Früh um 6.15 Uhr in La Paz stehen und auf einen Tourbus warten, ist nicht unbedingt prickelnd. Aber der Guide entschuldigte sich und es ging aufwärts. Bis auf 4.600 Meter. Von dort aus startete unsere Mountainbike-Tour entlang der Death Road (aka Most Dangerous Road, aka Yungas Straße) ins Tal bis auf 1.200 Meter. Zuvor noch ein paar Fakten über diese Straße…
- unbefestigte Straße, links bis zu 400 Meter abwärts, rechts Fels
- durch die Höhe: Nebel, Regen und Schlamm
- als sie noch als Straße betrieben wurde: jährlich 200-300 Unfalltote
- an manchen Stellen nicht breiter als 3 Meter
- Linksverkehr, da der Fahrer links sitzt und so besser den Abstand schätzen kann
- Aufwärtsfahrende haben Vorfahrt
- seit die Umgehungsstraße existiert, hauptsächlich touristisch genutzt
Die ersten 32 Kilometer fuhren wir auf befestigter Straße mit dem normalen Verkehr. Manchmal mussten wir LKWs überholen, unser Guide schätzte die Geschwindigkeit, die wir erreicht haben auf ca. 60 km/h. Es war schon etwas abenteuerlich, denn wir waren mitten in den Wolken und es war sehr schlechte Sicht, ungefähr 50 Meter. Dann folgt ein kurzes Stück, dass aufwärts geht. Diese Mühe wurde uns erspart und der Bus fuhr uns das Stück. Danach ging es die alte Straße weiter und es wurde ungemütlich. Viele Steine auf dem Weg, es regnete und die Straße verwandelte sich in eine Schlammpfütze. Wir hatten zwar Full Suspension Bikes, aber das schützt vor Dreck nicht. Nachher waren die Hosen komplett nass und wir waren von oben bis unten mit Dreck vollgespritzt. Es war zwar Downhill, war jedoch ganz schön anstrengend. Nach einer Pause mit Möglichkeit zum Duschen und Mittagessen ging es dann wieder heim – zurück auf dem Death Road, so konnten wir auch manchmal die Räder an der Kante der Schlucht sehen.
Már reggel 6.15-re a Barracuda irodájánál kellett lennünk. Busszal vittek minket föl 4600 m magasra, ahol először beöltöztünk és megkaptuk a biciklinket. A Death Road, vagyis a világ legveszélyesebb útja itt már egy ideje betonozott széles út volt – ill. még részben tartott az építése. Innen indultunk lefelé a 60 km-es távolságra, ami 1200 m-en végződött. Mit is kell tudni erről az útról?
- az igazi Death Road természetesen nincs aszfaltozva, köves-göröngyös-földút
- mivel magasan, szinte a felhőkben voltunk, eső, köd és sár nehezítették a dolgunkat
- amikor még nem volt kész az új út, addig évi 200-300 halálos áldozatot követelt az út. Pár éve már szinte csak a helybéliek és a turisták használják
- több helyen nem szélesebb, mint 3 méter
- ez az egyetlen út, ahol a baloldalon kell haladni. Az ok, hogy a sofőrök lássák az autó kerekét a szakadék peremén
- mindig a felfelé haladónak van elsőbbsége
- 1998 óta 18 turista halt meg a MTB-túrák során
Az első 32 km bemelegítés volt, az aszfaltozott szakaszon – itt elég gyorsan lehetett lefelé gurulni, néha elértük a 60km/h sebességet is. De teherautókat megelőzni nehéz volt, mert már itt nagy volt a köd és alig lehetett a következő kanyarig ellátni. Ezután az út megint felfelé haladt, így ismét beültünk a buszba és majd csak az igazi Death Roadnál szálltunk ismét biciklire.
Eleinte azt hittem, hogy az eső nedvesíti az arcom, de csodálkoztam, hogy miért ég a szemem? Hát, mert az első kerékről az összes sár az arcomban landolt. Úgy néztünk ki mint a disznók… A végére, ahol ugye már alacsonyabban haladtunk, dzsungelszerű környék volt, így izzadtunk is eléggé.
Igaz, hogy szinte csak lefelé gurultunk, de akkor is megerőltető volt.
A jó kis ebéd után, a völgyben a megtett szakaszon fölfelé vitt minket a busz, így mi is láthattuk, ahogy a kerék a szakadék szélén halad.
Fotos
