Wie fast jeden Tag müssen wir den Tag mit Tanken anfangen – und wie immer bereits 7.30 Uhr sind wir schon unterwegs. Wir haben heute eine lange, sehr fotogene Strecke vor uns – hoffentlich schaffen wir es rechtzeitig nach Santa Barbara…
Wir fuhren zuerst in den Point Lobos State Park – ein kleiner, felsiger Küstenabschnitt wo man Robben, Seelöwen und viele Vogelarten beobachten kann – sogar Rehe liefen uns über den Weg. Ein herrliches Stück Erde! Ich hätte die Robben noch Stunden lang beobachten können … wir mussten aber weiter!
Die nächsten Meilen Küstenabschnitt bis Morro Bay soll eine der schönsten in der USA sein – tatsächlich, sehr schöne Felsküste mit grüner Vegetation. Viele Mustangs fahren an uns vorbei – es ist in Mode für diese Strecke so ein Auto zu mieten. Mit dem Wetter haben wir auch Glück – die Sonne scheint, man darf sich hier aber nicht täuschen lassen – trotzdem ist es kühl.
Nächster Stopp: Julia Pfeiffer State Park – wo wir zum kleinen Wasserfall laufen, das direkt ins Meer fällt.
Danach kommen wir zur Elefantenseelöwen-Kolonie – sie stinken bestialisch, aber sind irgendwie so trollig!
In Morro Bay halten wir an um einen Sub zu Mittag zu essen. Ab hier verläuft die Straße nicht mehr so schön – und wir folgen ja auch die größere Interstate.
San Luis de Obispo – ein nettes Städtchen mit einer der ersten spanischen Missionen.
Abstecher nach Solvang – hier haben die Innenstadt dänische Einwanderer nach dänischem Muster gebaut.
Die Sonne steht schon ziemlich tief als wir die wirklich schöne Stadt Santa Barbara erreichen (Quality Inn). Wir machen noch einen Speziergang in der Innenstadt – viele Häuser weisen kolonial Merkmale auf – ich habe die Stadt wirklich geliebt.
7 óra 30-kor már tankoltunk és indultunk az 1-es úton a Point Lobos State Park felé. Az ikonikus terület geológiailag egyedülálló, mert olyan gazdag és változatos növény- és állatvilágot tartalmaz mind a parton és a vízben is. S nem utolsósorban egyedülálló búvárközpont. Fókák, vidrák sokasága,őzek, kéknyakú kormoránok, pelikánok, sirályok százai mindenfelé. 10 óráig csak a borjúfókákat csodáltuk – végre láttunk természetes könyezetben fókákat – már nagyon nagy vágyam volt.
11 óra után értünk a Julia Pfeiffer vízeséshez, melynek érdekessége, hogy 144 méterről zúdul a vízfolyás közvetlenül az óceánba.
Az elefántfókáknál is sok időt töltöttünk, bár a víz felől a szél elég büdöset hozott az állatok felől.
Ebédünket egy Subway-ban fogyasztottuk el. S máris következő megállónk San Luis Obispo. 1990 óta az első olyan város, ahol minden nyilvános helyen tilos a dohányzás. Jelenleg már egész Kalifornia államban tilos közterületen dohányozni. Egyébként szintén spanyol misszió alapította, s máig őrzi kultúráját.
Meglátogattuk még ezen a napon Solvang városkát, melyet dán mintára hoztak létre még 1911-ben, s azóta is őrzi hagyományait, jellegzetességeit. Rengeteg pékség, étterem és kereskedelmi egység ad ízelítőt a dán kultúrából.
Megérkeztünk Santa Barbarára, ami az egyik legcsodálatosabb (spanyol) tengerparti idegenforgalmi- és üdülőhely. Az amerikai riviéra! Nagy szolgáltató szektorok biztosítják a város gazdagságát, nagy a nyüzsgés az utcákon, tereken, mégis nyugalmat áraszt a város. Rendkívül kellemes benyomást tett ránk, pedig igen meleg volt. Esti sétánk során még lementünk a holdfényes tengerpartra.
Fotos
