Wir hatten die Nacht nach unserer Landung in Kuala Lumpur durchgemacht (von 3 bis 6 Uhr ein Hostel nehmen wäre rausgeschmissenes Geld), das heißt wir saßen erstmal in McDonnalds am Flughafen dann später in der Stadt, da der Busbahnhof erst ab 6 geöffnet war. Zum Glück hatten sie Internet, so konnten wir wenigstens ein bisschen unser Blog auffrischen. Und ganz ehrlich, es tat mal richtig gut Pommes zu essen, das hat mein kränklicher Magen sofort vertragen. Wir fuhren ab 9 Uhr mit einem sehr luxeriösen Bus (Unitini Express) nach Cameron Highland. Da gab es Beinfreiheit en masse, herausklappbare Wadenliegen und eine sehr geräumige Sitzbreite. So fuhren wir bis Tanah Rata – dem Touristenort in den Cameron Highlands. Die Hälfte der Fahrt schlängelten wir uns Serpentinen hoch und neben uns war der Dschungel zum Greifen nah. Es war gigantisch, die riesige Bäume und die dichte Pflanzen dazwischen.
Ich hatte gehofft, dass wir mehr Zeit hier verbringen können, denn die Möglichkeiten in Cameron Highland sind groß. Von einfachen Trekkingtouren bis zu Dschungelexpeditionen kann man alles machen und für einen Nachmittag hatten wir zu wenig Zeit etwas größeres zu unternehmen. Wir heuerten einen Taxifahrer an, der uns zu einer nahegelegenen Teeplantage bringen sollte. Hier machten wir einen kurzen Spaziergang (für mehr reichten unsere Kräfte nicht mehr) und tranken einen Tee.
Malaysia ist ein komisches land. Schon vor Jahrhunderten wurden die Ureinwohner Muslime, dazu kamen viele indische, chinesische Einwanderer und der britische Einfluß. Hier sieht man total verschiedene Gesichter, man kann die Menschen gar nicht richtig zuordnen oder gar feststellen wer Einheimischer ist oder nur Tourist. Man sieht chinesische Gesichter mit Kopftuch und arabisch aussehende Mädchen mit Minirock. Das Essen ist genauso eine Mischung aus mehreren Kulturen, viel indisches Essen vor allem.
Den nächsten Morgen ging es dann per Van weiter Richtung Kuala Besut und wir bekamen die zweite Hälfte von Cameron Highland zu sehen. Überdachte Gewächshäuser für Obst und Gemüse und gerodeter Dschungel für Palmölplantagen so weit das Auge reicht. Der Umweltschützer in mir sträubt sich, wenn er sieht, wie brutal der Dschungel aus Profitgier platt gewalzt wird, um Palmen Platz zu machen, von denen man einige Jahre Öl gewinnen kann und danach wird wieder alles platt gemacht, der Regen spült den nährreichen Boden weg und aus der Traum, dass dort jemals wieder was gedeihen kann.
Kuala Lumpurban hajnal 1-kor landoltunk. Mivel a reggeli első busszal rögtön tovább akartunk indulni, így nem érte meg 3-6-ig egy szobát kivenni.
Így a McDonnaldsban ültünk a buszpályaudvar mellett és a blogot frissítettük. Az én még mindig gyenge gyomrom meg kimondottan örült egy kis sült krumplinak és kólának. A Unitini Express busza a Cameron Highland-ra teljesen luxusbusz volt, csak 3 ülés volt egy sorban, szinte fotelnek számított. Tudtunk picit aludni, amíg le nem tértünk az autópályáról. Innen aztán szerpentineken haladtunk véges végig dzsungelen keresztül. Eszméletlen sűrű volt már 2 méterre az autóúttól, ilyen szépet még sehol nem láttunk! Így értük el a Tanah Rata nevű falut, ami a környék turisztikai központjának számít. Itt nagyon sok mindent lehet csinálni: kirándulni, dzsungeltúrázni vagy a tea és földieperföldeket megnézni. Nekünk sajnos csak ez az egy napunk volt, így egy teaültetvény meglátogatása mellett döntöttünk, ahová egy 43 éves, de szuper állapotban lévő Mercedes taxival mentünk el. Az erőnkből csak egy rövidke sétára telt, aztán megkóstoltuk a helyi teát.
Malájzia számunkra egy furcsa ország, nem tudjuk megítélni. Azt kell tudni róla, hogy már évszázadokkal ezelőtt áttértek lakosai a muszlim vallásra. De nagyon sok indiai, kínai és angol bevándorló is van. Szóval itt keverednek a kultúrák és a vallások. Lehet látni kínai arcokat fejkendőben és arab kinézetű lányokat miniszoknyában. És a kaja is ennek megfelőlen igen változatos, de a legtöbb az indiai étel.
Másnap reggel egy minibusszal indultunk Kuala Besutba, hogy onnan hajóval eljussunk a Perhentian szigetekre. Alig hogy a Cameron Highland másik felét (sok üveg és fóliaház) elhagytuk, már nem lehetett dzsungelt látni. Több száz kilométeren keresztül kiirtották az összes fát, az egész őserdőt – és olajpálma ültetvények csúfítják a környéket. Pálmaolaj – az új arany – ez a megélhetési forrás itt, senkit nem érdekel az esőerdő és annak ökologiai jelentősége.
Fotos
