Wir buchten für die nächsten 3 Tage eine Trekkingtour für 185 Soles bei Colonial Tours. Also starteten wir halb 9 Richtung Chivay. Unser Guide, der am Anfang noch alles sympathisch erklärte, entpuppte sich im Laufe der nächsten Stunden als arroganter Diktator. Er konnte ohne Punkt und Komma reden und beschwerte sich dann, dass niemand darauf reagiert. Und wer 5 Minuten von der Pause zu spät kam, hatte es ohnehin verspielt. Natürlich gehörten auch wir dazu, denn wir nahmen das vorgeschlagene Mittagsbuffett für 20 Soles nicht an und suchten uns einen kleinen Imbiss mit Tagesmenü für 5 Soles (inkl. Suppe, Hauptspeise und Getränk (Chicha Morada-aus dunklem Mais mit Weihnachtsgewürz)). Den Rest des Tages ruhten wir uns für die bevorstehende Wanderung aus.
Um 5 Uhr klingelte der Wecker am nächsten Morgen. 5.30 Uhr sollte es Frühstück geben, aber mit südamerikanischer Zeitverschiebung wurde 5.45 Uhr daraus – und wir verspeisten mal wieder die üblichen Marmaladenbrote mit salziger Butter (in Süd-Amerika kriegen wir immer noch salzig). Unser Guide schaute grimmig, als wir nicht 6 Uhr im Bus saßen. Wir machten unterwegs noch etliche Stops, bis wir an dem Punkt angelangten, an dem man die Condore beobachten konnte. Die restlichen Touristen der Tour sollten am gleichen Tag zurückfahren, nur wir 4 machten das Trekking. Wir wurden aus dem Bus gelassen und sollten sofort in den nächsten Minibus steigen, um unsere Wanderung zu starten. Wir kämpften mit Guides und Busfahrer um 15 Minuten Beobachtungszeit, schließlich wollten wir ja hier Condore sehen.
Zum Glück waren uns die Vögel hold und flogen spektakuläre Präsentationsrunden.
Unser neuer Wanderguide hieß Jesus und brachte uns die nächsten 3 Stunden von Cabanaconde 1.000 Höhenmeter tiefer in den Colca Canyon in die Sangalle Oase. Der Weg war steinig, extrem staubig und wir wurden regelmäßig von Eselkolonnen überholt, die noch mehr Staub aufwirbelten. Also von der Wanderung her sehr anstrengend, aber dafür war die Aussicht sensationell. Im Tal angekommen, gab es eine leckere Suppe und Mittagessen. Den Rest des Tages ließen wir die Beine im Swimming Pool in baumeln und bereiteten uns seelisch darauf vor, den gleichen Weg wieder nach oben zu nehmen.
Es war stockfinster, als uns das Handy um 4 Uhr am nächsten Morgen weckte. War das wirklich Jesus‘ Ernst? Der Stromgenerator lief nicht und wir mussten uns mit Hilfe unserer Taschenlampen anziehen und packen. Halb 5 Uhr ging es los und es blieb die erste Stunde weiterhin finster. Erst gegen 6 Uhr ging die Sonne auf. Zum Glück liefen wir im Schatten, aber trotzdem war es schweißtreibend. Zur Belohnung gab es in Cabanaconde ein reichliches Frühstück mit Rührei, Brötchen und Marmelade. Die Heimfahrt wurde noch interessant, denn wir hielten an den gleichen Punkten, wie 2 Tage zuvor. Wir fragten, ob wir nicht direkt zurück nach Arequipa fahren konnten? Nach etlichen Telefonaten wurden wir in Chivay in einen anderen Bus umgeladen, aber nicht ohne zuvor nochmal bei „Rosy“ für 5 Soles das Mittagsmenü zu genießen.
Reggel 8.30-kor busszal jöttek értünk és indultunk a 3 napos kirándulásunkra (185Sol Colonia Travel). A nem éppen barátságos túravezető elmondta, hogy Peruban rágják a kokát – hát mi nem tudtuk, mi csak szopogattuk. Útközben megint több mint 4800 m magasra mentünk, ahol szép kilátás nyílt a környék havas vulkánjaira. Mindenhol indio asszonyok árultak mindenféle kötött ruhákat, terítőket stb. – nagyon olcsón! Vettünk Jannak egy kifordítható kötött sapkát (később nekem is) 10 Sol-ért vagyis 2,5 euróért, sőt a kesztyű is ugyan annyiba került. Délre értünk Chivay falujába, ahol mi természetesen nem a turistáknak 20 Solért kínált ebédet fogyasztottuk, hanem kerestünk egy másik kis éttermet. Így találtunk rá „Rosy“ éttermére, ahol 5 Solért kaptunk levest, főételt és chicha morada-t (sötét kukoricából készült innivaló, fahéjjal, citrommal, cukorral és szegfűszeggel fűszerezve – fincsi!!!). A délutánt akklimatizálódással töltöttük, sétálgattunk a faluban, megnéztük a piacot, stb.
Másnap reggel 5.30-kor keltünk, és a szokásos zsömle+lekvár+sós vaj (egész Dél-Amerikában csak sós vaj van!) és koka tea után indultunk tovább a kanyon mentén. Körös-körül régi inka teraszok voltak láthatóak, ahol zöldséget termesztettek (krumpli, kukorica és quinua) hasonlóan, mint Kínában a rizsföldek.
9 óra körül érkeztünk meg a Cruz del Condor nevű helyre, ahol reggelente repülő kondorkeselyűket lehet látni – hatalmas madarak, a szárny átmérőjük akár 3 méter is lehet. Ugyan minket rögtön át akartak rakni egy másik buszra, hogy indulhassunk a vándortúránkra, de hosszas „szokásos“ veszekedés-egyezkedés után szabad volt egy negyed órát maradnunk. Így, miután tényleg sikerült pár szép andoki kondort látnunk, a Cabanaconde nevű kis faluból indultunk el Jesus nevű túravezetőnkkel a kanyonba – a hatalmas szakadék gyönyörű volt, de a 3 órán át tartó lefelé menet nagyon megerőltető a poros-köves úton. Alig volt egy-két felhőcske az égen, mégis kialakult egy szivárvány a fejünk fölött – ilyet még soha nem láttunk. A délutánt pihenéssel és napozással töltöttük a Sagralle Oázisban.
Másnap hajnali 4.15-kor csörgött a telefon, zseblámpánál (nem volt áram) öltöztünk fel és vártunk Jesusra, aki előző este jól leitta magát. Meglepetésünkre tényleg megjelent 4.30-kor, hogy indulhassunk vissza fel a több mint 1000 magassági méterre. 5.30-körül lett világos. Hozzá kell tennem, előző nap a cipőm mind a 4 talpa leesett, így kénytelen voltam szandálban gyalogolni. Szupi, hogy direkt márkás kiránduló cipőt vettem az útra…
3 órán keresztül cipeltük magunkat fölfelé – a levegő egyre ritkább lett, hisz Cabanaconde 3300 m magasan van. Egy finom reggelivel lettünk megjutalmazva, mikor végre elértük a falut. Ilyen izomlázunk még talán soha nem volt.
Chivayon keresztül mentünk vissza Arequipaba, így még egyszer megálltunk „Rosy“-nál egy menüt enni. Ezuttal alpaka ragu volt rizzsel.
Fotos
