Unser Bus nach Hue hätte um 2 Uhr starten müssen, es dauerte aber 1 Std. bis alle Touristen von den einzelnen Hotels aufgesammelt wurden. Eigentlich wollten wir die zweistündige Strecke per Bahn zurücklegen, die an der Küste entlang verläuft und schöne Ausblicke erlaubt, aber bereits 3 Tage zuvor waren alle Fahrkarten ausgekauft. Es war aber auch vom Bus aus wunderschön.
Unsere Unterkunft war das Valentine Hotel (14$ mit Frühstück). Wir aßen zum Abend Crispy Nudeln mit Shrimps und Gemüse und eine vietnamesische Spezialität (vietnamesische Ravioli): – in Bananenblatt gewickelter Shrimp mit angedicktem Tapiokamehl und das Ganze tunkt man in Fischsoße – ganz ehrlich: wir aßen 1-1 aber den Rest haben wir übrig gelassen, diese weiße Pampe kaut man ewig und an den Shrimps waren die Schalen noch dran.
Wir hatten nur einen Tag für Hue und Umgebung. Hier gibt es 3 Kaisergräber und eine Pagode, die aber außerhalb der Stadt liegen. Wir buchten eine Stadttour um alle Sehenswürdigkeit an einem Tag schaffen zu können. Die Zitadelle (ehemaliger Kaiserpalast) war etwas enttäuschent – da waren praktisch nur Ruinen zu sehen oder ganz neu hergerichtete Gebauten – ja, hier hatten die Amis und Franzosen mal wieder alles schön niederbombadiert. Am Ende des Tages fuhren wir mit einem Drachenboot auf dem Parfümfluss.
Und was sich jetzt so schön und entspannt anhört, war richtig nervenaufreibend. Ich erzähle jetzt mal wie so eine gebuchte Tour im Allgemeinen abläuft, und was es immer wieder eine Tortour statt eine schöne Tour ist. Solche Touren kann man in Reisebüros oder auch im Hostel buchen. In den Reisebüros verkauft man die Touren für 7-8$, aber unser Hostel wollte 10$. Da der Chef dort wirklich sehr nett war (sie hatten unser Gepäck von der Busstation abgeholt, hatten Begrüßungsgetränk, Zimmer war super – es wirkte also vertrauenswürdig) – fragten wir ihn, wieso er die Tour für 10$ verkaufe. Er antwortete, es wäre seine Tour und die Leistungen sind definitiv höher als bei den anderen Touren, Essen in Buffetform und der Guide wäre echt super. Wir konnten uns bisher immer auf unsere Unterkünfte verlassen, denn sie wissen, wenn irgendwas nicht passt, schreiben wir eine schlechte Bewertung in den Portalen. Also buchten wir doch im Hostel. Das erste was wir früh feststellten: es war eine stinknormale Tour mit einem Reiseveranstalter aus der Stadt (Kim Travel) und die restlichen Leute (bis auf das andere Pärchen aus unserem Hostel) bezahlten nur 8$. Wir wissen ja bereits, wenn in der Beschreibung ein Besuch eines Dorfes drin steht, dann heißt es eigentlich Shop. Aber dass wir gleich den Tag damit anfangen und 20 sinnlose Minuten vergeuden…das brachte uns früh gleich auf die Palme. Dann sollten wir in 40 Minuten die riesige Anlage des Tu Duc Grabes besuchen – eine unmögliche Sache, bei 42 Grad sowieso – wir rannten nur durch. Für das nächste Grab Minh Mang hatten wir wieder 40 Minuten – allerdings war dies so klein, dass man das auch in 20 Minuten hätte schaffen kann. Für die Zitadelle hatten wir auch 1 Stunde (wieder eine Sache der Unmöglichkeit) – aber dann durften wir auf dem Busparkplatz bei der Hitze halbe Stunde lang rumstehen und auf den Bus warten, der irgendwie verschwunden war. Da ich mein Missgefallen an der Fehlorganisation deutlich machte, wollte der Kerl, der uns begleitete (ein Guide war er definitiv nicht, er sagte nichts über die Sehenswürdigkeiten oder die Stadt, er sagte nur die Uhrzeiten an und wollte das Geld für die Eintrittskarten kassieren), uns also eins auswischen. Die Vietnamesen sind eindeutig irgendwie bösartig – wir wurden schon von einem in Mui Ne angebrüllt, als