Da unsere Fähre zurück nach Buenos Aires erst am Nachmittag fuhr, spazierten wir am folgenden Vormittag nochmal bei Tageslicht durch die Gassen. Was sich nachts gezeigt hatte, hielt auch bei Tageslicht stand. Leider war es bewölkt, und konnten nicht so schöne Bilder machen. Aber einen großen Nachteil sollten wir bald entdecken: So schön Colonia auch ist, es gibt keine schönen Postkarten. Wir fanden dann in der Post ein paar halbwegs ansprechende. Zum krönenden Abschluss gab es dann noch eine Platte für zwei Personen. Man stelle sich ein Serviertablett vor, die unterste Schicht 5cm dick, zu einem Drittel mit Salaten, der Rest mit Pommes Frites gefüllt. Darauf tronen zwei riesige Steaks, auf denen sich gebratener Schinkenspeck, geschmolzener Käse und ein Spiegelei stapeln. Wir gaben uns größte Mühe, mussten aber angesichts der Menge resignieren.
Wir kamen in Buenos Aires gegen 18 Uhr an und wollten zum Busbahnhof. Es war keine lange Strecke (ca. 1,5 km) aber die Gegend war etwas verlassen, so nahmen wir uns einen Taxi. Der Fahrer wollte uns ganz schön verarschen, er wollte in die Innenstadt rein, ich sagte ihm aber, dass wir wissen wo der Busbahnhof ist und er möchte bitte dalang fahren. Wollte protestieren, dass die Straße nur für LKWs wäre, ich entgegnete aber, dass wir den Tag zuvor auch dort gefahren sind. Der Taxameter raste – war hundertpro manipuliert. 30 Pesos (5 Euro) bezahlten wir für die kurze Strecke… wir waren darauf vorbereitet dass dies passiert, trotzdem war ein blödes Gefühl.
Der Bus der Gesellschaft Crucero del Norte war nagelneu und super bequem. Außerdem gab es warmes Essen wie im Flugzeug und sogar Bier und Sekt. Wir konnten gut schlafen bis nächsten Früh als das Frühstück serviert wurde und wir in Posadas ankamen. Da wir unsere Tickets bereits vor 1 Woche gekauft hatten, bekamen wir 20% Rabatt, also 577 Pesos für uns beide.
A komp vissza Argentínába csak délután indult és addig kihasználtuk az időt és természetesen világosban is bejártuk Colonia szép kis utcáit. Sajnos felhős volt az ég, így a mi fényképeink nem lettek olyan szépek. Venni akartunk képeslapokat, de azok még szörnyűbbek voltak – csoda volt egyáltalán, hogy léteztek. Ebédre beültünk egy kis étterembe és egy hatalmas adag kajával jutalmaztuk meg magunkat. Ha a képen nem látszana: steak sonkával-sajttal-tojással, és alatta az mind saláta és sült krumpli. Sajnos a kaja nyert, nem bírtuk teljesen megenni…
Este 6 körül érkeztünk meg Buenos Airesbe. A buszpályaudvarra kellett mennünk, hogy elérjük a 19 órakor induló buszunkat Posadas-ba. Nem volt hosszú út ugyan, de kezdett sötétedni, és a környék elég elhagyatott volt, így taxi mellett döntöttünk. Hát természetesen egy „átverőset“ fogtunk ki. Kerülni akart velünk egy kört a belvárosban, de mondtam neki, hogy nem arra van ám, legyen szíves lekanyarodni. Erre azt válaszolta, hogy arra csak teherautók mehetnek. Válaszoltam neki, hogy előző nap is ott mentünk. Így kénytelen volt a rövidebb úton vinni minket, de így is vágtázott a taxaméter számlálója, és végül 30 Pesot fizettünk (5 Euro – ami itt azért drága) főleg meg a 1,5 km-es útért. Mérgelődtünk, pedig tudtuk, hogy ez itt meg fog történni…
De legalább a buszunk (a Crucero del Norte társasággal) egy vadi új volt. Szinte ággyá lehetett alakítani az ülést, és még meleg kaja is volt, mint a repülőn. Sőt még sör és pezsgő is. Átaludtuk az éjszakát, egészen addig, amíg a reggelit tálalták, röviddel Posada előtt.
Fotos
