Nach 6 Stunden Busfahrt von Posadas kamen wir in Puerto Iguazu (d.h. der argentinischen Seite an). Der Busfahrer von Rio Uruguay (dem Busunternehmen) war so nett, uns gleich beim Hostel-Inn abzuladen und so mussten wir nur 50 Meter am Pool vorbeilaufen und schon waren wir da. Wir hatten ursprünglich ein 4-Bett-Dorm gebucht, bekamen ein 6-Bett-Dorm, doch das mussten wir schnell verlassen, denn Matratzen und Kopfkissen schimmelten schon. Auch das 4er Zimmer sah nicht besser aus. Nach etlichen Diskussionen bekamen wir ein akzeptables 6-Bett-Dorm und waren die erste Nacht allein.
Wir fuhren mit dem örtlichen Bus in die Stadt nach Puerto Iguazu rein, informierten uns, kauften Bustickets und natürlich auch was zum Essen (Empanadas). Außerdem besuchten wir einen kleinen privaten Garten für Kolibris – waren echt putzig die Kleinen wie sie um uns herumflogen – und auch laut!
Wir starteten kurz nach 8 Uhr mit dem Bus Richtung Wasserfälle, die ca. 15km von der Stadt entfernt sind. Man wird direkt am Eingang rausgelassen, zahlt seine 100 Pesos Eintritt und kann man den Marsch durch die Anlage beginnen. Uns wurde empfohlen den Upper Trail, dann den Lower Trail und nach dem Mittag mit der Bahn zum großen Wasserfall zu fahren. Genau so machten wir es auch.
Das Wetter zeigte sich am Morgen von seiner wolkigen Seite und so beeilten wir uns (besser gesagt rannten wir), zu den Fällen zu kommen, bevor sich die Sonne hinter den Wolken versteckt. Es ist ein atemberaubendes Schauspiel. Tonnen von Wasser donnern mit einer Lautstärke 60 Meter in die Tiefe und ein feiner Wassernebel steigt empor, erzeugt Regenbögen und sorgt für eine unfreiwillige Erfrischung. Danach hüllte sich die Sonne in Wolken und wir liefen weiter, um das Spektakel auch von unten zu betrachten.
Schon am Vortag hatten wir bei einer Busgesellschaft eine Bootstour gebucht, die mit einem Speedboot bis unter die Wasserfälle fährt. Wir zogen unsere Regencapes an, verstauten den Fotorucksack in einem wasserfesten Sack und schon konnte das Abenteuer beginnen. Kurz vor Wasserfällen wirbelt einem der Wind die Kapuze vom Kopf und dann wird man so richtig nassgespritzt. Das Boot dreht um und fährt nochmal rückwärts rein. Uns lief das Wasser am Rücken entlang. Aber es machte Spaß, denn die Sonne war auch wieder da. Nach dieser Spritztour setzten wir unsere Runde fort, die auch an direkt an einen Wasserfall heranführt. Gleiches Spiel wie vorher. Aber alles trocknete schnell.
Später fuhren wir mit der Jungel-Bahn zum anderen Ende des Wasserfalls, zur sog. Hals des Teufels (Garganta del Diablo). Das war dann echt gigantisch wie das Wasser runterdonnerte. Wir können nach diesem Anblick sagen, dass dieses Naturschauspiel aktuell die Nr. 1 auf unserer „schönste Naturwunder“ Topliste steht.
Und es blieben uns jede Menge schöne Bilder, auch von einer fantastischen Tierwelt.
6 órás buszozás után érkeztünk meg az Iguazu vízesés argentin oldalára. A Hostel-Inn még a város előtt volt, s a buszsofőrünk olyan kedves volt, hogy előtte tett le minket, így nem kellett bemenni a csomagokkal Puerto Iguazu városába. Kívül szép volt a hosztel, még nagy úszómedence is volt, de amikor a penészes párnákat és matracokat megláttuk, elment tőle nagyon a kedvünk. Hosszas vitatkozás után végre kaptunk egy 6-ágyas hálót, amiben nem voltak penészesek a dolgok.
Délután még bementünk Puerto Iguazu városába és vettünk pár buszjegyet, kaját (empanadakat) és megnéztünk egy magán-kertet, ahol sok madár és kolibri tanyázott. Nagyon aranyosak voltak a kicsikék és főként hangosak, ahogy a fejünk körül köröztek.
Másnap reggel 8-kor indultunk a helyi busszal (10 AGP) a világ egyik legnagyobb vízeséséhez. Sajnos úgy nézett ki, hogy a felhők nemsokára eltakarják a napot, így miután megvettük a 100 AGP-s jegyet rohantunk, hogy legalább 1-2 napos képet tudjunk készíteni. A látvány őrületes volt! Először a felső kilátó helyekre mentünk. Megérte korán jönni, mert a dzsungelből még pára szállt fel és majmok ugráltak körülöttünk – de 10 órától már a nap is elbújt és a majmok is elbújtak.
Az alsó út még fantasztikusabb volt, mert onnan a vízesés alsó részét is látni lehetett. Még előző nap megvettük a jegyeket a városban a motorcsónakos túrára, így olcsóbb volt, mint a helyszínen (105 város;- 125 AGP). Beöltöztünk az esőkabátunkba, a hátizsákot egy vízhatlan zsákba raktuk és már indult is a 20 perces élvezet. Egész közel mentünk a vízeséshez és jó vizesek lettünk – a védőruházat ellenére is 🙂 De a nap hamar megszárított mindent – ugyanis időközben eltűntek a felhők.
Délután a Garganta del Diablo (az Ördög Torka) nevű őrületes részhez vettük az irányt: kisvonat vezet oda, majd több mint 1 km-en keresztül gyalogol az ember egy hídon a folyó fölött. Rengeteg lepke szállt körülöttünk, mire elértük a lélegzetelállító vízesést, csak úgy zúdult a víztömeg a 90 m-es mélységbe.
Nyugodtan mondhatjuk, hogy számunkra az Iguazu vízesés áll most már a látott természeti szépségek toplistájának első helyén.
Sok szép állatot is tudtunk fényképezni. Ha nyitott szemmel jár az ember, nagyon sokat lehet itt látni.
Fotos
Videos
