Korán, 6.30-kor akartunk indulni, mert tudtuk, hogy 1100 m-ről kell majd 2860 m-re felmásznunk. Különböző információkat hallottunk; valaki azt mondta 6 óra, valaki azt 9, sőt akár 10 órát is. A napi terv: Tatopani – Ghorepani A szakácsnak minden esetre igaza lett, sütött a nap 🙂 Tatopani határában még egyszer elkérik az Annapurna engedélyünket (már […]
2010
11. nap – Napfelkelte a Poon Hill-en
Reggel 4.45-kor csörög az óra. Hogy miért ilyen korán? Mert tulajdonképpen a környék legnagyobb látnivalója, a napfelkelte a 3100-m magas Poon Hill pontról, ahol elvileg gyönyörű látvány tárul mind az Annapurna mind a Dhaulagiri csoportra. Az esőfelhők mind eltűntek, csillagok ragyognak az égen. Melegen öltözök föl – sajnos túl melegen, mint majd ki fog derülni. […]
12. nap – Vissza a civilizációba
A túránk utolsó reggele varázslatosan indult. 5.45-kor zenére ébredtünk. (Mivel ugye este 8-kor feküdtünk le, így már tulajdonképpen kialudtuk magunkat). Kinéztünk az ablakon, és láttuk, hogy az Annapurna havas csúcsai már kezdenek világosodni. Eszméletlen látvány volt – a zene meg hozzá tényleg varázslatossá tette a hangulatot. Kipattantunk az ágyból és az erkélyről néztük a napfelkeltét. […]
13-14. nap – A Diwali ünnep Pokharában és Kathmanduban
Volt másfél napunk Pokharában, amíg visszarepültünk Kathmanduba. (Igen repültünk, mivel a fesztivál időszaka javában tartott, ezért úgy döntöttünk inkább 25 percet repülünk egy egész napos dugó helyett) Az első nap megterveztük az indiai kiruccanásunkat – beültünk egy internet kávézóba és foglaltunk szállásokat és egy utazási irodán keresztül nagy nehezen (már szinte egyik vonaton sem volt […]
15. nap – Good-bye Nepal – Namaste India!
A véget nem érő petárdázás miatt nem volt valami nyugodt az utolsó éjszakánk Kathmanduban. Mivel az ünnep miatt alig volt taxis, nem kockáztattuk meg erre a rövid időre elmenni Patan-ba, megnézni az ottani híres főteret. Inkább fogtuk magunkat és megint felsétáltunk a Swayambhunath-hoz. Ezúttal a szeméttel terített és borzasztóan büdös hátsó ösvényen mentünk be … […]
1. nap – Jaipur a rózsaszín város
Új nap, új szerencse! Ma tényleg megismerjük Indiát! 8.40-kor indult a vonatunk a Delhi Cant pályaudvarról, ami állítólag 40 perc taxival. (Sajnos, mint már említettem – közelebbi pályaudvarról induló vonatra- nem volt foglalható hely az interneten.) Kiderült, hogy a reggeli marha drága a szállodában (250 Rp!), ezért nem ettünk semmit. Így már 7 órakor előállt a taxink, […]
2. nap – Amber palotája
Rosszul aludtam az éjszaka, éreztem, hogy a gyomrommal nincs valami rendben. Ébredés után első utam a WC-re vezetett, ahol elvégezve a dolgomat megkönnyebbültem, de már éreztem is, hogy fel kell ugranom és megfordulnom … és igen, még egyszer megláttam a vacsorámat… Olvastunk elég rémtörténetet indiai ételmérgezésekről, de valahogy tudtam, hogy egyszerűen csak túl nehéz volt […]
3. nap – A Taj Mahal
Reggel zajra ébredtünk. Ez a zaj a tetőről jött, mintha valaki rohangált volna fenn. Mivel 6 óra volt, felkeltünk, hisz látni akartuk a Taj Mahal-t a felkelő nap fényénél. Felmentünk és rájöttünk, hogy titkos „rémálmunk“ vált valóra: a szmog. Vagyis a felkelő nap nem fog semmit sem rózsaszínen megvilágítani. Mégis ott álltunk és vártuk a […]
4. nap – Delhi – a város amelyik nem hagyta, hogy megnézzük
Reggel 6.30-kor a szomszéd templomból szóló imádkozási zenére ébredtünk – vagy nem tudom minek nevezzem azt, amikor 10 percig cintányérokat ütnek össze. Felöltöztünk, és mivel a reggeli a szállodában drága volt, elindultunk valami ehetőt keresni. Ami aztán szinte kilátástalannak bizonyult és megelégedtünk egy-egy francia pirítóssal méregdrága áron. Aztán fogtunk egy tuk-tuk-ot és irány a nagy […]
Hátizsákkal Kelet-Kínában
Két dolog van, amit egy Kínába utazó be kell véssen az agyába: – Kína egy hatalmas nagy ország (akkora mint maga Európa) és – nagyon, de nagyon sok kínai ember él ott (1,3 milliárd). Ezzel a két dologgal rendszeresen szembesül az utazó. Utólag mondhatom, hogy Kína mindenképp egy Backpacker-barát (hátizsákos utazó) ország, de az első […]