Nach dem enttäuschenden Städtchen Arica ging es nordwärts nach Peru. Wir haben uns mit Franzi und André zusammengetan, und wir reisen seither zusammen. Es ist lustiger, günstiger uns vor allem sicherer so. Wir wollten mit einem gemietetem Taxi (15.000CP) über die Grenze nach Peru: so war es auf jeden Fall schneller und nicht viel teuerer. Die Landschaft ist wie in der Wüste, sehr trostlos. Die Grenzvormalitäten waren schnell erledigt mit Fahrt zusammen 1 Std. Allerdings als meine Tasche durchgeleuchtet wurde, wies mich die Grenzbeamtin drauf hin, dass ich meine Obst (Banane+Apfel+Mandarine) nicht nach Peru einführen darf. Sie entnahm mir die Tüte, aber statt im Müll zu landen verschwand sie in ihrer Schublade. Wilkommen in Peru! Das peruanische Gegenstück zu Arica heißt Tacna und ist genauso schön und liebreizend – wir wurden gleich mit Pissegeruch empfangen. Wir mussten einige Stunden warten, bis wir den Anschlussbus nach Arequipa nehmen konnten. In der Zwischenzeit ernährten wir uns von Empanadas. Mit „Cruz del Sur“ konnten wir nahezu luxeriös nach Arequipa reisen.
Als wir in Arequipa ankamen, wurden wir von nahezu asiatischen Preisen überrascht. Das Taxi vom Busbahnhof kostete abends 8 Soles (2 Euro) und ein Essen im Schnellrestaurant 4-8 Soles. Wir gönnten und einen Tag Ruhe und suchten uns eine Tour heraus, mit der wir den Colca Canyon besichten konnten. Wir entschieden uns eine 3-Tages-Tour mit Trekking für 185 Soles bei Colonial Tours. Am Abend nahmen wir uns vor, dass wir mal richtig gut Essen gehen und Meerschweinchen (Cuy) probieren. Das Ergebnis war sehr lecker frittiert und schmeckte vorzüglich. Das Fleisch war zwar etwas knapp, aber wie wir später erfuhren, gibt es Meerschweinchen nur an Feiertagen und dann werden genüsslich die Knochen abgelutscht, bis nichts mehr übrig ist.
Arequipa ist eine sehr schöne Stadt, es sind viele Kolonialgebäuden erhalten geblieben. Unser Wayra River Hostel war super, und ganz nah zum Plaza de Armas.
Aricától kezdve Franzival és Andréval, egy svájci párral utazunk együtt. Ez több szempontból is jó: biztonságosabb, főleg Peruban, olcsóbb és természetesen viccesebb.
Így Aricában négyen taxiba szálltunk, és a nemzetközi buszpályára vitettük magunkat. Itt egy taxit béreltünk, hogy átvigyen minket a határon a Tacna nevű perui határvárosba. (Taxi: 15.000CP + 2000CP pályaudvar használati díj) Az út 1 óra hosszáig tartott. A környék tiszta porsivatag, nagyon csúnya, plusz fél óra a két határátlépésre. De így legalább nem kellett – mint a busznál – a többi utasra várni, gyorsan ment minden. Amikor megkaptuk a perui pecsétet átvilágították a hátizsákunkat. Nálam volt még banán, alma és mandarin. Mondta a határőrnő, hogy tilos gyümölcsöt Peruba bevinni és elvette a zacskót. Csakhogy, nem mint szokás, a szemétbe dobta, hanem berakta az íróasztala fiókjába – legalább lesz neki mit ebédelni, gondoltam és már előre örültem Perunak 🙂
Tacnában 5 órát kellett várnunk a buszra Arequipaba. Cruz del Sur-ral (36 Sol) mentünk. Ez az elit busztársaság Peruban, biztonsági ellenőrzéssel. Még azt is lefilmezik, hogy hol ül az ember. A táj útközben nagyon szép és változatos volt: sivatag, oázisok, hegyek. Arequipa-ba megérkezve egy hivatalos taxit kerestünk – ettől féltünk picit, de így négyen nem volt gond. Ugyanis, az internet teli van olyan hírekkel, hogy az ideérkező turistákat a taxisok elrabolják, egy elhagyott helyre viszik, ahol aztán kirabolják. A Wayra River Hosztel nagyon közel volt a főtérhez, így este elsétáltunk még oda és ettünk. Itt végre megint van olcsó főtt kaja. 4 Solért, vagyis 1 euróért lehet enni egy „lomo saltado“-t = lecsós hús sült krumplival és rizzsel. A város nagyon szép, sok régi koloniális épülettel.
Másnap megszerveztük a túránkat a Colca Canyonba és sétálgattunk a szép utcákon. Megkóstoltuk az Inca Colát (gonoszan inka pisinek neveztük) – olyan tutti-frutti ízű és nagyon édes.
A második estén úgy döntöttek a fiúk, hogy megkóstolják a sült tengerimalacot (30 Sol), így beültünk a főtéren egy étterembe. Nem sok ennivaló hús volt a szegény állaton, de olyan íze volt mint a csirkének. A peruiak állítólag minden egyes kis csontját leszopogatják – na azért az túlzás lett volna nekünk kezdőknek…
Fotos
Video
