Wieder Km-schruppen ist angesagt. An der Grenze bei Ngoma erstmal die Formulare für Namibia ausfüllen, dann Brücke überqueren. In Botswana schaut die Beamtin nur halbherzig in unseren Kühlbox, merkt nicht mal die Milch – super, hätten wir mehr mitnehmen können dachten wir (dies stellte sich dann überflüssig raus, in Kasane kann man auch alles besorgen). Nach den Grenzformalitäten (dauert etwas länger, in dieser Ecke der Erde wird ein annehmbares Arbeitstempo völlig überbewertet) und Bezahlen der Straßengebühren dürfen wir endlich den Ausblick genießen – schöner Tal mit vielen Zebras und zwei riesige Baobab-Bäume – für uns einer der schönsten Grenzübergänge auf der Welt!
Die eine Stunde auf der Teerstraße durch den Chobe NP vergehen mit Spannung – leider ohne Tiersichtung erreichen wir Kasane – und stellen uns erstmal an dem Geldautomaten an um dann was einkaufen zu können.
Endlich! Die ersten Elefanten stehen am Straßenrand kurz nach Kasane Richtung Kasungula! Richtig am Straßenrand – in Botswana gibt es nämlich keine Zäune, die Tiere laufen dortlang wo sie wollen. Es ist einerseits schön, anderseits schon ein bisschen gefährlich! Man ahnt es gar nicht, wie gut sich ein Elefant hinter einem Baum verstecken kann, vor Allen zur Dämmerung. Deshalb ist es wirklich wichtig, dass man nur bei Tageslicht fährt.
Wir haben Senyati für 4 Nächte gebucht, also los geht’s auf die Sandpiste zur Camp. Vor lauter Vorfreude haben wir die falsche Spur erwischt, und prompt blieben wir in Sand stecken. Ich sprang raus, und ein bisschen Anschieben hat gleich geholfen. Nun schalteten wir in 4X4 und dann gab es Berg aufwärts keine Probleme mehr. Beim Einchecken erzählten wir über unsere Tollpatschigkeit. Worauf hin ein einheimischer Guide: „oh, mir ist das letztens auch passiert, konnte aber eine Zeit lang gar nicht aussteigen, weil die Löwen direkt am Straßenrand lagen“ – öhhhh, mist, Memo an mich: nächstes Mal lieber erstmal gucken, bevor man in der Wildniss einfach so aus dem Auto springt!
Und da war es – das Wasserloch! Leider so gegen 15 Uhr ziemlich leer, kein Tier zu sehen. Wir stellen unser Zelt auf, Tische und Stühle raus. Bier aufmachen, Nudeln aufsetzen und einfach in die Savanne hinaus gucken. Plötzlich gucke ich nach links – und da waren SIE! Kaum hörbar, sehr leise liefen sie in schöner Reihe zielstrebig zum Wasserloch. Welch ein majestätischer Anblick – eine ganze Elefantenrudel! Wir guckten begeistert zu, während sie alle der Reihe nach tranken und sich naß spritzten.
Zu diesem Augenblick wussten wir noch nicht, dass dieser Anblick sich für die nächsten 3 Tage mehrfach wiederholt – blieb aber nie langweilig!
Die erste Elefantenfamilie war schon lange weg, war bereits die zweite gleich nach Sonnenuntergang angekommen, wir aßen gerade unsere Nudeln kurz nach 18 Uhr und schauten ihnen beim Trinken zu. Auf einmal sahen wir sie – ganz langsam kamen sie, sehr leise – über Hundert Büffel – eine ganze Herde strömte zum Wasserloch. Wahnsinn! Das sind Anblicke, die man nie vergisst. (diese Spektakel hat sich die nächsten Tag wiederholt – allerdings kamen sie nie wieder so schön breitgezogen angekommen wie am ersten Abend)
Als wir dann in unserem Zelt lagen, schreckten wir erstmal immer wieder bei Tiergeräuschen auf – sie waren uns ja so nah, es war teilweise richtig Gänsehautgefühl 🙂 Und, wir haben an diesem Abend die ersten zwei von den BIG FIVE gesichtet!
