy Buddha szobor van benne, de van olyan is, amiben semmi nincs. Ùgy magyarázták el nekünk, hogy amibe nem lehet bemenni ill. csak egy egyszerű Buddha szobor van benne, azok legfőképp csak építmények, amit gazdagabb családok építtettek áldozatként ill. jócselekedetként, ami ugye a buddhista vallás szerint az „értéküket“ növeli. Most nem fogom felsorolni a bejártak nevét, mert tényleg sokban ill. a legtöbb nagyban voltunk. Sajnos időközben már szinte az összes lehetségesben le van zárva a fölfelé vezető lépcső, már csak a Shwe-san-daw tetejére tudtunk felmászni. Hát innen valami csodálatos kilátás nyílt a sok építményre, a sok zöld fa és bokor között. Nyugodtan mondhatom, hogy ott fenn ülni, a csendet és a kilátást élvezni az egyik legmágikusabb pillanatunk volt eddig. De sajnos alig hogy lejön ill. kijön az ember a templomból ott állnak az árusok (legtöbbször gyerekek) és próbálnak eladni valamit.
Jó sok vizet fogyasztottunk, amíg így a poros utakon építménytől építményre jártunk, a nap szerencsére csak az utolsó fél órára sütött ki. De olyan erősen, hogy a 30-as naptej ellenére is leégtünk ismét.
Fotos
