Die Altstadt von Hoi An ist wunderschön – gelbe Häuser mit vielen Blumen kennzeichnen aus, auf jeden Fall hat die Stadt den Weltkulturerbetitel. Uns kommt die Stadt vor wie das Bamberg von Vietnam. Abends ist besonders schön mit den vielen bunten Lampions. Ansonsten Restaurants und Cafés gibt es jede Menge, wo man gut und günstig essen und trinken kann. Hauptsächlich trinken, denn so eine Hitze erlebten wir seit Luxor nicht mehr.
Am Vormittag schauten uns die Altstadt an – wir kauften uns den Ticket für 5 Sehenswürdigkeiten (5 Häuser bzw. Museen) für 90.000 Dong. Aber ganz ehrlich: wir wurden enttäuscht. Wenn man schon in China in einem alten chinesischen Haus war, kann sich das ganze ruhig schenken. Innen drin erwartet einen nur eine Verkaufsveranstaltung, nicht viel mehr als man von außen sieht. Man kann die Stadt auch einfach von „außen“ geniessen, und die meisten Cafés sind ja auch sehr ursprünglich, so kann die alten Häuser auch innen angucken. Es ist schwer und schlimm vorzustellen, dass diese Häuser in Oktober-November teilweise 2m tief unter Wasser stehen.
Am Nachmittag mieteten wir uns Fahrräder und fuhren zum 4km entfernten Strand An Bang. Wir haben bis auf Wasser und Strandtuch nichts mitgenommen, weil wir nichts auf dem Ufer lassen wollten während wir im Wasser waren (man sollte nichts unbewacht lassen in Vietnam). Als wir ankamen sprangen gleih 3-4 wedelnde Männer vor uns und wollten uns auf Parkplätze zulotsen und sagten 2$. Wir haben doch für die Fahrräder 1$ bezahlt, das Parkgebühr wäre total überteuert. Wir versuchten die parallelstraße – leider gab es hier nur schmale Pfade für die Fischer zum Strand, aber wir versuchten unsere Räder am Straßenrand abzustellen. Plötzlich kam ein 5 jähriges Mädchen und sagte auch „Parking lot 2 dollar“ – na das hat sie super von den anderen schon einstudiert. Also gingen wir doch wieder zurück zum Hauptstrand, und sagten, dass wir kein Geld haben. Sie erbarmten sich, und wir durften unsere Räder in der Ecke abstellen. Übrigens dies scheint kein offizieller Abstellplatz zu sein, bloß einige pfiffige Einheimische hatten angefangen Geld dafür zu kassieren, und da viele Touristen brav das überteuerte Gebühr bezahlen, machen munter weiter.
Aber es war doch Schade die kleine Camere nicht mitgenommen zu haben, Strand war schön und auch die Reisfelder unterwegs – wie überall im ganzen Land.
Hoi An óvárosa gyönyörű – régi sárga színű házak és virágok jellemzik – így jogosan a világörökség része. Nekünk úgy tűnik, hogy Vietnam Bambergje.
Este különösen szép a sok színes lampionnal megvilágítva. Egyébként tele van éttermekkel, kávézókkal ahol olcsón lehet étkezni. Főként pedig inni. Ekkora hőséget csak Luxorban éltünk meg eddig, hihetetlen, mennyire izzad itt az ember.
Délelőtt a belvárost néztük meg, megvettük a belépőjegyet 5 házba ill. múzeumba, de őszintén szólva ezt megspórolhatja az ember, mert belül nem fogadott minket sokkal több, mint kívülről volt látható, sőt szinte csak vásárlási rendezvény folyt benn. A legtöbb éttermet és kávézót meghagyták az eredeti stílusban, szóval úgy is meg lehet nézni az épületeket belülről. Nehéz és rossz volt elképzelni, hogy a házak többségét október-novemberben akár 2m magasan is elönti a folyó vize.
Késő délután biciklit béreltünk és kikerekeztünk a 4km-re lévő An Bang strandra. Semmit nem vittünk magunkkal egy üveg vízen és a strandkendőn kívül. Együtt akartunk a vízbe menni, és Vietnamban nem szabad semmit a parton őrizetlenül hagyni. Amikor megérkeztünk, 3 férfi is ugrott elénk, mutogattak a parkolóik felé – 2 dollárt kértek a biciklikért. Megpróbáltunk a párhuzamos utcából átvágni a strandra, de csak pici ösvények – házak között – léteztek a helybéli halászoknak. Aztán az utcán egy lakatlan telek előtt akartuk leállítani járgányainkat, mire ott termett egy 5 év körüli kislány és már mondta is, amit a férfiaktól tanult el: parking lot 2 dollár. Így még egyszer megpróbáltuk a hivatalos lejárót, mutattuk, hogy semmi pénz nincs nálunk, így szabad volt a sarokban letennünk a biciklit. A stand tényleg szép volt, jól esett lehűteni magunkat. Fénykép így nem készült, fényképező gépet se vittünk ugye (amit már megbántam), mert útközben voltak szép rizsföldek – mint egész Vietnamban.
Fotos
