Wir kamen früh um 6 Uhr in Trujillo an, ließen uns zum Hostel bringen und liefen dann in die Innenstadt. Es war noch nichts los, es war schwer ein gescheites Frühstück zu finden. Lomo Saltado (gebratenes Fleisch mit Pommes und Zwiebeln) und andere Fleischgerichte gab es an jeder Ecke, aber nach einem Frühstück mit Brötchen mussten wir lange Ausschau halten. Den Rest des Tages schauten wir einer Demonstration zu – eigentlich wird hier jeden Sonntag ein Aufmarsch von Schulen, Instituten und Vereinen veranstaltet. War ganz interessant – erinnerte uns ein bisschen an die sozialistischen Zeiten.
Am zweiten Tag hatten wir eine Tour organisiert, die uns zuerst zu Huaca de la Luna brachte. War ganz interessant, es erinnerte uns ein bißchen an Ägypten. Hier sahen wir das erste Mal die berühmten nackten peruanische Hunde.
Am Nachmittag fuhren wir noch nach Chan Chan, eine riesige Anlage (25km²). Sie war wahrscheinlich die größte Stadt gegen 1300 auf dem südamerikanischen Kontinent und eine der größten der Welt, die aus Lehm errichtet wurde. Das Wetter änderte sich im Laufe der Jahrhunderte und der Regen (El Nino) wusch viele Teile bereits leider weg. Im Anschluss fuhren wir noch nach Huanchaco an den Strand. Das hätten wir uns völlig schenken können, denn es ist mehr Müllhalde als Strand. Absolut nicht sehenswert und nur wegen dem Bild mit den Strohbooten lohnt sich der Aufwand nicht.
Reggel 6-ra értünk Trujilloba. Miután lepakoltunk a hosztelban, elindultunk reggelit keresni. Hát nehéz dolog volt, ugyanis Lomo Saltado-t (brassói szerű sült) vagy más sült húsokat minden sarkon lehetett kapni, de több mint egy órába telt, mire valami európai jellegű reggelit találtunk. A főtéren végignéztük a szokásos vasárnapi felvonulást – iskolák, intézmények és egyesületek vonultak fel. Ez kicsit a régi szocialista felvonulásokhoz hasonlatos.
Másnapra befizettünk egy programra, hogy megnézzük a környék nevezetességeit.
A Huaca de la Luna romjai kicsit Egyiptomra emlékeztettek minket. A szél egyre jobban rombolja ezt, és a Huaca del Sol maradványait is sajnos.
Délután Chan Chan volt programon. Ez a város 1300 körül Amerikában,- sőt a földön – az akkori legnagyobbnak számított és teljesen vályogból készült. 25 km²-en több mint 50 ezren életek. Sajnos, az azóta megváltozott időjárás (El Nino) esői erőteljesen lerombolták az épületek nagy részét.
Estére a Huanchaco strandjára mentünk, ami sajnos telis-teli volt szeméttel. Így nem bántuk meg, hogy nem egész napra jöttünk ide. Elkészítettük a szokásos, naplementés-nádcsónakos képet, annyi épp elég is volt.
Fotos