wir ihm sagten, dass wir keinen Sleeper sondern Seater Bus gebucht hatten. Und untereinandern schrein sie sich auch gerne an. Er wollte also scheinbar Rache und nach der Besichtigung der Pagoda führte uns zum kleinen Hafen und wollte uns in ein überfülltes Miniboot statt einem richtigen Drachenboot verfrachten. Wir dagegen protestierten und wollten nicht einsteigen, denn die anderen aus unserer Gruppe waren alle noch nicht da und die Situation kam uns komisch vor. Er meinte, sie würden auch in so ein Boot steigen, und da muss man die Sitze schon ausnutzen. Wir blieben hart. Und was war das Ende vom Lied: wir durften mit den anderen in ein richtig schönes und großes Dragonboot steigen – mit mindestens 5-6 freien Sitze. Und der Hammer war dann, er ließ einen Umschlag herumgehen: „Nur für ausländische Touristen: Trinkgeld für den Guide“ – hihihi. Sooo und am Ende des Tages stellten wir unseren Hotelmanager zur Rede, was nun bei uns extra Wert dargestellt hatte. Er meinte, er hätte beim Veranstalter angerufen, und gesagt, dass wir mehr essen bekommen sollen (wie kann man mehr Essen bei einem Buffett bekommen???!!!) und dass wir Plätze ganz vorne im Bus bekommen sollen (keine Sau will sehen, wie irre die Fahrer fahren???!!!) Aber sofort war er bereit uns 5$ zurückzugeben – für uns einfach unverständlich, warum sie es immer wieder versuchen, aber es ist leider wirklich so, man sollte keinem Vietnamesen blind trauen, eine gewisse Vorsicht ist geboten!
A buszunk Hue-ba elvileg 2-kor indult volna, de több mint egy órán át vettük föl a többi utast, így kicsit tovább üldögélhettünk – de erre már lélekben úgyis felkészül az ember, mikor felszáll. A Hoi An és a Hue közötti szép szakaszt vonattal akartuk eredetileg megtenni, de nem kaptunk vonatjegyet, így maradt a busz. De így is nagyon szép volt a partszakasz és a sok zöld rizsföld a lemenő nap fényében.
A Valentine Hotelben laktunk (14$ reggelivel). Vacsorára ropogós tésztát ettünk srimpsszel és zöldséggel, illetve megkóstoltuk a vietnámi raviolit: banánlevélbe tekerve srimpsz fehér, rágós keményítős pampában – bevallom megkóstoltunk egyet-egyet, a többit meghagytuk.
Hue és környékének megtekintésére csak egy napunk volt. Mivel 3 látnivaló (királysírok) is a városon kívül voltak, ezért úgy döntöttünk, hogy egy szervezett napi túra keretében nézzük meg a látványosságokat. Szóval délelőtt megtekintettük a királysírokat, ebéd után a citadellát (amiből sajnos nem sok maradt meg, mert az amerikaiak és franciák ezt is lebombázták), majd délután egy szép kis pagodát a folyóparton. A városba egy nagy sárkányhajón tértünk vissza a Parfüm-folyón.
Ami most egy kedves kis napi túraként hathatott rátok, az sajnos nekünk egy idegtépő tortúra volt. Ezért is kerüljük – ha csak lehet – a szervezett kirándulásokat, főleg itt Vietnámban. De akkor most részletesen: Mielőtt a szálláson lefoglaltuk a túrát, megérdeklődtük 1-2 utazási irodában a városban – mindenhol 7-8$-ba került. Visszatérve a hotelbe megkérdeztük a managert, hogy az ő által felkínált kirándulás mennyiben nyújt többet 10$-ért? Elmondta, hogy ez az ő szervezése, az ebéd büfé formában zajlik, az idegenvezetés színvonalas és a minősége is elüt a többitől. Ígérni sok mindent lehet gondoltuk, de mégis emellett döntöttünk. A tapasztalatunk az volt, hogy a hosztelek által szervezett túrákban tuti megbízhattunk, mert tudják, ha a szolgáltatás nem jó, akkor negatív értékelést adnak le az utazók a portálokban vagy fórumokon. Mivel ez a szállás eddig nagyon jónak bizonyult (elhozták a csomagokat a busztól, teát-kávét kaptunk üdvözlés képpen, szoba nagyon jó volt), így minden emelett beszélt.
