Am nächsten Morgen fahren wir noch zu einem Wasserloch bevor wir Etosha verlassen haben, weil dort angeblich viele Löwen gesehen wurden – wir sahen leider nur eine Trappe dort und kein weiteres Tier. Nächstesmal dann! 🙂
Unser Ziel ist Twyfelfontein – UNESCO Weltkulturerbe wegen den tausenden Felsbilder – sowohl als Felsmalereien wie insbesondere auch als Felsritzungen. Lange müssen wir auf Schotterpiste fahren, geht öfters nicht schneller als 60km/h, dementsprechend dauert es sehr lange bis wir dort ankommen. Die Strecke war auch nicht die ganze Zeit interessant – man muss in Namibia oft durch trockenen, buschartigen Gebieten fahren – wo nichts, und wirklich rein gar nichts zu sehen gibt.
Als wir in Twyfelfontein am Nachmittag ankamen, machen wir die obligatorische Führung und besichtigen einige der Felsbilder. Für uns besonders interessant unserer Führerin zuzuhören, wenn sie ihre eigene Sprache (Damara) spricht – diese beinhaltet nämlich Klick-Töne.
Wir übernachten am Flußufer des Aba Huab (natürlich führt im Winter kein Wasser), hier sollen aber öfters mal die Wüstenelefanten vorbeiziehen – leider nicht bei unserer Aufenthalt. Dafür wurde Jan beim Fotografieren von den Sternen fast von einer Eselherde „niedergetrampelt“ 🙂
Másnap reggel még felkerestünk egy vízlyukat, mert állítolag ott elözö nap sok oroszlánt láttak – hát mi sajnos már egyet sem reggel. Sebaj, majd legközelebb:-)
Etoshát elhagyva Twyfelfontein felé vettük az irányt – ez egy sziklás táj, ahol egy telken, egy forrás közelében sok réges régi bennszülött sziklarajzokat találtak, amik ma már UNESCO védelem alatt állnak. Da odáig hosszú út vezetett – ismét egy jó hosszú zötyögös salakút nyújtott különleges namibiai élvezetet.
Tsyfelfontein sziklarovásait nem lehet egyénileg megtekinteni – kaptunk egy idegenvezetöt. Nemcsak a rajzok voltak érdekesek, különösen tetszett ahogy a helybéli idegenvezetönk a kollégáival a damara nép nyelvén beszélgetett – ez a nyelv ugyanis teli van cuppantós és nyelvvel kattogós hangokkal.
Erre az éjszakára nem foglaltam elöre szállást – és sajnos keresnünk is kellett, a környék jobb helyei már mint teli voltak. Az Aba Huab folyó partján lévö helybéliek által vezetett kempingben szálltunk meg – ami az értékelésekkel ellentétben tiszta és jó hely volt – az egyik alkalmazott barátságosan üdvözölt minket érkezésünkkor, amikor fát hasogatott és hordott ki a kis kazánokhoz, hogy legyen a vendégeknek meleg vizük. Állítólag itt szoktak végigvonulni néha a legendás sivatagi elefántok. Amikor Jan éjszaka a csillagokat fényképezte, egyszer csak zajra lett figyelmes, ami az irányába tartott – hát nem az elevántok voltak, hanem csak egy szamárcsorda 🙂
Fotos
