07.21. – Hoian – Suit up a la vietnamese

Deutsch – Magyar – Foto

In dieser Stadt erleidet eine nach Klamotten verrückte Frau wie ich in meiner Situation (auf Weltreise) die schwersten Qualen – denn der wichtigste Handelszweig ist das Maßschneiderei. Ein Schneidergeschäft folgt dem nächsten, man kann sich alles mögliche nähen lassen: Kleider, Hemden, Mäntel oder Anzüge – alles auf Maß und aus dem gewählten Stoff. Also wenn jemand in Hoi An Urlaub macht, rentiert es sich nur mit einem halb leeren Koffer anzukommen. Außerdem gibt es zahlreiche Schustergeschäfte, die Lederstiefel oder Pumps alles nach Wunsch anfertigen. Und die Preise sind lächerlich: Lederstiefel (ohne zu handeln) 55$, Sandalette 10$, Kleider 10-40$ (vom Stoff und Design abhängig – und natürlich vom Handelsgeschick) oder Wintermäntel ab 35-40$.
Man muss es halt mal gemacht haben – also steuerten meine Beine automatisch ein Geschäft an, wo ein wunderschönes blaues Kleid in chinesischem Design hing. Ich musste es anprobieren. Es passte leider perfekt (siehe Bild), aber da ich das Kleid, egal wie es mir gefällt, niemals in Deutschland anziehen könnte, ließ ich es aus einem anderen Stoff nähen (siehe anderes Bild). Außerdem gefiel mir noch ein silbernes Abendkleid, das ließ ich aus roter Seide nachmachen (siehe drittes Bild) – na dieses Kleid war doch nicht so einfach, obwohl sie ja das Muster-Exemplar nur nachnähen mussten, es dauerte genau 5 Anproben und nervenaufreibende Diskussionen mit der Schneiderin bis das Kleid saß. Aus Verzweiflung wollten sie mir das Musterkleid andrehen, das 1-2 Flecken aufwies und wollten nicht verstehen, dass man in Europa keine neue Kleider mit Fettflecken kauft – und ein halbfertiges schon gar nicht. In Vietnam klappt halt nicht immer alles so wie man sich das vorstellt. Auf jeden Fall zahlte ich für die zwei Kleider 19 Euro.

Die Sohle von Jans Wandersandeletten („die Guten“ gefaketen Teva aus Nepal für 11 Euro) haben sich angefangen aufzulösen. In Ho Chi Minh City wurde er mehrmals von mobilen Schuhreparateuren angesprochen, da haben wir aus Zeitmangel Blöderweiser immer abgelehnt. Nun gingen wir in einen Schusterladen und ließen sie für 1 Euro kleben – als wir sie abholten, zeigten sie uns stolz, dass sie auch die andere Seite aufgerissen und geklebt hatten… jetzt nach mittlerweile 2 Tagen sind beide Seiten offen!
Hoi An gefiel uns sehr gut, die Leute waren hier sehr nett, auch in unserem Dai Long Hotel. Es war aber sooo heiß, wir mussten ständig trinken. Und hier hatten wir mal auch Zeit für solche Sachen wie Pepsi und Coca (umgerechnet kosteten 25 Cent) miteinander zu vergleichen. Jan löschte seinen Durst lieber mit Bier für 4000 Dong pro Glas, also 14 Euro-Cent!

Ebben a városban egy olyan ruhabolond nő, mint én – ugyanebben a szituációban (világ körüli úton) – a kínok kínját szenvedi el – Hoi An legnagyobb iparága a szabászat! Egyik szabóüzlet követi a másikat, bármilyen ruhát, kabátot, öltönyt varrathat magának az ember. Természetesen személyre szabva és a kiválasztott anyagból. Szóval, ha valaki ide jön, jobb ha félig üres bőrönddel érkezik. Ugyanígy cipészek bármilyen fajta cipőt vagy csizmát elkészítenek óhaj-sóhaj szerint. És az árak – nevetségesek: bőrcsizma (alkudozás nélkül) 55$, szandál 10$, ruhák 10-40$ (anyagtól és szabástól és alkudozási ügyességtől függően), téli kabát akár 35-40$.
Mivel ezt ki kell próbálni, a lábaim automatikusan egy üzletbe vezettek, ahol egy szép kék színű kínai stílusú ruha lógott. A ruha ugyan passzolt, mintha rám öntötték volna, de ezt a stílust úgysem tudnám otthon viselni (lásd kép). Így a fazont megvarrattam egy másik anyagból (lásd 2. kép). A második ruha, az már bonyolultabb volt, estélyi jellegű. Az eredeti ezüst színű volt, és az is tökéletesen jó volt, de azt vörös selyemből akartam. Sajnos 5 próbába került és nagyon sok idegtépő diskurzusba, mire elkészült. Ott volt a minta, amit egy az egyben utána kellett volna varrniuk – de nem nagyon jött össze nekik. Erre azt akarták, hogy akkor vegyem meg az ezüst színűt olcsóbban – és nem fogták fel, hogy zsírfoltos mintadarabot nem veszek meg. Erre a félkész ruhát akarták olcsóbban adni – azt sem értették, miért nem akarom elvinni. De aztán csak készen lett és 19 Eurót fizettem a két ruháért összesen.

Jan szandáljának (annak a jó kishamisított Teva-nak, amit Nepálban 11 Euróért vettünk) az egyik talpa kezdett szétválni. Ho Chi Minh Cityben több utcai cipőjavító is odajött hozzá, de idő hiányában mindig elutasítottuk őket. Hát most bementünk egy suszterhez és 1 Euróért megragasztattuk… amikor érte mentünk, büszkén mutatták, hogy a másikat is felszakították és megragasztották… azóta eltelt 2 nap és most már mindkét oldal mállik…

Vietnamban nem mindig úgy alakul valami, mint ahogy elgondolja az ember…
Hoi An nagyon tetszett nekünk, itt az emberek is kedvesek voltak és a Dai Long Hotelben is jól éreztük magunkat. De annyira forróság volt, hogy állandóan innunk kellett. Itt még arra is volt időnk, amire otthon rá se jönnénk: Pepsi és Coca összehasonlítása (25 centbe került átszámítva). Jan természetesen inkább a 4000 Dong / pohár (14 eurocent) sörrel oltotta szomját.

Fotos