Martinique – Esőerdő, vulkán és strandok

A mai napon gyönyörű időt fogtunk ki, így autót kölcsönöztünk és felfedeztük a sziget zöld és dús észak-nyugati részét és St-Pierre városkában ebédeltünk. Este pedig a dél-nyugati strandokat látogattuk meg. Most már biztos, hogy itt is el lehet legalább 1 hét szabadságot tölteni kirándulással és snorizással.

Ma sokkal szebb időt fogtunk ki mint egy hete. Siettünk a kiszállással, hogy egy a kikötőben álló kölcsönzőnél még kapjunk egy autót. A kapott Mazda2-vel északnak indultunk fel a hegyekbe és esőerdőbe. A híres párizsi Sacre Coeur templom mintájára itt is építettek egyet – már a kert miatt is megéri megállni egy pillanatra. Már innen szép a kilátás a Pitonokra (hegycsúcsokra). A híres botanikus kertbe “Jardin de Batata” nem megyünk be – 13,50 euróért elég drága a belépő. Ráadásul pár méterrel arrébb van egy ingyenes arborétum szép kis úttal a sűrű esőerdőbe vezetve, itt is lehet elég növényt látni.
A D1-es úton haladunk a nyugati part felé. Egy vízesésnél megállunk – sajnos nem tudunk képet csinálni róla rendesen – egy amerikai család három gyereke ott hancúrozott a jéghideg vízben.
Amikor elérjük Saint Pierre (régi főváros) házait, nagyon szép látvány tárul elénk – egy hatalmas (de tényleg hatalmas) fa áll az út szélén – le kell fényképeznem.
A kisváros arról híres hogy a közeli vulkán 1902-es kitörésénél mindent elpusztított, mindenki meghalt – kivéve egy ember, aki a józanító cellában töltötte az éjszakát. A múzeumot kihagytuk, leültünk a stégre és baquette-tel etettük magunkat – meg a halakat. Itt a strand sötét színű és a durva kavicsú.
Sajnos itt történt egy szomorú eset – egyik fotóstoppnál kiszálláskor elejtettem a fényképezőgépem és összetört a kijelzője… Azt hiszem tényleg itt az ideje, hogy mostmár csak telefont használjak – a kettő együtt már túl stresszes volt. Jan meg úgyis csinál szép képeket az övével.
Délre haladva Le Carbet városkánál volt még szép, világosabb strand. Amikor visszaértünk Fort-de-France-ba még volt bőven időnk, így tovább mentünk a dél-nyugati csücsköt megnézni. Les Trois-Ilets környéke szép kilátást nyújt az öbölre (mangrove van mindenfelé).
Anse Mitan és Anse á l´Ane strandjai inkább zsúfoltak, mert Fort-deFrance-ból ide komp jár át. Ha valaki nyugalmat és idillis környéket, akkor inkább Grande Anse és Les Anses-d’Arlets strandjait látogassa. Itt van olyan bár, ahol az asztalok a vízben állnak. De legközelebb itt snorizni fogunk – táblák mutatták, hogy több fajta teknős is él itt.
Le Diamant városkán keresztül indultunk vissza a hajóhoz – sajnos megint dugó volt, de naplementére pont visszeértünk.

Vélemény, hozzászólás?