Am Sonntag früh war das Hotel keinesfalls ruhig – die viele Großfamilien machten sich auf den Weg zur Kirche – und wir zu Needles District. Der Weg ist aber sehr sehr lang – über 50 Meilen durch die Einöde. Es machte bei uns eine gewisse Müdigkeit bemerkbar – also beim Newspaper Rock nach unseren Pflichtfotos machten wir wieder kehrt und fuhren lieber Richtung Süden zu Natural Bridges. Unterwegs hielten wir noch an zwei Indianer Wohnstätten halt. Die Höhlenwohnungen waren auch wenn nur von der Ferne betrachtet, sehr interessant bzw. eher die Vorstellung wie sie hier früher gelebt haben.
Der Natural Bridges Nationalpark liegt etwas abgelegen, und gab es dementsprechend nicht viele Besucher. Die Schluchten sind eindrucksvoll – wir spürten jedoch kein Verlangen hinunter zuwandern. Nur bei der dritten „Brücke“ machten wir uns auf den kurzen Weg – wie erwartet von unten gesehen war es der riesige Steinbogen definitiv wert.
Die kürzeste Strecke zu Monument Valley führt über den ungeteerten sog. Moki Dugway – eine Serpentine. Unterwegs hatten wir mehrere Warnschilder, aber gegenüber dem Shafer Trail ist das hier ein Kinderspiel. Wir hatten schönen Blick runter auf die Ebene. Bald erreichten wir unsere Unterkunft für die Nacht: Mexican Hat Lodge. Zuerst waren wir skeptisch von dem kleinen Motel – wir wurden aber positiv überrascht. Nach einer kurzen Abkühlung ging es zur goldenen Stunde in Monument Valley. Das hier gebaute Hotel bietet zwar wirklich einen tollen Blick ins Tal – aber $200 für die Nacht war es uns nicht wert – und die Entscheidung dagegen war auch richtig, als wir dann dort waren. Wir fuhren gleich in den Tal hinein, um die kurze Rundfahrt (ca. 1-1,5 Std.) zu machen. Es war schön – aber dadurch, dass wir schon in Canyonlands waren fanden das hier nicht mehr so beeindruckend. (die Bilder sind aber zum Glück viel besser geworden) Außerdem hat man permanent schlechtes Gewissen, wenn man von den vielen Verkaufsständen nichts kauft. Es ist sowieso komisch auf dem Navajo Land – wir sind schon Hunderte von Meilen gefahren, und die Straßenränder waren immer sauber – kaum waren wir auf Navajo Gebiet lagen überall Schnaps und Bierflaschen neben der Straße und überall Dreck. Ein Lächeln von ihnen zu entlocken ist auch viel verlangt.
Neben unserem Motel gab es ein Restaurant (gehört zur Familie) – hier wurden auf schwingendem Rost Steaks gegrillt. Das war so richtig lecker – und Jan sein Polygamy Bier erst 🙂
Vasárnap reggel természetesen abszolut nem volt csendes a hotel – több sokgyerekes család (Utah államban ez normális) készült a reggeli misére. Elöször a Needles District (csúcsos sziklák) felé indultunk, de a táj valahogy olyan unalmas volt az odavezetö több mint 50 mérföldön át, hogy már 10 után a Newspaper Rocknál meguntuk és visszafordultunk. Inkább délnek vettük az irányt.
Ùtközben megálltunk egy az indiánok régi barlangos lakóhelyeinek maradványánál (ami tényleg érdekes volt) még mielött elértük a Natural Bridges Nemzeti Parkot. Itt is sziklaívek vannak, de itt nem szabadon állnak mint az Arch-rokonaik. 3 db van belölük a parkban – ugyan érdekes volt a környék, de nem éreztük magunkat elég jól ahhoz, hogy legyalogoljuk völgybe aztán pedig vissza fel. Csak az utolsóhoz mentünk el, ami csak pár méterre volt a parkolótól – ráadásul a nap is égetett.
A legrövidebb út a parktól a Monument Valleybe az un. Moki Dugway-en vezett – egy szerpentin mint a Shafer-Tail, de sokkal szélesebb, söt néhány helyen betonozott, szóval akár normál autoval is gond nélkül meg lehet tenni.
A Mexican Hat szikla (tényleg kalap formájú) jelezte, hogy elértünk a szállásunkig. Beköltöztünk és mivel lassan kezdödött a Golden Hour – (az aranyóra) amikor a nap már a lefelé halad és szép pirosra festi a sziklákat – egyenesen Monument Valleybe vettük az irányt.
Kifizettük a Navajo-belépöt. A View nevü szálloda, amit nem régen építettek ide, tényleg belesimul a tájba és szép kilátást nyújt, de több mint $200-ért nekünk akkor is drága volt – és nem is bántuk meg.
Kb. 1,5 óra volt mire sok fotoszünettel bejártuk a túristák számára megengedett útvonalat – ami a Ford Edge-ünkel nem jelentett gondot, de túristák normális autóval megszenvedtek vele.
Maga a Monument Valley sok fotomotívumot kínál, de valahogy az egész nem tett olyan nagy benyomást ránk, miután bejártuk a Canyonlands parkot.
A Navajok földjéröl azt kell mondanunk, hogy egész utunk során Amerikában nem vagy csak kevés szemetet láttunk az út szélén, de itt telis tele volt üreg sörös vagy alkoholos üvegekkel és szeméttel. Nem mosolyognak a túristákra a Navajok – furcsa érzés.
A vacsoránk nagy élmény volt, a szállásunkhoz tartozott egy Steak étterem, ahol kinn egy cowboy egy nagy grillrácson frissen készítette öket.
Fotos
