07.23.-24. – Ninh Binh – 4 Boattrips in 2 days

DeutschMagyarFoto

 

Über Nacht fuhren wir von Hue nach Ninh Binh und kamen dort kurz nach Sonnenaufgang an – der sensationell über die Reisfelder aussah. Unsere Nacht dagegen verlief weniger sensationell – wir stiegen ja praktisch in einer Zwischenstation ein, uns blieben also ganz hinten die 5 „Kuschelplätze“ – positiv war, dass wir dieses enge Vergnügen mit einer Deutschen und einem schedischen Pärchen teilen durften – negativ waren natürlich die Sitze selbst: die Sitze hatten nur halbe Breite sprich wir konnten nicht mal die Arme neben unseren Körper legen ohne dass es den anderen als Fummel vorkam und die Rückenlehnen ließen sich von den unangenehmen Neigung nicht verstellen. Wir wurden gleich von einem Hotelbesitzer eines nahe gelegenen Hotels in Empfang genommen. Das Hotel gefiel uns und auch die Preise waren in Ordnung (15$ mit Frühstück). Also ließen wir uns dort für zwei Tage nieder und planten unsere Touren. Der Besitzer bot uns an, Motorräder und Fahrer für ein geringes Entgelt zur Verfügung zu stellen (ca. 10$). Wir besprachen mit ihm, welche Ziele wir ansteuern sollen und los ging es.

Erstes Ziel war Van Long. Wir waren gegen 9 Uhr dort und die ersten Besucher, die sich den schmalen Weg an den Bergen vorbei durch das Schilf schlängelten. Unsere Bootsfahrerin plapperte die ganze Zeit (auf vietnamesisch natürlich) wir genossen aber die Sonne, die Natur und die Ruhe. Wir besuchten eine kleine Höhle bevor wir umdrehten. Nach 1,5 Stunden kamen wir wieder zum Ufer zurück und weiter ging es auf dem Motorrad nach Kenh Ga, einem kleinen entlegenen Dorf, wie der Planet schrieb. Wir wurden erstmal zu einem Bootsfahrer geschafft, der mit uns über den Preis verhandeln wollte. Der Hotelbesitzer hatte uns im Vorfeld 50.000 Dong pro Person genannt. Hier setzte sich der Boatsfahrer, lächelte uns mit seinen verfaulten Zähnen an, und sagte: lets talk about money und plötzlich verhandelten wir von 150.000 Dong pro Boot abwärts. Bei 120.000 Dong war Schluss und wir kamen uns veralbert vor. Die Frau vorhin fuhr uns für 60.000 Dong 1,5 Std. lang aus Muskelkraft herum, und der setzt sich großkotzig hin und will so viel Geld. Wir stiegen enttäuscht wieder auf die Motorräder und wurden plötzlich zum offiziellen Ticketschalter gebracht, der gleich 100.000 (=50k pro Person) auf die Bestätigung schrieb. In den letzten Wochen haben wir es gelernt, den Lonely Planet als nicht vertrauenswürdiges Werk einzustufen. Kenh Ga war ein Dorf wie jedes andere auch, nur dass hier erstaunlich viele Häuser neu gemacht waren und der Eindruck eines „ursprünglichen“ Dorfes komplett hinüber war.

Nach der Nacht mit wenig Schlaf schlummerten wir im Takt des Motors auf dem Rückweg ein wenig ein – Kenh Ga hätten wir getrost auslassen können. Letzte Station für den ersten Tag war Hoa Lu. Touristisch sehr ausgebaut, kann man dort eine Tempelanlage besichtigen und zum Grab 80m aufsteigen, was wir vermieden haben, da es unerträglich heiß war.

Zurück im Hotel sprachen wir den Besitzer auf den Handel mit dem Boot an, da konnte doch was nicht mit rechten Dingen laufen. Natürlich nicht, denn wir waren plötzlich Schuld, denn 120.000 wäre der Preis gewesen, wo wir noch eine Höhle hätten besichtigen können. Und für 10.000 Dong pro Person mehr, wäre das doch wirklich ein Schnäppchen gewesen. Wir beteuerten immer wieder, dass nie ein Wort zum Thema Höhle gefallen wäre, aber er meinte, das wäre wohl unser Fehler gewesen – böse böse Touristen sind wir!