Eljött a másnap reggel, és az első, amit megtudtunk az az volt, hogy egy utcai utazási iroda szervezett túrájába csöppentünk – és a többi utas 8$-t fizetett. Végignéztük a napi programot, és természetesen szerepelt rajta a kedvelt pont: egy közeli falu megtekintése – vagyis bevásárlás, a falulátogatás az mindig valami shop. De az, hogy a napot ezzel kezdjük, az eddig a napig még nem fordult elő. Így elpocsékoltunk álldogálásra reggel majd fél órát egy boltban, ahol füstölőket lehetett venni. Ezután megtekinthettük 40 perc alatt a legnagyobb sírt,a Tu Doc-ot – sajnos csak végigrohanhattunk rajta a 42 fokban. Ezután jött egy kisebbik sír, a Minh Mang, amire szintén 40 percet kaptunk – azonban 20 perc alatt bőven végez az ember. A citadella megtekintésére szintén 1 óra jutott – ami fizikai képtelenség – és már rohannunk is kellett vissza a buszhoz, hogy aztán több mint fél órát várhassunk rá a tűző napon, ugyanis a buszunk eltűnt valahogy. Természetesen ezek után már nem bírtam ki, hogy ne fejezzem ki nemtetszésemet a rossz szervezésről a fickónak, aki kísért minket – idegenvezetőnek ugyanis nem volt nevezhető, mert a pénzbeszedésen a belépőjegyekre és a találkozási időpontok megadásán kívül egy szó sem hagyta el a száját a látványosságokról. Na már most azt kell tudni a vietnámiakról, hogy eléggé harcias természetűek. Amikor Mui Né-ben rossz buszra ültettek minket, akkor is elkezdett velünk kiabálni a szervező, amikor mondtuk, hogy mi nem is ezt foglaltuk. Sőt, egymással is szívesen kiabálnak. Na már most ez a kedves guide se hagyta annyiban a dolgot, bosszút akart. Alighogy elhagytuk a pagodát, már vezetett is minket a kikötőbe és azt akarta, hogy szálljunk egy tömött kis hajóra. Mi csodálkoztunk, hogy hogy ilyen kis csónak, elvileg sárkányhajó és hol vannak a többiek a csoportunkból. Nem szálltunk be, leültünk a kikötő patkájára. Majd megpukkadt a méregtől, és mondta, hogy be kell szállnunk, mert a másik hajóban sem lesz hely. Nem mozdultunk. És mit ad Isten! 2 perc múlva beszállhattunk a többiekkel együtt egy szép nagy sárkányhajóba – ahol még legalább 5-6 üres szék is akadt. A kedves guide természetesen még a hajóúton körbeadott egy borítékot: „Csak külföldi turistáknak – borravaló az idegenvezetőnek“ – jó vicc volt, hahaha 🙂
Ezután természetesen kérdőre vontuk a szálloda-managerünket. Kérdeztük, hogy szerinte mi is volt pontosan a több szolgáltatás, mint a többi résztvevőnek? Mondta, hogy direkt odatelefonált, hogy nekünk több ételt adjanak (egy büfés ebédnél, hogy lehet többet adni???!!!) és hogy mi elől ülhessünk a buszban (a franc se akarja látni, milyen őrült módon vezetnek???!!!) De már magától azonnal fel is ajánlotta, hogy visszaad 5$-t. Hihetetlen, ezt tényleg nem gondoltuk volna, de mostmár mi is értjük, ha a többi utazó panaszkodik, hogy a vietnámiak állandóan megpróbálják átvágni az embert.
Fotos
