Nun berichtet Jan von seinem großen Erlebnis – mein Magen hätte die Flug an diesem Tag bestimmt nicht mitgemacht 🙁
Gegen 8 Uhr verließen wir den Busbahnhof. Wir fanden das nette Reisebüro Alegria, was uns gut wegen der Linien beriet. Frauen können schon ganz schön verführerisch sein, denn Kriszta jubelte mir die Idee unter, nun doch zu fliegen. Mein schwacher Magen war unentschlossen und ich auch, aber ich ließ mich überreden. Also buchten wir für 100 USD einen Flug bei Alas Peruanas für mich.
Die Reiseagentur schickte uns für die verbleibende Zeit in das gleich nebenan liegende 3-Sterne-Hotel, wo wir am Pool noch etwas entspannen und im Internet surfen konnten. 10 Uhr ging es los, wir wurden zum Flughafen gefahren, mussten wieder mal Flughafengebühr von 25 Soles bezahlen und dann ging es zur Sicherheitskontrolle wie in jedem Flughafen. 11 Uhr summte die Cessna los und brachte mich in luftige Höhe. Das Ruckeln hielt sich in Grenzen, etwas gewöhnungsbedürftig waren die Steilkurven, die für die Fotos geflogen wurden.
Zwischendurch hatte ich immer wieder Freudentränen in den Augen, denn ich habe schon immer davon geträumt, hier zu sein und die Linien zu sehen. Nach einer halben Stunde hatte mich meine Kriszta wieder und ich bekam noch ein Zertifikat, dass ich den Flug erfolgreich absolviert habe und für den Rest des Tages hatte ich ein breites Freudenstrahlen im Gesicht…
Ezt a leírást tulajdonképpen Jan írta, mert csak ő szállt fel a repülővel a nazcai vonalak fölé. Az én gyomrom a kellemetlen buszozás (hányás) után, ezt tuti nem bírta volna.
Szóval 8 óra körül elhagytuk a buszpályaudvart, és szinte szemben vele egy szép hotelre (Hotel Alegria) akadtunk. Ennek az utazási irodájában megérdeklődtük a kirándulást a kilátótoronyhoz. 60 Solba került volna fejenként, és csak két ábrát lehetett volna látni. Mivel tudtam, hogy Jan szerette volna a vonalakat fentről látni, így rábeszéltem, hogy a kikészült gyomra ellenére mégis repüljön. 100 USD-t fizettünk be az Alas Peruanas légitársasághoz. 10 óráig még volt időnk és beülhettünk pihenni a szálloda kertjébe.
Amikor eljött az idő, kisbusszal kivittek minket a reptérre, ahol Jannak mérlegre kellett állni és még 25 Solest, reptéri illetékért kifizetni. A kis Cessna jó állapotban volt, és tényleg kicsi. Így nem volt rossz érzés neki, amikor a gép mindig oldalra fordult, hogy jobban lássák a vonalakat. A Co-pilóta pedig folyamatosan magyarázta, hogy éppen hol, melyik vonalakat látják.
Pont fél óra múlva landolt, majd csillogó szemmel mutatta a repülési bizonyítványát.
Délután 14.30-kor indult a buszunk Limába – ezúttal a szinte teljesen egyenes Panamerica útvonalán, így nem lettünk rosszul a 7 órás út alatt.
Fotos