Der nächste Tag war dann wirklich perfekt, in der Nacht wurden wir gegen 5 Uhr von einem Gewitter mit entsprechend starkem Regenguss geweckt und ich zweifelte schon, dass wir unsere Tour starten können, aber halb 8 Uhr war außer nassen Straßen nichts mehr davon zu sehen und wir brachen Richtung Tam Coc auf. Wer Tam Coc in Ruhe genießen will, sollte vor 8 Uhr dort sein, da sind noch keine Touristengruppen unterwegs. 2 Stunden lang ließen wir mal wieder unsere Seele baumeln und genossen die Natur auf dem kleinen Fluß. Nach Tam Coc ging es nach Bich Dong, einer alten Pagode. Dort erlebten wir 100% Luftfeuchte. Schräg gegen die Sonne betrachtet schien es zu regnen, aber es war keine Wolke zu sehen. Selbst wenn man stehen blieb, lief der Schweiß in Strömen, kein Wunder bei 37°C. Dieser Platz war weniger spektakulär, also fuhren wir schnell nach Thai Vi weiter, einem Tempel weiter. Auch schön zu betrachten, aber auch sehr kurzweilig. Der wirkliche Hammer war der Besuch der Mua Höhlen. Die Höhlen sind nicht sonderlich schön, dafür aber der Aufstieg um so mehr. Knapp 260 Stufen bei 37°C und strahlendem Sonnenschein hinaufzusteigen, lässt keine trockene Faser am T-Shirt, was aber in der Sonne schnell trocknet.

Nach einer Mittagspause ging es nach Trang An, wo uns eine 2-stündige Bootstour erwartete. Die Realität waren leuchtend blaues Wasser, idyllische Landschaften und sensationelle Höhlendurchquerungen mit vielen großen Tropfsteinen. Stellenweise waren die Höhlen so lang, dass zwischendurch Leuchtstofflampen angebracht waren, damit man den Weg überhaupt sah. Die Decke war zwischendurch so niedrig, dass für Boot und uns gerade mal 70cm Platz blieb, als war ganz tiefes Ducken angesagt und statt Paddeln mussten wir unser Boot mit Anschieben an den Höhlenwenden vorantreiben. Die Tropfsteine, die wir unterwegs sahen, waren wunderschön und wir hatten das Gefühl, dass wir die ersten waren, die diese Schönheiten entdeckten. Keine Ahnung, ob unser Ruderbootfahrer sich verfahren hat, jedenfalls dauerte unsere Tour 3 Stunden und führte mindestens durch 10 Höhlen. Wir waren begeistert – unsere Hinterteile dagegen meldeten uns Schmerzen durch die harten Holzsitze.


Megint éjszakai busszal mentünk tovább. Célunk Ninh Binh volt, ahová röviddel napfelkelte után érkeztünk meg, ami a rizsföldeket káprázatos színekben világította meg. Az éjszakánk azonban már kevésbé volt káprázatos. Sajnos, szinte utolsóként szállhattunk fel a buszra és már csak a leghátsó, felső helyek voltak szabadok. Végül is szerencsénk volt; egy német lánnyal és egy svéd párral osztoztunk az öt szűk helyen, de akkor sem sikerült sokat aludnunk. Olyan szűk volt minden. Ezek a hátsó ülések szinte csak fele olyan szélesek voltak, mint a normál ülések. Hogyha a karunkat magunk mellé akartuk tenni, akkor az már matatásnak számított a szomszéddal szemben… Ráadásul a háttámlát nem lehetett állítani, és pont olyan hülye, se nem fekvő, se nem ülő pozicióban állt, hogy alvás szóba se jöhetett. Így eléggé fáradtan érkeztünk meg, de egy szállodatulajdonos fogadott minket a buszmegállóban, akinek elfogadtuk az ajánlatát és beköltöztünk az egyik 15$-os (reggelivel) szobájába. Reggeli után megbeszéltük vele, hogy mit szeretnénk megnézni a környéken, és 8.30-kor már ültünk is a motorokon útra készen. Napi 10$-ért rendelkezésünkre bocsátott két motort sofőrrel, így nagy élmény volt bejárni a szép környéket.

