Saigon hat nicht so viele Sehenswürdigkeiten zu bieten, die Touristen besuchen meistens die Cu Chi Tunnels (ehemalige Kriegstunnel und -denkmäler) – die wollten wir aber nicht sehen, weil wir einfach nicht auf diese Kriegsgeschichten stehen (wir ließen ja Phnom Phen und seine Killing Fields auch fallen lassen, weil wir einfach über die schrecklichen Kriegsgeschehnissen nicht staunen wollen). Also machen nur einen Tagestour zur Sehenswürdigkeit Nr. 2 der Gegend: Mekong-Delta. (10$)
Wir fuhren besuchten zwei Insel, fuhren mit einem Schiff und auch auf einem kleinen Kanal mit Paddelbooten unter Wasserkokospalmen. Wir liefen durch Dörfer und Gärten, wobei wir endlich mal zu den exotischen Frühten auch mal die Bäume sehen konnten. Aber ansonsten ging es doch eher um Kostproben und natürlich Kaufen. Honig, Kokoschips, getrocknete Bananen (sehr karamellig), scharfe Ananas mit Ingwer, Kokosbonbons (dort kauften wir eine Packung), Reiswaffeln und ganz viel Obst. Beim Obstessen lauschten traditionelle Music und nach dem Mittagessen durften wir eine halbe Stunde Fahrrad durch das Dorf fahren. Leider konnten wir von der Natur nicht so viel sehen wie erhofft, wir erfuhren jedoch viel über das Leben in Vietnam. Sie sind Rekordexporteure für Cashewnüsse, Kaffee und Gummi. Übrigens der vietnamesische Kaffee ist echt wahnsinn – sehr dunkel, sehr stark und schmeckt so richtig wie Bitterschockolade – mit Zucker schmeckt er sogar mir.
Saigonban nincs sok látnivaló. A turisták legtöbbje a Cu Chi alagutakat nézi meg, amelyek háborús emlékhelyek – ezeket nem akartuk megnézni, mert minket a háborús emlékművek nem ragadnak magukkal (már Phnom Phent is ezért hagytuk ki, ott is csak a háborús, gyilkos mezők lettek volna érdekesek – de nem nekünk). Így aztán csak a második számú látnivalót néztük meg, a Mekong Deltát (10$). Két szigeten kötöttünk ki a hajóval, csónakáztunk kókuszpálmafák között. Majd sétáltunk falvakon és kerteken át, így legalább végre láthattuk, milyen fákon is nő a sok egzotikus gyümölcs. Egyébként természetesen sok kóstolgatás és vásárlási lehetőség volt: méz, szárított kókuszchips, erős ananász gyömbérrel, szárított karamelizált banán, kókuszcukorkák (ezt vettünk egy csomaggal), rizspapír és nagyon sok gyümölcs. Gyümölcsevés közben tradicionális zenét hallgattunk és ebéd után szabad volt a falun keresztül biciklizni egy kicsit. Sajnos a természetből nem láttunk olyan sokat mint reméltük, de sokat megtudtunk Vietnamról. Rekord exportőr kávéból, kesudióból és gumiból. Egyébként a vietnami kávé tényleg különleges – nagyon sötét és erős, de nem olyan keserű és nagyon hasonlít az étcsokira – cukorral még nekem is ízlik.
Fotos
A csónakban nektek is volt ilyen kalap és esőkabátszerű? Mitől vörös a víz színe? Kígyóbor?????? Kóstoltad?
Csak némely csónakban osztottak kalapot – ahol elvárták, hogy borravalót adjon az ember.
Esökabátot is osztottak amikor elkezdett szakadni az esö (kartonszámra adják el itt a túristáknak). De nekünk nem kellett, mert nálunk volt a még Tháiföldön vett.
A víz a Mekongban inkább barnás volt, felkavart víz. Nem, köszönjük, a bort amiben a kígyók voltak nem kóstoltuk (nem is kínálták, ahhoz túl értékes)