Unsere nächste Station nach Salta war San Pedro de Atacama. Die Fahrt dahin geht über den Passo Jama, der laut unserer Uhr bis auf 4.870 Meter hoch geht. Etwas bizarr ist es schon an der argentinischen Grenze zu stehen, auszureisen und dann 160km zu fahren und dann in Chile zu sein. Die Chilenen waren in dem Fall clever, dass sie ihre Grenzstation an den Rand von San Pedro gebaut haben. Am ersten Tag sahen wir uns ein wenig um und ruhten uns aus – wir waren mal wieder wegen der Höhe angeschlagen. Wir buchten alle unsere Touren in unserem netten Campo Base Hostel.
An unserem zweiten Abend um 20 Uhr machte Jan eine Sternebeobachtungstour mit. Er strahlte wie ein Kind als er zurückkam, er sah den Saturn und die Milchstraße so ausgeprägt wie noch nie.
Saltaból a chilei San Pedro de Atacamaba napközben mentünk, és ezt nagyon jól tettük, mert a Jama hágó és az egész út gyönyörű szép volt. A hágónál az óránk szerint 4870 méter magasan voltunk. Furcsa volt, mert az argentin határ után utaztunk 160 km-t a „senki földjén“. A chileiek okosabbak voltak, ők a határállomást közvetlen San Pedro határába helyezték, nem pedig ki, a semmi közepébe. Az első napot tájékozódással töltöttük, de végül is minden túrát a jó kis Campo Base Hostelünkben foglaltunk le. Pihennünk is kellett, a magaslat miatt nagyon fáradtnak éreztük magunkat.
Másnap este Jan csillagnéző túrára ment és az örömtől ragyogó arccal tért vissza: teleszkópon keresztül megfigyelte a Szaturnuszt és a tejút is olyan erősen látszódott, mint még eddig sehol máshol.
Fotos
Videos
Einen Abend gab es eine Prozession – egyik este volt egy egyházi processzió