Első célunk Van Long volt. Mivel reggel volt és azért mégis 22 kmre van a várostól, így szerencsénk volt. Rajtunk kívül senki nem volt a tavon! A tó gyönyörű tiszta vizű, lehetett látni a növényeket az alján. Élveztük a kilátást, a karszt hegyeket, a nádast és a csendet – amíg az evezős nénink el nem kezdett magában vietnámiul beszélni. Egy barlanghoz evezett minket. Közben sok jégmadarat láttunk és rákokat gyűjtő horgászokat. Kb. 1,5 óra múlva ismét motorra szálltunk és Kanh Ga faluját céloztunk meg. Itt egy helyi emberhez vittek minket, aki állítólag a hajós volt. A szállásadónktól előre megkérdeztük, mi mennyibe fog kerülni (mindenre fel kell készülni), és ő azt mondta, hogy a csónak 50.000 Dong lesz fejenként. Így eléggé meglepődtünk, amikor az ember leültetett minket és rohadozó fogsorát kivillantva ránknevetve így szólt: Let’s talk about money – vagyis, hogy beszéljünk a pénzről, és 150.000 Dongért akarta adni a csónakot. Mondtuk, hogy nem, az sok pénz (szerencsétlen néni 60.000 Dongért csónakáztatott minket saját erejéből, itt meg egy motorcsónakról beszélünk nevetséges benzinárak mellett). Nem volt hajlandó 120 ezer alá menni, így csalódottan és mérgesen szálltunk vissza a motorokra – de nem lepődtünk meg, amikor 5 perc múlva megálltunk a hivatalos csónakkikötőben, ahol az ember kérdés nélkül 2x50ezer Dongot írt a számlára. Kenh Ga faluja elszigetelten a folyó partján fekszik és itt meg lehet figyelni a helybéliek tipikus falusi életét – ez állt a Lonely Planetben. Amit láttunk, az ennek abszolút nem felelt meg. Az utóbbi időben ugyanis, az összes falusi ház eltűnt, és modern új házak emelkedtek. Így unatkozva és csalódva jót szunyókáltunk a motor kattogására. Természetesen este megkérdeztük a szállodatulajdonost, hogy mi volt az az akció a csónakkal – ő nagyot nézett. Nem tudtuk eldönteni, hogy a motorosát védi, aki a haverjának akart üzletet csinálni, vagy tényleg nem értette miről beszélünk. A lényeg azonban az volt, hogy kiderült, arra lett volna még egy barlang, amit fejenként 10 ezerért megnézhettünk volna. Ezért került 120 ezerbe a csónak. – Milyen barlang??? Senki nem mondott semmit nekünk egy barlangról!!! Ráadásul reggel olyan sokáig álltunk egy fényképes fali poszter előtt és elmondott és mutogatott mindent a több utazási könyv által ajánlott szállodatulajdonos, és most hirtelen előkerült a semmiből egy barlang, amiről szó sem volt eddig… és már megint mi vagyunk a hülye turisták.
A nap utolsó látványossága egy királysír volt Hoa Lu néven. A délutánt pihenéssel töltöttük és szobaváltással, mert nem működött a klímánk.

Másnap 7.30-kor indultunk. Ez a nap minden „félreértés“ nélkül telt, és mondhatjuk, hogy csodálatosan sikerült. Pedig reggel 5-kor arra ébredtünk, hogy szakad az eső, de mire felkeltünk már egy felhő sem volt az égen és tudtuk, hogy ismét egy hihetetlenül forró nap vár ránk. Először a környék leghíresebb helyére, a Tam Coc-hoz mentünk. Még jó, hogy korán! Később már tömegek csónakáznak a folyón a szép karszt hegyek között. 2 óra hosszán keresztül csónakázik az ember és élvezi a természetet. Ezután megnéztük a Bich Dong pagodát és a Thai Vi templomot. Majd jött a kihívás: felmászni több mint 200 lépcsőt a Mua barlangoknál. A barlangok nem valami érdekesek, itt az igazi látnivaló a kilátás föntről, a hegy tetejéről! A pólóinkból szó szerint csavarni lehetett a vizet, mire felértünk – 100%-os páratartalom és legalább 38 fok volt – így levéve és kiterítve meg is száradt, mire indultunk lefelé. De megérte onnan föntről látni a hegyeket és a rizsföldeket.

Ebéd után Trang An volt programon. Itt is egy 2 órás csónakázás várt ránk. Ami először ugyanúgy kezdődött, mint az összes eddigi. De amikor az első barlanghoz értünk, tudtuk, ez jobb az összesnél: szűk barlangokon keresztül csónakáztunk cseppkövek között. Néha olyan alacsony volt a fejünk fölött a hely, hogy teljesen le kellett hajolnunk, hogy ne üssük be a fejünket és evezni sem lehetett, nekünk kellett a falakról a kezünkkel tovább tolnunk magunkat. Legalább 10 ilyen barlangon mentünk keresztül, közben kristálytiszta kék víz és a hegyek – csodálatos volt! Egy vietnámi párral együtt ültünk a csónakban, és nem tudjuk, hogy ezért-e, de 3 órán keresztül voltunk úton. Nekünk tetszett a túra – a fenekünknek azonban egyáltalán nem és nagyon fájt már a végére a kemény deszkaülésektől. 🙂


Fotos

Schreibe einen Kommentar