A mai nap is hosszú utazással kezdödik, mire elérjük a határt Ngomanál. Kitöltjük a kilépéshez szükséges papírokat és ákelhetünk a hídon Botswanaba. Itt elöször is egy nö ellenörizte, hogy van-e nálunk állati eredetü étel – alig nyitotta ki a hütöládánkat, és még a tejünket sem vette észre. Ezután ki kellett szállnunk és a talpunkat egy rongyban letörölni, hogy fertötlenítve legyen. Végül megkérdezte, hogy szeretnénk-e töle souvenirt venni – ezután mehettünk a fertötlenítös vízzel teli medencén átvezetve tovább a hivatalba. Itt fenn gyönyörü látvány nyúlt elénk – sok hatalmas baobab fa és lenn a völgyben temérdek állat – föleg zebrák. Ès mi vagyunk az egyetlen túristák itt – sehol egy lélek – megállapítottuk, hogy ez az egyik leghangulatosabb hatálátkelöhely a világon. A papírok ist „hamar“ el lettek intézve – a botswanaiak nem eröltetik meg magukat, ilyen lassú munkavégzést se láttunk még sehol, de sebaj.
A következö sorompónál belépünk a Chobe Parkba – tehát egy könyvben (4 van kitéve, eltelik egy idöbe mire beazonosítom melyik-be is kell aláírnom) regisztráljuk magunkat. Innen kezdve a következö egy órában feszülten vártuk, hogy mikor látunk valami féle állatokat – az út mentén mindenhol elefántürülék volt – de állat maga sajnos egy sem. Mielött Kasane városába érünk, újból beírjuk magunkat a kijáratnál a könyvbe (hogy ezeket valaha tényleg át is nézi valaki?). A városban több bevásárlási lehetöség van – a Sparban minden féle friss húst és zöldséget/gyümölcsöt lehet kapni – böven be is vásárolunk. A várostól kb. 20 km-re lakunk a Senyati Safari Camp-ben. Alighogy elhagyjtuk a várost meglátjuk az út szélén az elsö elefántokat – végre! Egyszerüen ott állnak az út szélén – és pár kilóméterrel arrébb megint egy család, teljesen az útpatkánál. Ez a különleges itt Botswanaban – nincsen semmi féle kerítés/farmok – itt szabadon élnek az állatok, és arra mennek amerre akarnak. De amilyen szép és érdekes is a látvány, a következö napokban megtanuljuk, hogy egy elefánt igen is képes elbújni egy fa mögött ill. hirtelen az útra lépni, föleg naplemente után szinte életveszélyes autót vezetni.
Végre lekanyarodunk a Senyatiba vezetö homokos mellékútra. Ès pár perc múlva már el is akadtunk a mély homokban. Èn erre kiugrottam, megtoltam a kocsit és mentünk tovább – természetesen ekkor már 4×4-be kapcsolva. Hát igen, a mély homokban való vezetést elöször meg kell tanulni. Aztán amikor odaértünk és bejelentkeztünk, mesélte egy helybéli idegenvezetö, hogy ö is elakadt ott a napokban, de több mint egy órán át nem tudtak kiszállni a kocsiból, mert egy oroszláncsalád ott feküdt a bozótban – OK, legközelebb talán jobb lesz ha szétnézek, mielött Afrikában csak úgy kiugrok a kocsiból!
Ès végre ott voltunk – a paradicsomban! Alig pár méterre a sátrunktól ott volt a vízlyuk, ahol most épp egyetlen állat sem volt – de hát még kora délután volt. Èpp fött a vacsoránk, amikor egyszer csak balra fordítottam a fejem és láttam hogy JÖNNEK! Egy 5-6 fös csoport, szépen sorban és céltudatosan jöttek a vízhez. Ès olyan halkan – azt hinné az ember, hogy egy elefánt döngést okoz jártában – hát pedig meg sem lehet öket hallani. Ès vég re ott voltak, karnyújtásnira tölünk. Teljes izgalomban figyeltük, ahogy egymás után ittak és spritcelték magukat vízzel – és a következö 3 nap itt esténként ugyanígy fog eltelni és több mint 100 elefántot figyelünk csak itt meg.
Vacsora közben, már pont besötétedett, történt még egy gigantikus esemény – egy hatalmas (kb. 200-300 állat) bivaly csorda jött a vízhez – ök is lassan és halkan húzodtak egyre közelebb – mint egy sötét felhö körbe vették a vízlyukat.
Kicsit nehéz volt elaludnunk, hozzá kellett elöször szoknunk a zajokhoz, minden egyes alkalommal, amikor az egyik elefánt ráförmedt a másikra, felriadtunk, olyan volt, mintha teljesen a sátor mellett lettek volna. De örültünk, mert ezen az estén a BIG FIVE-ból már láttunk kettöt – ráadásul ilyen sokat belölük.
Fotos
