Immer noch kein Nebel dafür Sonnenaufgang erwartet uns in Swakop am Morgen – das ist sehr ungewöhnlich zu dieser Jahreszeit. Der Wind hat sich gedreht und deshalb fahren wir erstmal durch die Wüste Richtung Solitare bei dichtem Hochnebel. Die Strecke wird erst ab dem Kuseib-Canyon schön. Unser Tagesziel ist Tsundab-Valley wir halten aber natürlich in Solitare an dem urigen Tankstellendorf und holen uns beim Bäcker die berühmten Apfelkuchen. Die riesigen, noch warme Portionen enttäuschen uns nicht. Und der Brownie erst – angeblich nach Neuseelandischem Rezept! Die Anfahrt in Tsondab Valley vom Tor bis zur Rezeption geht erstmal 18km lang. Die Landschaft ist wunderschön und wir sehen viele Oryxe unterwegs. Wir sind die einzigen Gäste und dürfen unseren Campsite aussuchen. Es ist sehr windig, wir haben tatsächlich einen kalten Wetterfront erwischt. Aber zum Wandern ist das Wetter optimal, und wir besteigen den Hausberg. Wir haben einen herrlichen Rundblick auf die unendliche Weite (seit der Mongolei schwärme ich für UNENDLICHE WEITEN) und auf den Namib-Naukluft Park. Die Toiletten und Duschen sind an den Hügel gebaut, d.h. man genießt jeder Zeit die tolle Aussicht auf die Savanna-Landschaft. Hier sind allerdings solche Tagesgäste wie wir nicht willkommen – man verlangt ja noch einen „Parkeintritt“, der genauso hoch wie die Übernachtung selbst ist – somit ist unsere Nacht für N$360 schon etwas teuer. Es war schön hier, aber „das Produkt“ ist hier laut Eigentümer eine mehrtägige Aufenthalt. Wir hatten einen tollen Sternenhimmel – genau vor 2 Jahren hatte Jan in Chile ja auch seine Stargazing Tour. Aber die Nacht ist bitter kalt – wir ziehen alles an was wir haben.
Tényleg nagy szerencsénk van Swakopmundban, megint nem ködre, hanem szép napfelkeltére ébredünk. De már indulunk is dél-kelet felé a Namib-sivatag felé. Jó ideig ködben haladunk Solitare felé – az első 100km elég unalmas. A Kuseib-Canyon-tól kezdve válik megint érdekessé a táj. Solitare-ben megállunk (ez egy kis „település“ ami egy benzinkútból, 2-3 szálláshelyből és a híres pékségből áll), ahol is eszünk egy szelet isteni finom almás pitét. Veszünk egy szelet újzélandi recept alapján készült browniet is – az is isteni. Ezután még majd egy óra míg elérjünk Tsondab Valley-t – szinte teljesen átszeljük a hozzá tartozó telket. Sok Oryx-ot látunk út közben, mire végre elérjük a házat és a kempinget. Nagyon szép a környék – igazi szavanna. Csak sajnos furcsa, nagyon hideg szél fúj – ami állítólag nem tipikus erre az időszakra. A WC-k és a fürdőszoba egy félbarlangként vannak kialakítva – ami ugyan szép kilátást biztosít fogmosáskor, de ebben a hideben a zuhany alatt bizstosan nem fogunk sok időt tölteni. Ehelyett felmászunk a közeli „dombra“ – gyönyörü kilátás tárul elénk a környékről – végelláthatatlan síkság vesz körbe minket. Mi vagyunk az egyetlen vendégek, ugyan kedvesek hozzánk a tulajdonosok, de inkább több napig maradó luxustúristákra várnak (saját elmondásuk szerint, ez a „termékük“ amit árúsítanak). A csillagos ég hihetetlenül szép, mivel semmi világos nincs a környéken – pont 2 éve volt Jan Chilében a csillagtúrán. Sajnos nem sokáig tudtunk gyönyörködni a csillagokban, mert annyira hideg volt, hogy minden felvehetőt magunkra véve gyorsan bebújtunk a hálózsákunkba.
Fotos
