Unser Vormittagsziel: Chobe NP auf Rädern – unser Nachmittagsziel: Chobe NP auf dem Wasser. (Eintritt 290 Pula für 2 Erw+Auto)
Ah war das schön – und gleichzeitig anstrengend. Denn es ist praktisch nichts ausgeschildert, man kann im Tiefsand schnell stecken bleiben – und die ganze Zeit immer schön aufpassen, wenn eine Elefantenfamilie unseren Kreuzen will – oder umgekehrt.
Aber die vielen Giraffen und anderen Tiere sind es difinitiv wert hier selbst mit dem Auto entlang zu fahren.
Das Boottour ab 15 Uhr haben wir mit Charles gemacht (empfohlen von Senyati). Wir waren 6 Leute in einem kleinen Boot – und es wahr der Hammer! Nilpferde – die wir leider nicht zu nah sehen konnten – die sind ja die gefährlichsten Tiere Afrikas – sie sind ja schnell, und wenn sie sich in Gefahr spüren, dann kippen sie das Boot um, und in der Nähe sitzt immer ein hungriger Krokodil – Mahlzeit!
Das alle alle Schönste was wir gesehen haben war wie eine ganze Horde Elefanten durch den Chobe-Fluß geschwommen ist – von den Kleinen sieht man ja nur die Spitze des Rüssels, der Rest ist alles unter Wasser! Einmalig! Und dann der Sonnenuntergang – ein Traum!
Danach mussten wir uns ganz schön beeilen, weil ja schnell dunkel wurde – und wir mussten ja noch die 20 Minuten raus in die Wildniss nach Senyati fahren – drei Kreuze, dass unseren Weg kein Elephant kreuzte, wir sind heil angekommen!
Und weil es ja so schön war, am nächsten Tag sind wir nochmal in die Chobe gefahren – heute aber nur mit mäßigen Erfolg und Tiersichtung. Dafür ruhten wir uns in Camp am Nachmittag aus uns sahen bei plantschenden Elefantenkinder zu.
Délelötti célunk: a Chobe Nemzeti Park keréken – délutáni célunk: Chobe Nemzeti Park a vízen.
El sem tudom mondani milyen szép volt – de megeröltetö is. Sajnos Botswanaban az egyéni túristáknak sehol nem könnyítik meg a dolgot, a szervezett, luxustúristákra helyi vezetökkel vannak berendezkedve és sajnos sehol sincsen semmi kiírva. Ìgy elöször sajnos kihagytuk a parti szakaszt, és a felsö homokos úton haladtunk. Ugyan itt is sok állatot láttunk, de nem könnyü mély homokban szembeforgalommal vezetni.
A csónaktúrát a kemping ajánlatára Charles-szal csináltuk, és mivel még 4 lánnyal együtt mentünk, olcsó is volt. A legjobb azonban az volt a dologban, hogy a kis motorcsónakkal több helyre és gyorsabban eljutottunk, mint a nagy túristahajók. A folyón délután isteni a hangulat – nagyon sok állatot lehet látni. Végre közelebb jutottunk a napozó vizilovakhoz is – de nem szabad elfelejteni, hogy ök Afrika legveszélyesebb állatai. Villámnyorsan a csónakhoz tudnak úszni és felborítják. Ès a közelükben mindig ül egy éhes krokodil.
A legeslegszebb élmény az elefántok voltak, ahogy egy hatalmas csorda (a kicsikkel együtt) átúszták a Chobe-folyót. Charles elvitt minket még egy namibiai partszakaszra, ahol kiszállhattunk és a távolban több száz bivalyt és elefántott csodálhattunk meg.
A naplementét nem tudtuk teljesen kiélvezni, nem akartunk teljes sötétben a kempingbe visszamenni – már tudtuk, hogy milyen gyorsak és „láthatatlanok“ tudnak lenni az elefántok sötétedéskor.
Egészen 23 óráig ültünk és néztük a kivilágított itatónál az elefántcsaládokat és a bivalycsorda is jött megint.
Másnap is a Chobe-ba mentünk – most a parti szakaszon. Nincs szebb mint egy saját szafari – csak hoztunk volna távcsövet magunkkal, ezen egész út alatt mérgelödtünk. Délután kipihentük magunkat a kempingben – és természetesn a pancsoló baby elefántokat bámultuk.
Fotos
